Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-48

i8. országos ülés 1910 november 30-án, szerdán. 329 indemnitás megadása tisztán bizalmi kérdés és semmi más. Ehhez részemről is hozzájárulok és én is aláírom ezt a kijelentést, mert csakugyan, ha a mi alkotmányos jogaink teljes erejükben megvolnának, akkor az exlex állapotát sohasem involválná magában az indemnitás megtagadása ; mert mi történnék ? Akkor a teljes alkotmányos érzületű kormány az indemnitás megtagadása esetén azonnal elhagyná helyét és átadná azt egy olyan ujabb kormánynak, a mely a bizalom élvezetében meg tudná kapni a költségvetési felhatalmazást, koronás királyunk pedig sietne ezt az uj kormányt olyan időben kinevezni, hogy az ország háztartásában soha egy pillanatra zavarok elő nem állnának, (ügy van ! a szclsőbaloldalon.) Én tehát tisztán a bizalom kérdésének alapjára helyezkedem akkor, a midőn kijelentem, hogy a tárgyalás alatt levő költségvetési meghatalmazást meg nem szavazom. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) De mások azok az igazi és valódi okok, a melyek engem arra késztettek, hogy az indemnitást a jelenlegi t. kormánynak meg ne adjam. Elsősorban bátor .vagyok felemlíteni azt, hog}

T a. mélyen t. jelenlegi kormány már megalakulása pillanatában a lemondás politikájának terére lépett (ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a lemondás politikájának megvalósítását tűzte ki maga elé ezéhil. Hát megengedem, hogyha valamely kormány és az azt. támogató többség a lemondás politikáját igyekszik inaugurálni, akkor ideig-óráig tartó béke az országban talán előállhat. Ennek mi ellenzéki képviselők is tudatában -voltunk és vagyunk, és mi is jól tudjuk azt, hogyha a mi politikai jogaink és nemzetünk, hazánk törvényes jogainak meg valósítását Bécscsel szemben nem követeltük volna, ha mi is a lemondás politikájának terére léptünk volna a hatalommal szemben, akkor lett volna béke a mi házunk tájékán is

; jól ehettünk, jól ihattunk volna és nyugodtan tölthettük volna napjainkat. De méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy az a béke csak ideigóráig tartó és az nem lett volna más, mint nemzetünknek a sirbékéje, a jnely sirbéke nem bogy az erőkben való gyaraj^odást idézné elő. hanem amugyis szomorú közgazdasági viszonyainknak és pangásnak indult iparunk és kereskedelmünknek lehető legnagyobb fokú elposványositását idézné elő, ezt nyomon követné az általános elszegényedés, és az általános elszegényedés nyomában járna az óriási felháborodás és a legnagyobb nyugtalanság. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalion.) En megengedem, t. képviselőház, hogy van nagyon sok politikus, a kinek tetszetős ez az ideigóráig tartó sirbéke. Megengedem, hogy van sok politikus, a ki minden utógondolat nélkül követi ennek a szerencsétlen politikának az inaugurálását. En azonban arról vagyok meggyőződve, hogy hamarosan el fog jönni az az idő, a mikor ezek a t. politikusok is fel fognak ébredni és rá fognak jönni arra, hogy a : »Te magyar dolgozz, te magyar fizess és te magyar hallgass« czimü hármas poliKÉPVH, NAPLÓ. 1910 1915, II. KÖTET. tikai programmot és semmi mást nem tartalmazó politikának az inaugurálása csak végveszedelembe döntheti a hazát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De t. képviselőház, a lemondás politikáján kivüí nekem nagyon sok más egyéb okom is van arra, hogy a kormány iránt bizalommal ne viseltessem .(Halljuk ! Halljuk !) Igaza volt a tegnap felszólalt Molnár János t. képviselőtársamnak, a midőn azt mondotta, hogy a már előtte felszólalt képviselő urak teljesen letarolták a mezőt, alig tud már ő is valamit találni, ő is csak a tarlóra ment ki egyes buzakalászokat szedni, a miket talált is. így nekem sem marad más hátra, t. képviselőház, mint hogy belügyeinkre vetve pillantásaimat, elinduljak a közigazgatás berkeibe és ott biztosan fogok találni olyan momentumokat, a melyek fényesen fogják igazolni, hogy a jelenlegi t. munkapártnak kormánya mindenre törekedik inkább, csak arra nem, hogy belügyeink legégetőbb és legszükségesebb kérdéseit megoldja. Azt tapasztaltuk ugyanis, t. képviselőház, hogy a t. kormány eddigi működésében sem a közigazgatási, sem a kulturális, sem a szocziális téren nemhogy tett volna valamit, de még kezdeményező lépésre sem szánta rá magát. Itt van egyebek között rendezetlen állapotban lévő tűzrendészetünk. Méltóztatik tudni — legalább azok tudják, a kik a közigazgatással foglalkoznak — hogy tűzrendészetünk csupán egy 1889-ben megjelent kormányrendelettel van szabályozva. 1889 óta e téren nem tétetett semmi és épen azért nem is lehet csodálkozni azon, ha minden évben, különösen az év nyári szakában mindennap olvashatjuk a hírlapokban, hogy a tűzvész egész községeket pusztított el, elégett 50—100 kazalnyi takarmány, ennyi és ennyi ember esett áldozatul és megszámlálhatatlanok azok a millió értékek, a melyek a tűzvész áldozataid estek. Engedelmet kérek, a tűzvésznek ilyen pusztító eredményeivel szemben mégis csak kellene a kormánynak valamit tenni, de azt tapasztaljuk, hogy mindeddig a kormányok ennek érdekében nem tettek semmit. MikosavitS Kanut: Hát miért nem tettek maguk ! (Zaj.) Maczky Emii : Pedig ha ennek az államosítására gondolnának . . . Mikoseviis Kanut: Miért nem tették önök ? Maga is ott volt közöttük ! (Zaj.) ÍVlaczky Emil : Mondom, ha az államosítás tekintetében legalább a kezdeményező lépést megtennék . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Maczky Emii: . . . bizonyára érnénk el eredményt. A tűzrendészet államosítása, ha megfelelő lépések tétetnének kellő szakférfiak alkalmazása által, nem is kerülne oly nagy költségbe ; a csatahajókra megszavazott milliókból juthatna a tűzrendészet államosítására is. így rengeteg vagyont, sőt emberéletet lehetne megmenteni. Sőt többet mondok, a t. belügyminister ur annyira nem törődik tárczája ügyeinek intézésével, hogy nem lehet kieszközölni, hogy jóváhagyjon 42