Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-47

322 47. országos ülés 1910 nosat, mennyi fontos dolgot bírtunk volna létesíteni ! Azt hiszem, t. ház, hogy a t. kormány nem lesz meglepetve, ha azt mondom, hogj

r épen semmi reményem sincs arra, hogy ő ezeken az uj egyházpolitikai törvényeken változtasson. Es épen azért azon se csodálkozzék, hogy én is viszont a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem ezért is iránta. Azonban a mi gondunk és íőtörekvésünk az is, t. ház, hogy iskoláink hitvallásos jellegét megőrizzük és megvédjük (Helyeslés balfelől.) különösen az ujabban folyton és szakadatlanul felmerülő támadásokkal szemben. De hogyan fogunk mi e tekintetben támaszt találni a t. kormánynál, midőn annak egyik tagja, a volt vallás- és közoktatásügyi minister ur, helybenhagyja egy' tanítótestületnek olyan alapszabályait, a melyhez egy reformtervezet van csatolva, a melynek harmadik czikkében a b) pont következőképen szól (olvassa) : »A felekezeti hit és erkölcstant az iskolákból ki kell küszöbölni; ennek helyét a népiskolákban és a középfokú iskolák alsóbb osztályaiban az általános emberi erkölcstan foglalja el, melyet kizárólag világi tanárok és tanítók tanítsanak í« Azt, a mit ez a jeles tanítótestület megtétetni akar, Francziaországban megtették már. 1888-ban, és mi lett a következménye ? Az, hogy csakhamar megduplázódott az ifjú bűnösöknek Lepelletier, ez a hírhedt szabadgondolkodó, (Felkiáltások johbfelöl: Hires /^ugyancsak üldözte a hitvallásos iskolákat és harczolt a felekezetlen iskolák mellett és íme most bejelenteni kényszerül a felekezetlen iskoláztatás csődjét, irván (olvassa) : »egyszerre kell iskolákat és még sokkal több fegyházat építeni*. Azután — és ezt igen ajánlom t. Sándor Pál képviselő urnak s a hozzá hasonló szabadgondolkozásu testvéreinek szives figyelmébe — ez a Lepelletier, ez a hírhedt szabadgondoíkozó igy folytatja szavait (olvassa) : »Alázatosan jelentem ki, hogy én is lépre mentem annak a hazugságnak, hogy a tudomány nemesiti az erkölcsöket. Egy másik, Fouille, a ki két-három évtizeddel ezelőtt a czikkek egész özönében hirdette, hogy a »vallástan kiküszöbölésével a közerkölcsiség javulni fog«, most azt vallja műveiben, a honnan e szavakat idézem (olvassa): »A felekezetietlen iskola nem embereket, hanem csak intelligens állatokat nevek. Igaz, hogy azokat az alapszabályokat, a melyekről szólottam, a mostani vallás- és közoktatásügyi minister ur néhány nap előtt hatályon kivül helyezte, de ennek ellenére, hogyan bízzunk mi oly kormányban, a melynek tagjai között ilyen két ég és föld távolságnyi homlokegyenest ellenkező világnézlet és kedélyvilág uralkodik. Szó esett itt a nemzetiségi kérdésről is a nyáron, a midőn gróf Tisza István mondotta el a beszédjét. (Felkiáltások a néppárton : Miért nem éljeneznek ? (Zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Nem hallottuk a nevét 1) Akkor nem volt alkalmam a kérdéshez hozzászólni; most nem akarok behatóbban foglalkozni vele, november 29-én, kedden. csak a néppárt nemzetiségi politikájáról akarok néhány szóval megemlékezni. Mártonffy Márton : Ilyen is van ? Molnár János: Mikor mi a t. házba beléptünk .. . Sándor Pál: Becsapták a nemzetiségieket! (Zaj balfelől.) Zboray Miklós : Mindig jobb, mintha gabonaelővétellel csaptunk volna be valakit! (Zaj.) Sándor Pál: Majd be fogom bizonyítani ! Zboray Miklós : Na majd én is bebizonyítom az ellenkezőjét, akkor kvittek vagyunk ! Elnök: Kérem, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Egy hang (balfelöl) : Egyezzetek ki 50%-ra ! (Nagy zaj.) Molnár Jáiios: Mikor nemzetiségi programmunkát a házban kifejtettük, akkor nekünk esett a t. liberális párt, a melynek tagjai közül nagyon sokan most is itt ülnek és csak ugy röpködött felénk a hazaáruló titulus, hogy mi elárultuk a hazát, hogy paktálunk a nemzetiségekkel, azoknak a malmára hajtjuk a vizet. Sándor Pá!: Tót hivatalos nyelvet ígértek nekik ! ZŰüray Miklós: Talán gróf Zichy János ígérte ! (Nagy zaj.) Holló Lajos : Akkor az volt az elnök ! Molnár JáílOS: Sőt akkor is, a mikor néhány év múlva Széll Kálmán felkelt és nyilatkozott nemzetiségi politikájáról, mely majdnem szórói-szóra fedte a mi nemzetiségi politikánkat és mi is felkeltünk és azt mondtuk, hogy a ministerelnök ur is ugyanazt, a nemzetiségi politikát vallja, mint mi, akkor azt mondták önök : Igen, de a ministerelnök mást ért a szavak alatt, nem azt, a mit a néppárt, (Felkiáltások baljelöl : Nem olyan őszinte, mint a néppárt!) mintha a liberálisok mind diplomaták volnának,, a kik arra használják a nyelvüket, hogy gondolataikat elfedjék. Förster Aurél: Nyelvkérdést ne feszegessünk ! (Zaj a jobboldalon. Halljuk 1 Halljuk I balfelöl. Elnök csenget.) Molnár János: Aztán megint néhány év múlva, midőn a nemzetiségi agitátorok azt látták, hogy csalódtak mibennünk, hogy mi épen nem hajtjuk a malmukra a vizet, s nem fújunk velük egy követ, akkor ismét azok támadtak ellenünk. Két vagy három, lapot indítottak és folytonosan, szakadatlanul a mai napig szidnak és gyaláznak bennünket és azt mondják, a mit előbb Sándor Pál t. képviselőtársam mondott, hogy becsaptuk a nemzetiségieket, megváltoztattuk programmunkat stb. Sándor Pá!: Ugy van ! Nem lehet eltagadni! Szmrgcsáíiyi György: Jó lesz hallgatni! Sándor Pá!: Dehogy hallgatok ! Eszem ágában sincs ! Nix dájcs, barátom! (Derültség jobbfelől. Zaj.) ... IHölrsár János : De mi sem az önök lármájától, sem azok lármájától és fenyegetéseitől meg nem