Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-48

328 i8. országos ülés 1910 1 lebonyolítani, de már a helyett, hogy BaranyaSellyétől Szigetvárhoz csatolták volna a vonalat, a mely község fejlett iparral és kereskedelemmel látja el a drávamenti községeket, és ha pótadóval tartja is fenn magát, de már pár százezreket áldozott kulturális czélokra, most a mértföldekre eső fejletlen, iparral és kereskedelemmel nem biró községhez csatolják azt be. A szigetvári iparos és kereskedő osztály hiába kérte, hogy a Dráváig egy viczinális vasutat építsenek Tótuj falun és Lakocsár községen át, kérését nem vették figyelembe, 5—6-szor kérelmezték, a forgalom elterelődött ez által, az ujabb drávavölgyi vasút kiépítésével pedig elesnek jövedelmi forrásaiktól és vehetik a koldusbotot a kezükbe. Ezek után, mikor egy óriási megterheltetéssel állunk szemközt, a mint azt most a költségvetés is mutatja, és ha látjuk a kormány ténykedéseiből, hogy az adózó polgárság teljesítési s fizetési képessége érdekében egyáltalában semmiféle radikális intézkedés nem történik, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) akkor nekem a kormány iránt semmiféle bizalmam nincs, és nem szavazom meg az indemnitást. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Beszkid Antal jegyző : gróf Esterházy Miliály ! (Nincs itt!) Maezky Emil! Maczky Emii : T. képviselőház ! Megvallom, hogy midőn a szőnyegen levő és tárgyalás alatt álló felhatalmazási törvényjavaslat képviselői kötelességem teljesítésére hívott, és ezzel elkövetkezett az az időpont, a melyben, elhagyva eddig tanúsított j)assziv magatartásomat, szólásra jelentkezem, mély keserűség érzete fogja el lelkemet. De ez nem is csodálható. Mert ha figyelemmel kisérjük az általános közvéleményt tolmácsoló napisajtó megnyilatkozásait és számbaveszszük, hogy a változott politikai rendszer szolgálatában álló egyes sajtószervek oly terrort igyekeznek kifejteni ellenzéki képviselőkkel szemben, (Mozgás jobbfelől.) a mely terror a valódiság és igazság alapját nélkülözi, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) lehetetlennek tartom, hogy ez minden tisztességes ember szivéből a keserűség érzetét ne váltaná ki. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezen állításomat igyekezni fogok következő konkrét esettel igazolni. (Halljuk ! Halljuk !) Midőn a nyán szünet előtt az igen t. j^énzügyminister ur által beterjesztett első indemnitási törvényjavaslat került volna tárgyalás alá, már ezt megelőzőleg a hatalom szolgálatában álló sajtószervek megütötték a nagydobot, és minden igaz ok nélkül nem átallották az ellenzéket meggyanúsítani azzal, hogy ismét az obstrukczió fegyveréhez akar nyúlni és ismét exlex-állapotba akarja szorítani a kormányt és ezáltal az ország pénzügyi és anyagi helyzetében nagy zavarokat akar előidézni. De midőn az ellenzék, hivatásának magaslatán állva, rés űnt azért, hogy az ország pénzügyi viszonyai rendbe jöjjenek, részint azért, hogy a t. nemzeti munkapártnak megadja a módot arra, hogy működéséről és jövő ténykedéseiről bkonyságot tehessen, nem állta útját a felhatalmazási törvénytvember 30-án, szerdán. javaslat megalkotásának és az királyi szentesítéssel ellátva, törvényerőre emelkedett, akkor, még a nyári szünet kezdete előtt, az áltslam megnevezett sajtószervek kritikát gyakorolva a lefolyt parlamenti működésről, nem átallották ismét azt állítani, hogy azért, a miért az ellenzék nem állta útját a törvényjavaslat megalkotásának, erőbeli gyengeséget árult el, és ezért, mert nagyobb és határozottabb felszólalásokkal nem élt, nem állt hivatásának magaslatán.(Igaz ! ügy van ! a szélsöbaloldalon.) Az egyes sajtószerveknek ezen. perfid kritikája kell hogy keserüséggsl töltse el az igaz politikus szivét, sőt most is, midőn a jelenlegi törvényjavaslat került szőnyegre, a nélkül hogy .nekünk ellenzéki pártiaknak csak eszünk ágában lett volna az obstrukczió fegyveréhez nyúlni és párthatározatainkban csupán az erélyesebb hozzászólás mondatott ki, ismét ugyanezzel a jelenséggel találkozunk, mert az általam emiitett sajtószervek ismét meggyanúsították a? ellenzéket, hogy az obstrukczióhoz fog nyúlni, az obstrukczió jogát alaptalannak deklarálták és nagy kegyesen csak annyit engedtek meg nekünk, hogy az alkotmányos kereten belül alkotmányos ellenőrzési jogainkat gyakorolhassuk. Ez idáig jó volna, de épen ez idő alatt volt alkalmunk egyes hírlapok hasábjain olvasni bizonyos ferdítéseket is. így egyes hírlapok azt állították, hogy ha majd mi ellenzéki képviselők most a honmentő hazafias pózába vágjuk magunkat, ennek nem lehet egyéb hatása, mint egy nagy, általános, országos gunykaczaj. Nohát én a hatalom szolgálatában álló sajtószervek ezen t. ezikkiróinak meg azt felelem, hogy megengedem, hogy lesz egy gunykaczaj, de az a gunykaczaj nem igaz hazafiak ajkairól fog elhangzani, az a gunykaczaj csak olyan léha egyének ajkairól fog elhangzani, (Ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) a kik a haza fogalmával nincsenek tisztában. Ezeknek azt feleljük, hogy mi azért teljes erővel fogunk küzdeni politikai elveink megvalósításáért és ujabb, nagyobb erővel igyekezünk felemelni és magasan lobogtatni azt a zászlót, a mely zászlóra a függetlenség és a 48 nagy szavai vannak aranybetükkel felírva, és rendületlenül fogunk küzdeni politikai jogaink megvalósításáért, mert szent a hitünk, szent a meggyőződésünk, hogy egyedül és kizárólag csak a mi politikánk megvalósításával lehet boldog, lehet nagy és lehet független ez a sokat szenvedett hazánk. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ugyanazért ezen rendithetetlen hitemből meritek erőt akkor, a midőn a szőnyegen levő törvényjavaslat általános vitája során ki fogom fejteni azokat az indokaimat, a melyek engem arra késztetnek, hogy a jelenlegi t. kormány iránt bizalommal ne viseltessem és részére a kért költségvetési felhatalmazást meg ne adjam. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! A tegnapi napon Molnár János igen t. képviselőtársam tartalmas és szép beszéde során fényesen bebizonyította, hogy az