Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-48

i-8. országos ülés 1910 gyenge, azt mondják, hogy ne követeljünk most, mert hiszen perfld eljárásnak látszanék, ha a helyzetet ki akarnók aknázni. Mikor pedig a bécsi hatalom erős, azt mondják, hogy minek követeljünk, hisz a bécsi hatalom oly erős lábon áll, hogy semmibe sem fog beleegyezni. A helyzet tehát ránk nézve mindig csak egy és ugyanaz ; követeléseinket nem érvényesíthetjük. És itt rátérek annak a politikának birálatára és taglalására, hogy a tisztelt kormánynak és a t. munkapártnak vezetősége milyen álláspontot foglalt el épen a nemzeti követelésekkel szemben. Ha talán bűne van a koaliczió tagjainak abban, hogy idő előtt különböztek össze azon a kérdésen, hogy a nemzeti követeléseket milyen arányban és milyen módon valósítsák meg, mindenesetre még nag}'obb a bűne ennek a kormánynak, hogy a mikor arról volt szó, hogy a koalicziós kormány követelésekkel áll elő, a ministerelnök ur — saját kijelentései szerint, a melyeket a lapok akkor per longum et latum tárgyaltak — azt az álláspontot foglalta el, hogy nem kell engedni semmit azokból a követelésekből, ők majd átveszik a kormányt minden engedmény nélkül. Ha ez a helyzet, hogyan remélhetjük ettől a kormánytól Magyarország ügyeinek és azoknak a követelményeknek előbbrevitelét, a mely követelmények kétségtelenül a legmagyarabb követelmények, a melyeknek legalább a fokozatos megvalósítása mindenesetre minden magyar embernek érdekében áll és lelkében gyökeredzik. Nem lehet, hogy ez iránt a kormány iránt bizalommal viseltessem, nem lehet, hogy pusztán csak részletkérdéseknek, pusztán csak belügyi kérdéseknek szempontjából tagadjam meg ennek az indemnitásnak megszavazását, hanem meg keli azt tagadnom a függetlenségi és 48-as párt politikai elveinek összessége szempontjából, meg kell tagadnom mindabból az eljárásból folyólag, a mely eljárást a t. kormány eddig ez alatt a rövid idő alatt is követett. Rámutatok itt arra is, hogy súlyos aggodalommal látom azt a nemzetiségi politikát is, a mely nemzetiségi politikára ez a kormány, ugy látszik, rátérni iparkodik. A mikor a t. pénzügyminister ur, daczára annak, hogy látja azokat az óriási nagy kiadásokat, a melyeket Bécsben meg kell szavazni, azt mondja, hogy mi lavinaszerű törvényeket alkottunk, akkor ezek a lavinaszerű törvények, a melyeknek megszüntetését, a mely törvények élének vételét és hatásának csökkentését kivánja, nem lehetnek mások, mint épen azok a törvények, a melyek a magyar belügyi életnek, a társadalom, a magyar nemzet kívánalmainak erősítése szempontjából alkottatnak. Ha tehát ezen a téren akar takarékoskodni, akkor aztán meg tudom érteni azt az eljárást is, hogy a nemzetiségi képviselők és a kormány között a kibékülés tekintetében alkudozások folynak. Ezek az alkudozások nem vezethetnek arra az eredményre, hogy ebből a magyar állam nyernovember 3Ó-án, szerdán. 335 jen, ezeknek czéljuk nem lehet a magyar nemzet megerősödése, mert a mikor az alkudozások terére lépünk, akkor mindenesetre bizonyos eredmények kívántatnak meg, a mely engedmények ellenkeznek azzal a politikával, a mely politikát a koaliczió idáig követett. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezeknek az engedményeknek megengedését nekünk minden téren, minden erőnkkel meg kell gátolnunk, mert azok a magyar nemzet érdekeinek, a magyar nemzet erejének csökkentésére vezetnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mindezeknek a szempontjából az indemnitást nem szavazhatom meg, és ellenzem az erre vonatkozó javaslat elfogadását. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki székel Berzeviczy Albert foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Zlinszky István jegyző : Hinkovics Henrik ! HisikovíCS Henrik (horvátul beszél. Mozgás és felkiáltások a baloldalon : Magyarul !). Ugron Gábor : Nem értjük, hogy mit mond ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Hinkovics Henrik (horvátul beszél). Hédervári Lehei: Eltér a tárgytól! (Zaj.) Hinkovics Henrik (folytatja). Míkoseviís Kanut: Tessék meghallgatni! (Zaj.) Szluha Pál : Magyarázza meg ! (Zaj.) Mikosevifs Kanut: Én megmagyarázom, tessék csak meghallgatni. (Zaj.) Ugron Gábor : Ugy beszéljen, hogy megértsük ! Nem ér ez semmit, csak épen lárma ! (Zaj.) Hinkovics Henrik (folytatja horvát beszédét.) MikosevitS Kanut: Tessék csak meghallgatni ! Nagyon érdekes ! Hédervári Lehe! : Fordítsa le ! Hát mit csináljunk ? Hinkovics Henrik (folytatja horvát beszédét). Elnök : Ugron Gábor képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. (Halljuk ! Halljuk !) Ugron Gábor: T. képviselőház! A házszabályokhoz kérek szót. (Halljuk ! Halljuk I) A házszabályok 207. szakasza azt mondja, hogy a tárgytól eltérni nem szabad. Hogy a tárgytól eltért-e az előttem szólott szónok, azt az elnök van hivatva ellenőrizni. Azon a nyelven, a melyen a képviselő ur beszélt, az elnök ur nem ért, tehát az elnök ur nem tudhatta, hogy mit beszélt, hogy a tárgyhoz tartja-e magát vagy attól messze elkalandozik. Popovics Sándor: Hát Justh értette ? (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Ugron Gábor: Az az állapot, hogy itt, az országgyűlésen egész horvát beszédet mondjanak el, egy ujabb időnek a visszaéléséből keletkezett. (Zaj. Helyeslések a szélsőbaloldalon.)