Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-48
330 4S. országos ülés 1910 november 30-án, szerdán. egy vármegyei szabályrendeletet, a mely a tűzrendészet! kérdésekkel foglalkozik. Hámos Antal : Hat hónap múlva életbe lép ! Maczky Emii: A t. belügyminister ur is jobban tenné, ha a közjogi kérdések helyett inkább e téren tenne intézkedéseket. (Ugy van/ a szélsőhaloldalon.) De stagnál a gyászos czigánykérdés is. Mindannyian méltóztatnak emiékezni, hogy a dánosi szomorú tragédia és az ehhez hasonló gyilkosságok után az akkori belügyminister elhatározta a czigánykérdés rendezését és egyik kiérdemesült főispánt hivta meg a belügyministeriumba, hogy a czigánykérdés rendezését előkészítse. És mégis azt látjuk, hogy a vándorczigányhordák, mint a társadalom parazitái, mai napig élik világukat. Különösen a perifériákon történnek szomorú esetek és különösen nyári időben olvashatjuk a végbemenő rettenetes gyilkosságokat. Csuzy Pál: Ugy látszik, hogy csak nyáron olvas újságot! (Derültség.) Maczky Emil: Ezt az urat, a kit behívtak a belügyministeriumba, kötelességének teljesítésére kellene szorítani. Ezért nagyobb hálával adózna a nemzet a t. belügyminister urnak, mint azért, ha azon fáradozik, hogy mikép tudja Bécs követeléseit kielégíteni. MikosevitS Kanut: Az önök idejében hivták be azt az urat a czigányügy rendezésére ! Maczky Emil: Rendkívüli sürgős, megoldásra érett ügyet képez immár a magyar közigazgatás szervezetének újjá való alakítása. Csuzy Pál: Államosítása ! Maczky Emii: Nem mondom, hogy államosítása, bár tudom, hogy ez a t. túloldalnak titkos óhaja, hanem annyit mondhatok, hogy az autonóm kormányzat fentartása mellett is át lehet a közigazgatást, alakítani, ha arravaló igazi szakférfiak hivatnak meg a terv kidolgozására. Es azt hiszem, nem csalódom, ha azt mondom, hogy különösen e kérdés megoldásánál elsősorban a községi közigazgatás szomorú helyzetének átalakítását kell foganatba venni, mert jól tudjuk mindannyian, hogy egész közigazgatási rendszerünk alapját a községi közigazgatás képezi. En szinte csodálom, hogy a községi közigazgatás még eddig össze nem omlott. Vegyük csak figyelembe, hogy az összes községi közigazgatási ténykedés, a szellemi ügyek vezetése, és intézése az egész vonalon kizárólag arra a szerencsétlen községi jegyzőre sulyosodik, a ki rendezetlen közjogi helyzetében, szolgálati pragmatika nélkül 25—30 felettes hatóságot köteles kiszolgálni és J20—130 nyilvántartás, szaknapló, főkönyv vitelével van megbízva. Ez a szerencsétlen községi jegyző adókat vet ki, hajt be, számol el, katonát ujonczoz, az árvaügyeket intézi, a bűnvádi perrendtartás alapján nyomozatokat vezet, intézi az anyakönyvi ügyeket és a szó szoros értelmében vett tanításon kivül az összes tanügyi dolgokat, neki a szerbtövis irtásától kezdve a legkomplikáltabb erdei kihágásig mindenhez kell értenie. Ilyenformán igazán nem csudálkozhatiiánk azon, hogy habár most még áll is a községi közigazgatás, már a közei jövőben porba hullana. És kénytelen vagyok kijelenteni, hogy kizárólag községi jegyzői karunk érdeme, hogy fenn tudta tartani a mai napig is ezt a rettenetes és tűrhetetlen állapotot. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) S ez a szerencsétlen községi jegyző azért nem kap közjogi helyzetet, azért nem kap szolgálati pragmatikát, hogy a mindenkori kormányoknak esetleg korteseszköziií szolgáljon. Nlikoseviis Kanut: önök rendezték a dolgaikat ! (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Már megint a közjegyző beszél! Ki kell nevezni közjegyzőnek, máskép nem hallgat el!) Maczky Emil : Nekünk ellenzéki képviselőknek nem nagy okunk van dicsérni a községi jegyző urakat, önöknek sokkal nagyobb érdekük és mégis sohasem hallottunk önöktől egy dicsérő szót sem. A nagy közigazgatási szervezet átalakításának taglalásába most nem akarok bocsátkozni, csak mint szomorú tényt konstatálom, hogy a közigazgatási tisztviselők részére megígért státusrendezést a kormány végre nem hajtotta. A mikor egy szolgabíró fizetéséből alig esik egy napra öt korona, akkor azt kívánni, hogy ebből megéljen, tisztességesen ruházkodjék és reprezentáljon, majdnem képtelenség. Nagy szivtelenség t;hát a kormánytól, mikor az ilyen kérdéseket kitolni igyekszik, holott Bécs és a közös hadsereg részére az irtózatos miihókat megszavazza. (Igaz / Ugy van ! a baloldalon.) MikosevitS Kanut: önök nem szavazták meg, ugy-e ? (Felkiáltások a baloldalon : Már megint a közjegyző !) Magától kérek engedélyt! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Maczky Emi! : Egyáltalán nem tapasztaljuk, hogy a kormány a legsürgősebb közigazgatási kérdések megoldása iránt akár csak kezdeményező lépést is tenne. Ott van többi közt az 1876. XIV. t.-cz. a közegészségügyi törvény. Az egész hazánkat nagy szerencsétlenséggel fenyegető sárga veszedelem, a kolera küszöbén nem teszi meg a kormány a kezdeményező lépést és a hatékony intézkedéseket még arra sem, hogy állami segítséggel, vagy legalább állami hozzájárulással a legszegényebb "községekben artézi kutak fúrassanak. Ha ebben az irányban fejtene ki tevékenységet a munkapárt, akkor kalapot emelnénk előtte, de mikor azt látjuk, hogy jelenlegi kormányunk ilyen irányban tevékenységet nem fejt ki, akkor méltóztassék megengedni azt a kijelentésemet, hogy a jelenlegi kormány iránt bizalommal nem viseltetem. (Elénk helyeslés a baloldalon.) . Ilyen közigazgatási kérdés még az 1890: 1. t.-cz., vagyis az útügyi törvény alapján és körén belül a községi közmunkák kérdése. Mert mi történt itt a legközelebbi múltban is ? Egy konkrét esetet leszek bátor erre vonatkozólag felhozni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől. )
