Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-50

deczember 2-án, pénteken. 380 50. országos ülés 1910 < folyik, a mely elő akarta idézni azokat az eseményeket, a melyek Czelnán bekövetkeztek és hála mások tapintatának, másutt be nem következtek. Miért kellett ennek az izgatásnak történni, t. ház % Szerény és igénytelen nézetem szerint, — nem. akarok magas politikai fejtegetésekbe bocsátkozni, de bizonyos tényekből tudok Ítélni — ennek oka három lehetett. Az egyik az, hogy abban az időben, a mikor a román nemzetiségi vezérférfiaknak azon részével, a kik egy lojális, becsületes, mindkét félnek kedves megegyezésnek hívei, a tárgyalások folytak, Pop Cs. István képviselő ur azt mondta, . .. Egy hang (a középen) : Hol van ? Farkas Pá!: ... hogy ők eltakarták vérző sebeiket és elfojtották könnyeiket, csakhogy ezekbe a béketárgyalásokba ne hozzanak be disszonancziát. Hogy mit takartak és mit fojtottak el, nem tudom, de azt tudom, hogy ugyanazon időpontban, mikor ezek a tárgyalások folytak és főleg azon augusztusi napokban, a mikor Mihu, a kit mindannyian nagyrabecsiUünk és tisztelünk, azon memorandumot küldötte fel, a melyről a lapokban is nyilatkozott, hogy ugyanazon a héten történtek ezek a dolgok Czelnán, Bokajalfalun, Szászvárosban és mindenütt, és közel fekszik az a gondolat, hogy a mig a nemzetiségi párt mélyen t. vezérférfiai az egyik oldalon passzive nem akartak ezen béketárgyalások ellen semmit sem tenni, addig azoknak hivatalos orgánumai, a melyekre tegnap hivatkoztam, közegeik, papjaik, tömegeik, mindent megtettek, hogy ott lent olyan hangulat fejlődjék ki, a mely minden békét kizár és lehetetlenné tesz. Wiiháli Tivadar: Ez rágalom! (Felkiáltások jóbhjelol: Rendre 1 Zaj. Közbeszólások.) Elnök : (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a közbeszólásoktól tartózkodni. (Felkiáltások jobb/elől: Azt mondta, hogy rágalom !) Ezért a közbeszólásért rendre kell utasítanom Miháli Tivadar képviselő urat. (Helyeslés.) Farkas Pál: Miháli Tivadar t. képviselőtársam azt a kifejezést használta, hogy rágalom. Én tényeket mondottam el. Hogy kik a rágalmazók, azok-e, a kik e tényeket a házban előadják, vagy azok, a kik hamisan, hazugan előadott tényekkel a külföldi sajtó és a szegény szerencsétlen nemzetiségi parasztokat a magyar állameszme ellen gyűlöletbe viszik, a kik a csillogó csendőrszuronyok elé viszik a szegény embereket, hogy kik az igazi rágalmazók, azt meg fogja Ítélni egy korszak, a mely objektíve mond majd véleményt ez idők minden cselekedeteiről. (Helyeslés jobb- és balfelM.) Menjünk tovább és térjünk át a következő rágalomra, — mert hiszen Miháli t. képviselő ur bizonyára ezt is rágalomnak fogja mondani — a mit nem mint pozitív tényt, de mint az eseményekből feltétlenül leszűrhető konzekvencziát kellett ott lent elgondolnunk. t% A mikor Romániában egy igen bölcs, igen megértő, a magyar és román közeledésnek igen szeretetteljesen útját egyengető irány kerekedett felül, a mikor Romániában is belátták, mennyire káros a közérdekre az az igen jövedelmező politikai és gazdasági szereplés, a melylyel egyes körök ugy Romániának tőkéjét, mint a szegény romániai magyar parasztok filléreit egy jövedelmező gazdasági politikai és társadalmi propaganda czéljaira állították be, mikor Romániában ily irány kerekedett felül, akkor kívánatosnak tetszett, hogy vér folyjék és ennek átka lehetetlenné tegye a mérsékeltek belátását és erősítsék a túlzók álláspontját. Es épugy valószínűnek tartjuk és hiszszük ezt, a mikor látjuk, hogy a nyugateurópai sajtónak igen tisztelt képviselői, a Scotus Viatorok és társaik angol létükre nem mennek Egyptomba az Anglia által elnyomott egyptomiakat nézni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem is kellene oly messzire menniök! Csak Írországba!) nem mennek Indiába, hogy az angolok által olnyomott indusokat nézzék, nem mennek Transvaalba, hogy az általuk tönkretett biir nemzetet nézzék, de eljönnek Magyarországba, elnyomott nemzetiségeket keresnek, époly valószínűnek tartjuk, hogy ezek számára szükséges volt uj anyag, szükségesek voltak uj Csernovák, a melyek bizonyítják, hogy a magyar csendőrszurony ugy dolgozik, a mint azt tegnap Pop Csicsó István t. képviselő ur előadta, a mely előadásból az tűnnék ki, hogy az országon végig részeg csendőrök garázdálkodnak minden tisztesség, minden lelkiismeret nélkül és szabadon lövöldözik és szúrják agyon a nemzetiségieket. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Azok az adatok, a melyeket a t. ház elé vinni bátor voltam, világosan bizonyítják, hogy e területen, ha van izgatás, az milyen oldalról történik, ha van kivételes állapot e területen, kik az okai, ha történnek e területen sajnálatos események, azokért kiket kell felelősségre vonni, és a mikor ezeket elmondani bátor voltam, akkor a magas kormánynak az indemnitás kapcsán teljes bizalmunkat kell kifejeznünk azért, a miért tegnap Pop Csicsó István t. képviselő ur reklamált, hogy nem azokkal tárgyal, a kik e békének becsületes és megbízható hívei és barátai sohasem lesznek, hanem megkeresi a magyarság és a román nemzetiség közt azokat a közvetítőket, a kik igazán becsületesen, önzetlenül és szeretettel mindkét fél irányában akarják a közösséget, a békét előmozdítani. Mivel a t. kormány nemzetiségi politikája, a melynek tekintetében az e területen érdekelt képviselőket illeti tán elsősorban a nyilatkozás, méltó a magyar állam eszméjéhez, méltó azokhoz az irányzatokhoz, a melyeket itt e házban pártkülönbség nélkül, eszmei különbség nélkül mindnyájan egyformán képviselünk, nemcsak a párttag köteles fegyelméből, de teljes bizalommal és teljes reménynyel a jövő iránt elfogadtam az indemnitást. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Szász Károly jegyző: Gr. Esterházy Mihály! Gr. Esterházy Mihály: (Halljuk! Halljuk! a