Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-49

368 í9. országos ülés 1910 át rá — de vájjon lesz-e igy ? írj te is ezen ügyben neki, mert Moczát meg kell szoritani«. T. képviselőház ! Ez az a pont különösen, mely igen súlyos vádat képez. Ez nyilvánosságra került, és ez már az ügyésznek a dolga, nem az enyém. Az igazságügyministernek legfőbb kötelessége lett volna ezt kutatni, hogy mi van ebben az ügyben, és megindítani a fegyelmi eljárást; mert nem lehet, hogy valaki Magyarországon azzal dicsekedjék, hogy beszélt a járásbiróval, hogy sózza rá a legmagasabb büntetést. Hol volnánk akkor a birói intézménynyel, melyre büszkének kellene lenni mindenkinek, és a birói intézmény függetlenségével ? Nem látják, hogy ebben van a legsúlyosabb támadás, mert ez közkézen forog és száz meg száz példányban osztatott ki ? Nem hiyja ez Id az eljárást ? Én a t. képviselőtársamnak fenyegetésétől nem tartok, mert ha ő ezt sérelmesnek találta, régóta kellett volna intézkedésnek történnie. A mint kitűnik ebből, ugy látszik, hogy hozzá van intézve. Farkas Pál: Kitűnik belőle, de honnan tudják ? (Zaj.) Pop Cs. István : Látom ennek a tartalmából. T. képviselőház ! Ez a legsúlyosabb adat. Én nem vádolom a minister urat, mert a pénzügyminister urat ismerem a múltjából és a működéséből, és tudom, hogy hozzá hiába mennek protekczióért. Ez a ministeriumra nem vet árnyékot, de mikor itt azt mondja, hogy volt a birónál és az a biró nem fogta nyakon és nem dobta ki, ez az a súlyos eset, a mit büntetni kell. T. képviselőház ! Én nem gyanusitok senkit sem, én csak azokat hozom fel, a miket fel kell deriteni, hogy mikép történhetik, hogy egy közhivatalban ülő főkapitány merészel ilyesmiket irni ? (Felkiáltások balfelől: Ebben igaza van !) önök látják ezekből, hogy milyen gyönyörű állapotok vannak künn a periférián. Látják, hogy milyen szemérmetlenül folynak az üldözések azok ellen, a kik nem szavaztak oda, a hová kívánják. Hát nem kívánná meg ennek az országnak a presztízse, hogy ilyen dolgok ne történjenek ? Nem kívánatos, hogy azoknak az igazán nagyon szorgalmas ügyész uraknak a figyelmét felhívjuk ? Ez a lap Szászvároson jelenik meg, és miután az az ember közölte, kinek a bőréről van szó, kinek érdekében áll, hogy közzététessék, nem hivja fel a ministerium az ügyészség beavatkozását ezen ügyben ? Ha ilyen állapotok uralkodnak, akkor ne jöjjön a ministerelnök ur és ne panaszkodj ék, hogy mi lehetetlenné teszszük és rágalmazzuk őt a külföld előtt, mert a mig gondoltuk, hogy csinál valamit, hogy ezen az áldatlan helyzeten segiteni akar, addig valamennyien visszavonultunk, és még a sérelmeinket sem hoztuk a ház elé. Azért vagyok kénytelen ezeket felhozni hogy, az orvoslás még kellő időben jöhessen. Ezek a legnagyobb fenyegetések, hogy »ma.jd megmutatom*, vagy »majd megtanitom«. Engem talán nem fognak leütni, de a boszu arra a szegény emberre fog irázember 1-én, csütörtökön. nyúlni, a ki minden pénzét befektette, hogy korcsmát tarthasson és annak a jogát akarják elvenni, hogy megfoszszák kenyerétől, és az újságírót is üldözik majd. Ezt akarom én megakadályoztatni, és azért hoztam az önök ítélőszéke elé ezt a különben rám nézve felette kellemetlen ügyet. Nem szoktam személyeskedni, hivatkozom összes képviselőtársaimra, a kik ismernek a parlamentben hat év óta. A legutálatosabb dolognak tartom a személyeskedést, de a mikor valami közkézen fekszik, mikor mindenki szerzett róla tudomást, csak épen azok nem, a kiknek ez kötelessége, akkor fel kell szólalnom, és kérnem, sőt követelnem keU a beavatkozást. Ezek a legkellemetlenebb oldalai az u. n. nemzetiségi politikának, a melyet a t. ministerelnök ur inaugurál. Egyről meggyőződhetett. Meggyőződhetett arról, hogy ha békét akar csinálni, annak senki útjában nem áll. Ha ő kívülállókkal és nem népünk hivatalos képviselőivel állott szóba, arról mi nem tehetünk, mert mi valamennyien kívánjuk a békét. Kijelentem azonban, hogy olyan békét, a mely a mi megalázásunkkal járna, a román nemzet soha el nem fog ismerni. (Nagy zaj és felkiáltások: A román nemzet ? Micsoda beszéd !) Efnök (csenget) : Kénytelen vagyok a szónokot félbeszakítani. (Halljuk!) Ug}

7 hallottam, hogy román nemzetről beszélt, Magyarország lakosait értve ez alatt. Figyelmeztetem, hogy törvényeink értelmében csak román nemzetiségről lehet beszélni és hogy a t. képviselő urnak kötelessége magát nyilatkozataiban a magyar közjoggal összhangba helyezni. (Elénk helyeslés.) Pop Cs. István : Igazolásomul a mélyen t. elnök urnak kijelenthetem, hogy én az etnikai nemzetet értettem ; ezt a kifejezést Deák Ferencz is használta, ez volt az ő kitétele is. T. ház ! Olyan egyezséget, a mely a román nemzetiséget, mint politikai individualitást el nem ismeri, a románok soha elfogadni nem fognak, nem azért, mintha annak mi útjában állanánk, hanem mert a történelem természetes fejlődése folytán néjränk lelkében ez a fogalom annyira megjegeczesedett, hogy azt belőle kitörölni nem lehet soha. Meg vagyok arról győződve, hogy a román kérdést izoláltan megoldani nem lehet. Ezt a kérdést csak a nemzetiségi kérdés komplesusával együttesen lehet elintézni. E nélkül a megegyezés csak árthat, mert nem őszinte és nem fog visszhangra találni künn, a perifériákon. Mi várunk és majd az általános, egy

T

enlő és titkos választói jog alapján megalakulandó háztól várjuk a kérdés eldöntését, a mikor majd a nép képviselői fognak beszélhetni a nép képviselőivel. . . (Mozgás és zaj a jobboldalon és a középen.) • Csodálkozom azon, hogy a mélyen t. többség egyes tagjai a választói jog megemlítésénél ilyen gúnyos arczkifejezést mutatnak. Hiszen az önök programmjában benne van, hogy az általános választói jog behozatalát elkalaszthatatlan kérdésnek tartják.