Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-47

47. országos ülés 1910 november 29-én, kedden. 321 de, fájdalom, ismét hajótörést szenvedtünk, mégpedig a kikötő előtt, mert épen az autonómia létesítésének stádiumában borult fel az előző kormány. Vajha Cassandra lennék, de azt hiszem, nem tévesen prognosztizálok, midőn azt mondom, hogy ez a kormány — noha annak vallásügyi ministere (Elénk éljenzés a jobboldalon.) igen nagy jóindulattal viseltetik az autonómia iránt, és noha az összes ellenzék is, kivétel nélkül, egyértelmüleg és nem egyszer nyilvánította már ki e tekintetben kívánságát és sürgette az autonómia létesitését (Igaz I Ugy van ! a baloldalon.) — nem fogja beterjeszteni a katholikus autonómiáról szóló javaslatot, (Felkiáltások jobbfelől: Be is fogja !) nem pedig azért, mert neki sokkal fontosabb és sürgősebb a közös bank, a Dreadnoughtok és a létszámfelemelés (Igaz! ügy van! a baloldalon. Felkiáltások : A létszámemelés ! Ez az !) és egyéb ily milliókat, sőt százmilliókat követelő földi jók, mintsem a katholikus autonómia, mely pedig az országnak egy fillérjét sem venné igénybe. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház ! És egyéb téren is, mit várhat a néppárt a t. kormánytól ? Az ujabb időben többször és többen mondták és irták, hogy a néppárt már belenyugodott az egyházpolitikai törvényekbe és eszébe sincs azok revízióját vagy eltörlését sürgetni. Hát legyen szabad kijelentenem, hogy a kik igy gondolkodnak és beszélnek vagy azt hiszik : alaposan tévednek, (Felkiáltások jobbfelől: Na ! Na !), mert a néppárt nemcsak, hogy nem nyugodott bele ezen uj egyházpolitikai törvényekbe, hanem az eddiginél is fokozottabb mértékben óhajtja, kivánja és sürgeti azoknak a törvényeknek eltörlését. (Felkiáltások a jobboldalon : Most éljenezzenek !) Justh János: Mi nem vagyunk éljenzésre szerződtetve ! (Zaj.) Molnár János : Kivánja és sÜTgeti ezt a néppárt azért, mert naponkint jobban és jobban tapasztaljuk az egyházpolitikai uj törvényeknek romboló hatását és fanyar gyümölcseit. (Folytonos zaj.) Hogy egyebet ne említsek, t. képviselőház, pl. a házasság terén, teljesen összebogozták, összezavarták azok az uj egyházpolitikai törvények a nép értelmében és lelkében a házasságról alkotott és évszázadokon át szivében meggyökerezett fogalmat. Nagyban csökkentették az erkölcsi érzületen alapuló azon idegenkedést, a melynél fogva az emberek a vallásuk szerint bigámus életet folytató egyénektől húzódoztak, tartózkodtak ; és igen nagy mértékben meglazították a családi kötelékeket, a melyeken pedig az állam és társadalom nyugosznak. Folyton-folyvást, évről-évre rohamosan emelkedik a válóperek száma ; ime, mig 1906-ban csak 4715 elválás volt, addig 1908-ban, vagyis a legutóbbi statisztikai kimutatás szerint, már 10.472 volt a válóperek száma — tehát majdnem háromszorosa az előbbi számnak —, már pedig, és ezt önök sem tagadhatják, világszerte mindenütt a válóperek száma szokott a nemzeti erkölcsök emelKÉPYH. NAPLÓ. 1910 —1915. II. KÖTET, kedésének vagy sülyedésének fokmérője lenni. (Zaj. Felkiáltások jobbfelől: A szappanfogyasztás !) Ugyancsak ezen egyházpolitikai törvényeknek következmén}

T

e volt a hitközönynek, a hitetlenségnek, a szabadgondolkozásnak és különféle romboló elvekkel és elemekkel szaturált titkos és nem titkos társulatoknak elterjedése és naprólnapra vakmerőbb támadása. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) A sajtónak nagymérvű elfajulása és kiváltképen a pornográf-iradalomnak (Ugy van! Ugy van ! balfelől.) már az iskolásgyermekek közé is beszüremkező és minden nemesebb erkölcsi érzést lávaként felperzselő' működése, a melyet azonban a t. államügyész ur és a biróságok sem nem látnak, sem nem hallanak, sem nem üldöznek és nem büntetnek kellően. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek ! Molnár János : De ezen roppant erkölcsi károkon felül milyen óriási nagy anyagi áldozatokat is követelnek azok az uj egyházpolitikai törvények ! Egy statisztikát leszek bátor itt felolvasni, a mely épen a t. kormány által évenkint kiadott évkönyvekből van merítve, tehát feltétlenül hiteles. Mártonífv Márton : Melyik évből ? Molnár János: Az egész időről szól, a mióta az egyliázj^olitikai törvények megvannak, vagyis 1895-től kezdve.. 1895 óta az állami anyakönyvvezetési személyi és dologi kiadások az illető évi költségvetések belügyministeri tételei szerint ezek voltak (olvassa) : »1895-ben 551.690 K ; 1896-ban már 1,756.000 K ; 1897-ben már 11,958.000 K ; 1898-tól kezdve egész 1906-ig mindig két miihónál több ; végre 1910-ben 725.833 K, vagyis 1895-től máig az állami anyakönyvvezetés 29,302.451 K-jába került az államnak, sőt ennél sokkal többe is, mert az emiitett összegek csak költségvetési tételek, a melyeket a valóságos kiadások mindig meghaladtak. Pl. az 1903-ban előirányzott 2,382.389 K. (Mozgás és zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek ! Molnár János : ... állami anyakönyvvezetési kiadás helyett tényleg 2,432.389 K-t adott ki az állam, tehát 50.000 K-val többet; és még nincsenek ideszámítva azok a töméntelen állami kiadások, a melyek az állami anyakönyvvezetés czimén a törvényhatóságokat és községeket terhelik; nincsen ideszámítva az a rengeteg pénz, a mely az állami anyakönyvi törvényt életbeléptető ministeri utasítás 89. §-a szerint a statisztikai űrlapok kitöltése czimén jár az anyakönyvvezető uraknak az állampénztárból, a mely kiadás az országos statisztikai hivatal terhére van elszámolva. De nem akarom tovább untatni a t. képviselőházat az egyes tételekkel; (Halljuk ! Halljuk !) csak annyit jegyzek meg, hogy — ha felolvastam volna összes adataimat, mindnyájan meg is győződhettek volna róla — száz millió koronánál is többe került eddig — ha mindent beleszámítunk — az állami anyakönyvvezetés, már pedig ilyen horribüis összegen mennyi szükségeset, mennyi hasz41