Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-48

338 //<$. országos ülés 1910 november 30-án, szerdán. alapulhat, azt t. i., mintha a horvát és a szerb nyelv két különböző nyelv volna. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások a jobbközép hátsó padjain : Egy I Egy I) Bocsánatot kérek, a ki ismeri e nyelveket. . . (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Polónyi Géza: Kérdezze meg Frankot! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök : ... az tudja, hogy ez az állítólag két nyelv, téliesen egy és ugyanaz . . . (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: . . . grammatikáikig is, kiejtésre is teljesen azonos. Ezért azt mondani, hogy valaki horvátul is. szerbül is beszél, csak annyit jelent, mintha a magyar nyelvről szólva valaki azt a megkülönböztetést tenné, hogy ez magyarul, amaz pedig erdélyiesen beszél. Semmi egyéb különbség nincs. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Ezt csak azért vagyok bátor felemlíteni, . . . (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: . . . nehogy azok, a kik szláv nyelvekhez nem értenek, téves következtetéseket vonjanak le. (Helyeslés jobbfelől.) A másik, a miről tanuskodhatom, az, hogy Hinkovics Henrik t. képviselő ur, a ki hosszas felszólalásában nem érte el czélját annyiból, hogy nem tudta magát megértetni a házzal, igazán a tárgyhoz szólott. Ennyit kötelességem az ő védelmére felhozni, mert értem az ő nyelvét. Olyan politikai beszédet tartott az indemnitás alkalmából, a mely nem terjedt ki többre, mint a mennyire kiterjeszkedni az indemniti tárgyalása alkalmával szokásos. (Helyeslés jobbfelől.) Ugron Gábor: De ezt az elnöknek kell ellenőriznie ! Gr. Batthyány Pál : Hát tolmács a ministerelnök ? (Zaj a jobboldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Ezt csak azért voltam bátor felemlíteni, hogy felvilágosítást adjak arra nézve, hogy a képviselő ur ezt a horvát felszólalást nem aknázta ki abban az irányban, hogy az ő nyelvét nem értőkhöz olyan tárgyban beszélt volna, a mely nem illik ezen vita keretébe. Visszatérve a t. képviselő ur által felvetett eszmére, mindazoknál fogva, a miket bátor voltam felhozni, javaslom, hogy térjünk ez egyszer napirendre a kérdés felett. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt Barta Ödön képviselő urnak ugyancsak a házszabályokhoz a szót megadnám, méltóztassék megengedni, hogy röviden nyilatkozzam Ugron Gábor képviselő ur beszédének azon kezdő passzusára vonatkozólag, a mely szerint a most hallott horvátnyelvű felszólalás által visszaélés követtetett volna el. (Halljuk !) Mert ha ez igy állna, akkor engem mindenesetre mulasztás terhelne. Á t. képviselő ur ezen állítását nagyon könnyű volna megczáfolnoHi, ha a múlt országgyűlés adataira hivatkoznám. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt a képviselő ur maga is elismeri, de én kénytelen vagyok konstatálni, hogy nemcsak a legközelebb múlt országgyűléseken, hanem a régebbi országgyűléseken is mindig ugy értelmezték az 1868 : XXX. t.-czikket, hogy a horvát képviselő uraknak itt horvátul is szabad beszéiníök és hogy a horvát képviselő urak tényleg a régi időben is tartottak itt koronként, ritkán, inkább kivételesen horvátnyelvű beszédeket. Ismétlem tehát, t. ház, hogy ebben visszaélést • látni egyáltalában nem lehet. Ellenkezőleg azt gondolom, hogy a házszabályok és a törvények szempontjából másként nem is járhattam volna el, mint a hogy eljártam. (Helyeslés.) Méltóztassék tekintetbe venni, hogy ugyancsak a mai ülés folyamán egy horvát képviselő ur magyarul beszélt; utóbb egy másik horvát képviselő ur horvátul beszélt, de ebben — ismétlem — még visszaélés nincs és igy nincs kivel szemben védekeznünk. Magam is teljesen osztom a képviselő urnak azt a nézetét — és én remélem, hogy ezt horvát képviselőtársaim is osztani fogják, — hogy az egyetértés, a békesség és összhang érdekében, valamint a nyugodt tárgyalások szempontjából (Helyeslés jobbfelől.) semmi sem kívánatosabb, mint az, hogy itt a házban visszaállittassék a régebbi éveknek hosszú időn át helyesen folytatott gyakorlata. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Barta Öíföli: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A házszabályok 207. és 221. §§-aira való hivatkozással kérek szót. (Halljuk! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Barta Ödön : Mindenekelőtt sietek kijelenteni, hogy ahhoz a törekvéshez, a melyhez az igen t. házelnök ur az elnöki székből hozzájárult, (Halljuk! Halljuk!) ahhoz az óhajtáshoz, hogy a ház tárgyalásaiban a rend, a mely szükséges ahhoz, hogy az ország érdekében üdvös törvények alkottassanak, helyreállittassék, magam is a legszívesebben hozzájárulok és távol áll tőlem az, hogy ezt csak egy perezre is feltartóztassam. Azonban a felvetett kérdésnek abban a stádiumában is, melyben az most van, szükséges, hogy a kérdés megvilágításához legalább csekély tehetségemhez képest, annyival a mennyivel magam is hozzájárulni igyekezzem. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. ministerelnök ur szíves volt felszólalásában a felmerült vita abbanhagyásának argumentumául azt hozni fel, hogy hiszen még csak egy horvát képviselő beszélt horvátul és igy arról, hogy a horvát nyelv használatát a ház tanácskozásainak megakasztására vagy illuzóriussá tételére használnák fel, még most beszélni nem lehet. Csakhogy, t. ház, akkor, midőn már egész tömegével fogunk szemben állani az ily módon elmondott beszédeknek, már lehetetlenség lesz erről beszélni, mert akkor már túl leszünk azon a bajon, a melynek elkerülésére e nyelv használatának megszorítása által törekszünk.