Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-47

320 47. országos ülés 1910 november 29-én, kedden. és milliókat, megadtak mindent a hadügy molochjának, sőt még a senki által nem emiitett és nem is kért létszámemelést is megajánlta és sürgette egyikük. Sürgettek mindent, megadtak mindent, de minden ellenszolgáltatás nélkül, a nélkül t. i. hogy a nemzeti követeléseket érvényesítették, sőt a nélkül, hogy ezeket még csak meg is emiitették volna. Azután tárgyaltatták a perrendtartást; abban is csak nagy erőfeszítéssel bírta az ellenzék a legszegényebb népet, a kisembereket a zsarolástól megmenteni. (Élénk ellenmondás a jobboldalon.) És még egy nemzeti munkát végeztek, megtették ugyanis az első végzetes lépést, minket három szóval leszavazva arra, hogy a vallást az országos intézvényekből és intézményekből kirekeszszék. (Ellenmondás a jobboldalon.) Továbbá, hogyan tartotta meg a kormány az ő Ígéreteit ? Különösen három dolgot ígért: az első a készfizetések felvétele, a második a választójog reformja és a harmadik a katholikusok autonómiája. Menjünk sorba. Hogyan váltotta be az igéretét a t. kormány a készfizetéseket illetőleg ? (Zaj.) ügy, hogy készségesen kifizetett bennünket annak kijelentésével — legalább a lapok ugy írták — hogy ő csak azt ígérte meg, hogy a készfizetéseket rendezni fogja, de nem azt, hogy azokat valóra is váltja. (Zaj.) Hogyan bízzunk mi ilyen kormán}

7 ígéretében, a melyről sohasem tudjuk, hogy mikor és miként fogja elmagyarázni az ő szavait, homlokegyenest ellenkezőleg az etimológia és a szómagyarázat rendes szabályaival ? A néppárt, mióta csak ide belépett a házba 14 évvel ezelőtt, mindig hangoztatta a szavazati jognak, valamint a választókerületek helyesebb beosztásának szükségességét. Azóta is folyton és állandóan sürgette ezeket a dolgokat, és nincsen ebben a házban párt, talán az önökét kivéve, (A jobboldalra mulat.) a mely a választójogi reformot ne tartaná a legeminensebb, legsürgősebb teendők egyikének. (Helyeslés a baloldalon.) Sümegi Vilmos: A titkosat! A titkosat! (Zaj. Elnök csenget.) Molnár János : A kormányelnök ur, a ki az ő kormánvzatának kezdetén szintén süraős, sőt elodázhatatlan feladatnak jelentette ki a választói jog reformját, sőt az általános választói jog kodifikáczióját is megígérte, most egyszerre — legalább szintén a lapokból olvasom — békésebb időkről, meg aztán nyugodtabb kedély hangul átokról zeng elégiát. T. ház ! Én még sohasem láttam olyan mérnököt, a ki az egész vidéket elözönlő, tomboló hullámok előtt csak akkor akarja megnyitni a zsilipet, a mely már-már recseg és roj)og. a mikor a hullámok moraja és lefolyása majd csendesebb lesz. (Helyeslés a baloldalon.) De, t. ház, én a ministerelnök urnak elégiájában, legalább ugy rémlik nekem, más hangokat is hallok. Nekem ugy rémlik, mintha bizonyos közeledésnek a szirénhangjait hallanám., vagy valami megalkuvásnak az akkordjait. Emlékezzünk csak vissza, hogy ugyanakkor, a mikor a-t. ministerelnök ur az általános választói jogot beígérte, ugyanakkor egy másik vezérférfiu, gróf Tisza István, (Éljenzés a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : Abczug ! Hock ! Zaj. Elnök csenget.) E!nÖk : Csendet kérek ! Eitner Zsigmond : Majd mindjárt jön Khuen és akkor nem merik Tiszát éljenezni. (Derültség a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Dehogy nem ! Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Molnár János : Ugyanakkor gróf Tisza István (Éljenzés a jobboldalon.) valóságos irtó hadjáratot indított és városról-városra járt agitálni az általános választói jog ellen. Es íme, t. képviselőház, ezen épen nem paralel, hanem egymást nagyon is keresztező utón és módon megalakult a t. kormánypárt nemcsak kétfejű sassá, hanem kétfejű párttá is. (Éljenzés és taps a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Az egyik fej gróf Khuen Héderváry Károly (Éljenzés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) az általános választói joggal a kezében . . . Kun Béla : Ezt éljenezzék ! Molnár János : . . . a másik fej pedig gróf Tisza István, az általános választói jog ellen való anatémákkal. Bárhogyan is álljon azonban a dolog, mi nen fogunk várni semmiféle időkre, hanem erélyesen sürgetjük, hogy minél előbb meg legyen alkotva az általános választói jogról szóló törvény. (Elénk helyeslés a baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Titkos ? Zaj. Elnök csenget.) Kun Béla: Ezt éljenezzék! Elnök : Csendet kérek ! Molnár János : És ha a t. kormányelnök ur nem akarja beváltani igéretét, (Felkiáltások jobbfelől : Hát a koaliczió ?) akkor adja át helyét olyan férfiaknak, a kik be is váltják, a mit ígértek. (Elénk helyeslés a baloldalon.) önök, t. túloldal, maguk állítják ki önmagukról a bizonyítványt, hogy nincs önök között oly többség, a mely híve volna az általános választói jognak, midőn, felém azt kiáltozzák, hogy akkor nekünk kellene a kormányzást átadniok. (Felkiáltások balfelól: Sándor Pál !) Adják át tehát helyüket olyanoknak, a kik nemcsak beígérik, de akarják és tudjak is megalkotni a kor szükségleteinek megfelelő általános választói jogot. (Helyeslés a baloldalon.) A harmadik ígérete a t. kormánynak a katholikus autonómia. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház ! Hány kormány Ígérte ezt már minekünk ? Valóban, t. képviselőház, ez az ígéret olyan már, mint az az elsárgult, az összefonnyadt, színét vesztett rózsaszál, a melyet valamely aggastyán könyvében préselve őrizget a házasság előtt elhunyt menyasszonyától. T. képviselőház! Évről-évre, évtizedről-évtizedre Ígérgetik ezt minekünk, de sohasem kapjuk meg. A koaliczió kormánya alatt már-már czélt értünk, (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől )