Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-48

334 í8. országos ülés 1910 november 30-án, szerdán. idején a költségvetést elmulasztották előterjeszteni. (TJgy van ! a szélsobaloldalon.) Néni tudom, megfelel-e a valóságnak, czáfolatot nem olvastam, de azt olvastam az újságokban, hogy a költségvetés azért nem volt beterjeszthető és azért volt szükség annyi halasztásra, mert a nyomdában nem dolgoztak, a költségvetést nem lehetett kinyomatni. Nem tudom, van-e külön nyomdász ministerünk a ministerelnök ur személyében, (Derültség a szélsőbaloldalon.) vagy ki az, a ki a felelősséget ezért el fogja vállalni; én mindenesetre nagyon súlyos bajnak tartom, hogy ez a kormány a működését azzal kezdi, hogy a költségvetést nem tudja beterjesztem, mert kinyomatása nem állt módjában, egy vagy másfél hónap alatt. Hát miféle bizalmat kivan ez a kormány a további működése iránt, — ha még magát a költségvetést sem tudja kinyomatva a ház elé terjeszteni, ezt a legkisebb technikai munkát sem tudja kellően elvégeztetni — arra nézve, hogy mindazon elveket, melyeket a költségvetésben és indokolásban előterjeszt, meg fogja valósítani ? További súlyos aggodalomra ad okot a pénzügyminister ur azon eljárása, mely negácziója minden haladásnak, hogy t. i. csak egyetlen egy tétel van, a közösügyi rendkívüli kiadások nagy tétele, melyre tartalékokat akar gyűjteni és megszavazás előtt már előre tartalékokat ajánl fel, ellenben minden más tételre vonatkozólag megtagadja a haladást. A pénzügyminister nr álláspontja és indokolása szerint nyugvópontra ért a tisztviselők fizetésrendezése, a státusrendezés és minden; de. ugyanakkor ő maga kénytelen elismerni, hogy a drágaság nem ért nyugvópontra, hogy tehát azon tisztviselőknek, kik a drágasággal kénytelenek küzdeni, szükségük van arra, hogy a fizetésük rendeztessék és a státusrendezés bekövetkezzék. Mikor a tanárok előállanak azon jogos kívánsággal, mely részükre már biztosíttatott, akkor megszavazzuk a közösügyi rendkívüli kiadásokat, de a tanároknak azt mondjuk, hogy nem kaptok semmit, sőt annak pótlásául, hogy nem kaptok semmit, elvesrszük azon kedvezményt, hogy 30 év múlva kaptok nyugdijat és hogy ennyi meg ennyi számú órát kell csak tanítanotok. Súlyosbítja tehát a minister ur a tanárok helyzetét és mindazokét, kik rá vannak utalva az állami támogatásra, mikor ki kell jelentenie, hogy milliókat és milliókat tudunk áldozni ofyan czélokra, melyek semmi esetre sem állanak a magyar nemzet érdekében. Láttuk azt is, hogy az előző kormány szépen megcsinálta az összeköttetést a párisi piaczczal arra, hogy a rendkívüli súlyos helyzet által igényelt nagy kölcsön elhelyeztessék a párisi jDiaczon, s akkor olvassuk, hogy a magyar kormány egyáltalában nem is akarja igénybe venni a párisi piaezot, egyáltalában nem akarja a kölcsönt ott elhelyezni, mert azokat a feltételeket, melyek mellett a kölcsön felvehető volna, rendkívül súlyosaknak tartja. Mi történik azután ? Az, hogy sokkal súlyosabb feltétel mellett felveszi a kormány a kölcsönt, mikor nem is képes azt teljesen lebonyolítani, hanem csak prolongáeziós kamat mellett, mert 98-as árfolyamon helyezi el a kincstári utalványokat, tehát felerészben kénytelen kincstári utalványokkal meghosszabbítani azt a nyomorúságot, mely abban áll, hogy Magyarország pénzügyeit nem lehet kölcsönnel rendezni. ííem tudom, hogy komoly indokként hozták-e fel, hogy a nemzetközi viszonyok szempontjából nem tanácsos Francziaországgal kötni kölcsönszerződést, mert nem tartozik a hármasszövetséghez. Én mindenesetre helyesebbnek tartom, ha a nemzetközi piaezok összeszövődnek, mert a világbéke fentartása szempontjából sokkal fontosabb, hogy azok az államok, melyek velünk talán részben ellentétes szövetséghez tartoznak, legyenek Magyarországnak és más országoknak a hitelezői, mert épen akkor áll elő az egyensúly állapota. Az a hitelező ugyanis nem engedi meg, hogy olyan kétes helyzetekbe kerüljenek bele a tőle kölcsöntvevő egyes államok, melyek által pénzügyi helyzetük veszélyeztetve van. Rá akarok térni a választások kérdésére is. A választási visszaélésekkel nem akarok már sokat foglalkozni, hiszen annyiszor és annyi formában hangzottak e vádak, hogy kimeritetteknek tartom a témát; ámde rá kell mutatnom egy tételre, a mikor épen a t. munkapárt részéről azt hozták fel, hogy bizonyos tekintetben magyar uri dolog a választások lefolyása, hogy az megfelel a magyar természetnek, hogy annak így kell lennie. Én ezt a tételt sem tudom aláirni. Azok, a kik a választási visszaélések ellen a törvényt megalkották, a legnagyobb igyekezettel, a legbecsületesebb szándékkal dolgoztak azon, hogy olyan törvényt alkossanak, a mely alkalmas legyen arra, hogy a választásokat a maguk tisztaságában emelje ki a valódi nemzeti akarat érvényesüléseképen. Ha ezeknek a szándéka nem sikerült is, ha a törvény nem vált is be, még nem szabad azokat, a kik ezt a törvényt megalkották, azzal megvádolni, hogy ők talán rosszhiszemüleg, talán a saját uri gondolkozásuk ellenére csinálták a törvényt, tudva, hogy az nem fog beválni. Alkothatunk törvényeket, a melyek talán nem felelnek meg a nemzet érzületének, a nemzet gondolkozásának, de azok, a kik azt a törvényt megalkották, mindenesetre nem abból indultak ki, hogy annak a törvénynek következményeképen még sajnosabb és még szomorúbb állapotok fognak fennállani, mint a törvény megalkotása előtt. Az általános politika szempontjából is foglalkozni kívánok a kormány politikájával. Magyarországon igazán furcsa állapot az, hogy kétféle helyzetben vagyunk a bécsi hatalommal szemben : vagy erős velünk szemben a bécsi hatalom, vagy gyönge. Akármelyik állapot létezzék azonban, nekünk mindannyiszor azt hirdetik, mindannyiszor azt írják elő, hogy az időpont a nemzeti követelések érvényesítésére nem alkalmas. A mikor a bécsi hatalom bajban van, a mikor a bécsi hatalom