Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-50

50. országos ülés Í9ÍÖ deczember 2-án, pénteken. 377 Monarchie, wie sie in der vorstelienden Triasidee und auf meiner Karte angegeben ist, ein Segen für die Monarchie wäre.« Mit szóljak én élihez ? Ehhez a vérig sértő és felháborító merénylethez, (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : Micsoda czinizmus! A magyar kerületekben nevessenek ezen!) a mely a magyar nemzet és államiságunk ellen elkövettetett, nem találok kellő szavakat felháborodásom illusztrálására, s igy azzal bővebben foglalkozni nem is kívánok, hanem egyenesen felhívom a ministerelnök urnak mint belügyministernek és a kereskedelmi minister urnak figyelmét arra, hogy ezen térkép elkobzása iránt a szükséges lépéseket tegye meg és a ministerelnök ur Bécsben tegye meg a szükséges lépéseket annak kinyomozására nézve, honnan eredt ez a merénylet Magyarország államisága ellen, ki ennek a szerzője és hozzon megnyugtató választ. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Szász Károly jegyző: Farkas Pál! Farkas Pál : T. ház ! A nemzetiségi csoport a ház tegnapi ülésén indokoltnak tartotta, hogy azon területtel, a melynek az én választókerületem is része, valamint választókerületemmel és személyemmel részletesen foglalkozzék egy állítólagos levél kapcsán, a melyet hozzám intéztek volna. Engedje meg a t. ház, hogy mindenekelőtt a levélre vonatkozólag nyilatkozhassam. (Halljuk! Halljuk !) Magam is elolvashattam a kiadóhivatal szívessége folytán a Libertateát, de az abban közölt levélnek sem a eziméből, sem a tartalmából nem tudtam megállapítani, hogy az hozzám intéztetett volna. De különben is azt kell erre válaszolnom, hogy én mindenkor felelősséget vállalok levelekért, a melyeket én irok, de nem ofyan levelekért, a melyeket hozzám irtak, annál is inkább, mert Pop t. képviselőtársam sem állította, hogy a retorziók közül, a melyek fel vannak sorolva, csak egyetlenegy is bekövetkezett volna. A mi az ügy lényegét illeti, az Magyarország legfelsőbb bírósága előtt fekszik és én a magam részéről nem tartanám helyesnek, ha hangulatkeltés szempontjából bármilyen nyilatkozatot tennék. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem végezhetek ilyen röviden azon tényekkel és körülményekkel, a melyeket Pop képviselő ur ezen terület állapotáról elmondott itt a házban, de nem e ház számára, mert hiszen itt mindenki tisztában van ezen álhtások lényegével, hanem azon külföldi sajtó számára, a mely ilyen előadásokból alkotja meg Magyarországról azon közvéleményt, a melyhez évtizedek óta épen az ő jóvoltukból hozzá vagyunk szokva. Hónapok óta feküsznek ezen adatok nálam és ha nem hoztam eddig ide, ennek két oka volt. Az egyik, a mit ő is emiitett, az, hogy a magyar románajku állampolgárok kiváló és köztiszteletben álló vezetőivel tárgyalások indultak meg, és mi nem akartunk nehézségeket gördíteni ezen tárgyalások elébe. Másrészt pedig ugy vélekedtem, hogy EÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. n. KÖTET. nem egy fiatal, politikai múlttal és sulylyal nem biró képviselőnek hivatása, hogy nehéz ügyeket hozzon ide a képviselőház elé. Épen e héten az ellenzék egyik igen t. tagjához fordultam, a kinek működését e téren ismerni és tisztelni szerencsém van, bemutattam az adatokat és arra kértem, hogy ha alkalomadtán e kérdésről beszél, szintén használja fel azokat. Pop t. képviselőtársam arra kényszeritett azonban, hogy magam adjam elő, a mit nem én akartam előadni. Arra kérem a t. házat: hogy ne méltóztassék a fiatal, a magas ház tárgyalásaiban tapasztalatlan személyt nézni, de méltóztassék bennem látni a tényekről szóló üzenetek átadóját, azon dolgokról szóló üzenet átadóját, a melyek az ország perifériáin történnek és a melyeknek nem előadója, de lényege fontos. (Halljuk ! Halljuk !) Pop t. képviselőtársam azt állította, hogy a választási küzdelmek óta azon a területen, a melyen Szászváros, Magyarigen, Alvincz feküsznek, általában a Marosvölgyében kivételes állapotok vannak. Ebben teljesen és tökéletesen igaza van. Valóban, ezen a területen kivételes állapotok vannak és csak egy dologban volt a képviselő ur előadása hézagos és hiányos, abban t. i. hogy nem mutatott rá azokra az okokra, a melyek ezeket a kivételes állapotokat előidézték. Abban a pillanatban, a mikor a választások lezajlottak és még inkább akkor, a mikor a román békeakczió első hírei megjelentek, ezen a területen egy olyan lehetetlen, egy olyan féktelen, egy olyan semmi mértéket nem ismerő izgatás indult meg. a melyhez foghatót nemzeti államban másutt elképzelni sem lehet. Nem általánosságokat fogok mondani, de hivatkozni fogok arra a képviselő ur által ugylátszik nagyrabescült sajtóorgánumra, a »Libertate«-ra, a melyből tegnap felolvasásaival a házat szórakoztatni kegyes volt. Ugyanezt a lapot választom forrásul és ugyanezen lapból fogom az emiitett terület eseményeit röviden előadni. Rögtön a választások után megjelent a »Libertate«-ban egy óriási czikksorozat, a mely felhívta az összes románokat, hogy mindazokat a magyarokat és szászokat, a kik elég merészek voltak román nemzetiségi jelölt ellen szavazni, — és itt következett az összes nevek felsorolása — a legsúlyosabb anyagi bojkott alá kell venni. (Zaj és mozgás a baloldalon.) Ezt a felhívást a következő Ízléses és ez előkelő lap stílusához méltó módon fejezte be a »Libertate« (olvassa): »Boszut kiáltsunk mink, de okos boszut, miután megvetésünket a gazemberekkel szemben megmutattuk, nem tisztelvén őket, mint azelőtt, mig bűnbe nem esének, óvakodva tőlük, mint valami ördögöktől, és ha kereskedők, korcsmárosok vagy iparosok, ugy kerüljük boltjukat, korcsmájukat és iparukat és ne adjunk többé egy fityinget sem, mert gazemberség volna gazdagítani és hizlalni a mi pénzünkön azokat, a kik kigúnyolják, a mi nekünk legdrágább és legszentebb, így bőszüljük meg magunkat. A szászvárosi ütközet nem volt más, mint kezdete 48