Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-50

50. országos ülés 1910 deczember 2-án, pénteken. 379 román tenni szokta, korholva, szidva, leköpködve«. (Mozgás.) Nem véletlen koinczidenczia, hogy ezek az események augusztus végén történtek ezen a területen, mert rögtön rá kell térnünk arra a czelnai történetre is, a melyet tegnap Pop Cs. István t. képviselőtársam oly módon adott elő, mint hogyha az a csendőri brutalitásnak egy különös perverzitása volna, midőn a csendőrök román parasztokat, a kik ártatlan dalokat énekelnek és kokárdákat hordanak, megfognak, levetkőztetnek és megölnek. Mi történt Czelnán ? Mi történt ezen egész területen ezen idő alatt ? Nem óhajtom az igen t. házat a részletekkel untatni; nem óhajtom részletesen elmondani a tibori biró orozva való meggyilkoltatásának történetét, a kit meggyilkoltak, mert a magyar jelöltre, Szász Pálra szavazott és a mikor a gyulafehérvári esküdtszék a két tettest hét-hét évi fegyházra ítélte, kiderült a tárgyalásnál, hogy ismeretlen felbujtók eszközei voltak. (Nagy mozgás.) De most ennek a czelnai esetnek a történetét akarom elmondani, mert ebből egy uj Csernovát akarnak megkonstruálni, különösen a külföld előtt, a mellyel a magyar vérengzés és brutalitás mindenféle látszatát reánk akarják hántani. Alsó-Eehérmegye egész területén hivatalosan megállapittatott, hogy 20.000 korona kárt okoztak azoknak a románoknak, a kik Magyarország területén a magyar jelöltre mertek szavazni, nem egy párt jelöltjére, mert ezen a területen nincsenek pártok, ezen a területen csak magyar párt van, a melyben egyesül mindenki, minden pártkülönbség nélkül. Miután ezeknek a házát, istállóját, szőlejét elpusztították, miután a birót meggyilkolták, miután a szőlőket kivágták, miután a bucsuni bányában dinamittal robbantottak, akkor a megye csendőri megeTŐsitést kért, és ekkor következtek azok az augusztusi napok, a melyek, — a mint mindjárt rá fogok mutatni, — egy különös véletlen folytán az egész területen hatványozott izgalmat provokáltak. A tömegek először Tövisen kísérelték meg, hogy izgató dalok éneklésével és felvonulásokkal a csendőröket oly lépésre bírják, a melynek talán bizonyos jelentősége lett volna egy oly politika számára, a melynek szálait mi talán nem is látjuk egész tisztán. Miután ez nem sikerült, Czelnán egy bárom román csendőrből álló őrjárat találkozott egy csoporttal, a mely román nemzeti színeket hordott, izgató és gúnyoló dalokat énekelt. A csendőrök felszólították, hogy ezen kokárdákat, a melyeket evidensen, tüntető szándékkal tűztek Id, vegyék le, a mire a nép »fegyverre« kiáltással a csendőröket megtámadta. Ezek egy házba menekültek, hogy ott megvonuljanak, és részben, hogy a fegyverhasználatot meghiúsítsák. A tömeg itt is megtámadta a csendőröket, az őrsvezetőt a földre teperték, és többen kést szegeztek neki. E válságos pillanatban »Szuronyt szegezz«-t vezényelt, s a másik csendőr erre egyet átszúrt, erre az egész tömeg viaszatért, megtámadta őket, és oly kőzáporban részesítették őket, hogy az egyik csendőr puskája a kövektől darabokra tört. És ebben az utolsó pillanatban, a mikor már nem volt más módjuk a védekezésre, akkor történt az a szerencsétlen, mindnyájunk által mélyen fájlalt eset, hogy a csendőrök kénytelenek voltak puskájukat használni. Mélyen fájlalja mindenki a megtörtént eseményt, hogy szegény, felizgatott, ártatlan emberek ilyen helyzetbe kerültek, de, hogyha a nép babonás legendája szerint, mely a hazajáró lelkeknek csodálatos meglátó erőt tulajdonit, ezeknek a Czelnán és másutt csendőrgolyókkal leterített embereknek megvolna a módjuk, hogy megjelenhessenek azok előtt, a kik őket a halálba küldték, akkor azoknak az álmait nyugtalanítanák, a kik a lelketlen és konzekvens izgatással őket a gyűlölet paroxizmusába hajtották, és azután félrevonultak, és hagyták őket a csendőrök golyóitól elesni, hogy azután az áldozatok felett könnyeket hullatva, ujabb áldozatokat vigyenek bele ebbe a veszedelembe. (Élénk helyeslés jobbfelől.) T. ház ! Nem zárkózhatunk el mindannyian, a kik ezen a területen dolgozunk, a kik arról a vidékről való képviselők vagyunk, aimak felismerésétől, hogy ezen augusztus végén történő események nem voltak izoláltak, mert nemcsak Szászvárosban, nemcsak Felkenyéren, nemcsak Czelnán, nemcsak Tövisen történtek, hanem történtek mindenütt. Hozzám is intéztek leveleket —• ezúttal olyan leveleket, a melyek meg is érkeztek hozzám —• a melyekben a környék magyar birtokosai, a ldk azon vidék hegyei között elszórtan élnek, halálos kétségbeeséssel kérnek védelmet' az ellen, a mi ott történik. Czelnának határában, a magyar-igeni választókerületben van Bokajalfalu; onnan írja Ráczkövy Arthur magyar birtokos a következő levelet (olvassa) : »A folyó évi augusztus hó 21-én« — méltóztassék erre az augusztusi dátumra figyelni t. ház, mert nem véletlen, hogy augusztus 21-én Bokajalfalun, augusztus 25-én Tövisen, 28-án Czelnán, szeptember elején Varialepin történtek ilyen események —• »folyó évi augusztus hó 21-én délután hat órakor —• következnek a nevek — bokaj alfalusi oláh legények az utczán a mint mentem a jegyzőhöz panaszt teendő, hogy cselédemet megverték, kövekkel megdobálva agyon akartak verni, ugy hogy az utánam a jegyzői udvarba is bedobáltak és ekkor ép az ottlevő Horváth Imre jegyzőt, és nejét s egy hatéves leánykát is kövekkel majd hogy agyon nem verték«. (Mozgás.) Ezen levél nem azon czélból érkezett hozzám, hogy azt itt felolvassam, hanem azért, hogy könyörögjek a nagyméltóságú belügyminister urnak, hogy az élet- és vagyonbiztonság megvédésére ezekre a helyekre valamivel több csendőrt küldjön. Mert vájjon azt méltóztatik gondolni, hogy ezeken az izolált helyeken élő magyar birtokosokban tényleg él a provokálás azon szelleme, a melyet Pop Cs. István képviselő ur elő akart adni ? Nagyon sokkal valószínűbb és igazabb az, hogy az egész területen egy konzekvens provokálás 48*