Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-33

33. országos ülés 1910 október 5-én, szerdán. 25 kedvezőtlen jrénzügyi helyzetet találna a járadék kibocsátásánál. Ezzel a tényével tehát ő maga bizonyítja, hogy a járadék kibocsátására kedvezőtlen volt a helyzet és mégis megkötötte. De másrészt, t. képviselőház, tisztelettel kérdem : a mikor egy törvényhozás négy százalékot meg nem haladható kamat mellett ad egy pénzügyministernek felhatalmazást, egyenesen abból a czélból, — kifejezetten megmondja ezt — hogy a 215 millió esedékes pénztári jegy, amely deczember 31-én lejár, beváltassék, tehát kifizettessék : szabad-e annak a pénzügyministernek 4-5%-os czimleteket — eltekintek most a kurzusdifferencziától, a mire rögtön rátérek — uj pénztárjegyeket kibocsátani és tulaj donképen nem beváltást, hanem egyszerű prolongácziót teljesíteni ? (Mozgás a jobboldalon.) Szabad-e a nemzet bizalmával igy visszaélni, t. képviselőház, mikor meg van mondva, hogy az az átmeneti hitelműveletre szóló esetleges felhatalmazás csak addig tarthat, mig a kölcsön lebonyolítása tart ? Szabad-e ilyen körülmények között három évre szóló kincstári pénztárjegyeket kibocsátani, holott a gyermek is tudja, hogy ilyen kölcsönnek lebonj^olitása — a melynél pláne az államnak magának még nyereségrészesedés is köttetett ki — nem három évig, de legfeljebb félévig, mondjuk egy évig tarthat ? (Mozgás a jobboldalon.) T. képviselőház ! Nyilvánvaló dolog, hogy itt a meghatalmazással való visszaélésről van szó, annyival is inkább, mert a hirek szerint a pénzügyminister ur nemcsak kibocsát ilyen 45%-os pénztári jegyeket, de még többet is bocsát ki, mint a mennyi volt. Mert ő 215 millió koronának beváltását Ígérte, most pedig kibocsát 250 millió korona erejéig 4'5%-os pénztárjegyeket, holott neki ezen a czimen csak 215 millió korona értéket volt joga kibocsátani és ennyit is csak 4%%"°* meg nem haladó kamatozással. (Folytonos zaj és mozgás a jobboldalon.) De, t. képviselőház, érdekes ennek a dolognak a háttere. Én most nem szándékozom (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) a kölcsönnek drága vagy olcsó voltát részletesen kifejteni, mert ezt csak akkor fogom tenni, ha a t. pénzügyminister ur a képviselőházban vállalt és a határozati javaslatban foglalt kötelezettségének megfelelőleg hitelesen és részletesen terjeszti elő a kölcsönnek feltételeit. Addig nem vagyok abban a helyzetben, hogy jóhiszeműleg, (Mozgás a jobboldalon.) az utolsó részletig ennek a kölcsönnek drágaságát itt demonstráljam. Azonban a publikus adatok szerint egészen tisztán látok. (Felkiáltások jobbjelöl: Na ! Na !) T. i. a publikus adatok szerint a pénzügyminister ur kétfelé választotta ezt a kölcsönt 250 milliót kibocsátott 4.5%-os pénztári jegyekben, 98-as árfolyamon, azt mondván, hogy milyen nagy dicsőség, hogy ő meg tudta ugyanazt az árfolyamot tartani, melyen az előbbi kormány is bocsátotta ki a pénztárjegyeket, azzal a különbséggel, hogy az két KÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. II. KÖTET. esztendőre, a mostani pénzügyminister ur pedig három esztendőre kapta a pénzt. Hát, t. képviselőház, a kit vigasztal az, hogy a magyar állam nem két esztendeig, hanem három esztendeig fog tartozni — a mi annyit jelent, hogy 4'5%-os pénzt kap 98-as árfolyamon, egyéb mellékdolgoktól most eltekintek •— fog fizetni, az ne beszéljen dicsőségről és arról, hogy megmentette Magyarországot. (Mozgás a jobboldalon.) Ha, t. képviselőház, a törvényhozás azt az utasítást adja a pénzügyministernek, hogy te pénzügyminister, én pedig azért hatalmazlak fel téged járadék kibocsátására, hogy e szégyenletes és nehéz, kellemetlen viszonyok között, kényszerhelyzetben megkötött függő kölcsöntől szabaduljak : akkor kérdem, t. képviselőhá , meg van-e engedve az, hogy az a pénzügyminister, a ki tulajdonképen fizet, csak nem százzal számított, hanem 98-as árfolyammal fizet, olyanforma megállapodást kössön, hogy az a pénzcsoport, melynek a tárczájában ezen pénztári jegyek megvannak, már magának ennek a kurzusnak differencziáj a czimén 5 millióeska gyönge hasznot vág zsebre, a mennyiben az a pénztári jegy ma 100 korona és 10 filléren, tehát parin áll. A ki tehát, t. képviselőház, 98 koronás árfolyamon uj czimleteket fog kapni, az a börzén azon pillanatban százas árfolyamon eszkomptálhatja papírjait. Most a t. átvevő pénzcsoport azt hirdeti, hogy ők majd az egyes pénztárjegytulajdonosoknak valamivel olcsóbb feltételek mellett fogják adni a ceimleteket. Hiszen ez szemfényvesztés ! Az én tudomásom szerint — és ez már magánértesülés és esetleg rektifikálható — az egész hitelműveletnél tulaj donképen a magyar piacz csakis épen ennél a pénztárj egy üzletnél van érdekelve, mig a 250 millió korona járadékot egészen, illetőleg 60% erejéig a német birodalom kapja, tehát az a pénz külföldre megy. Mi következik ebből ? Az, hogy a t. pénzcsoport majd ki fogja bocsátani aláírásra a pénztárjegyeket, mondjuk, 99Í/2-6S árfolyamon és azt mondja, hogy egyesek, a kiknek birtokában ilyen papir van, m gkaphatják 99^4-es árfolyamon ; tehát ő maga nagy lojalitást gyakorol azzal, hogy egy negyed perczenttel olcsóbban adja, mint a hogy aláírásra kiboc átolta. Csakhogy ezeknek a pénztárjegyeknek a zöme épen magának ennek a pénzcsoportnak tárczájában van: az már zsebrevágta a 2%-ot. Konstatálnom kell tehát, hogy magának ennek a kurzusnak differencziáj a czimén ez a pénzcsoport 5 millió korona haszonra tett szert, a melyet lesznek kegyesek arra való tekintettel, hogy kifizetésre volt a pénzügyminister ur utasítva, nem prolongáozióra, majd e kölcsön drágasága kérdésénél számításba venni. Most jön a legutolsó dolog, kérdéseim során a legutolsó tétel. Méltóztatnak visszaemlékezni — már a kik érdeklődtek iránta — hogy az adótörvény tárgyalásánál milyen harezot folytattam az ellen, hogy az adómenteseknek nyilvánított értékpapírok szelvényei később adó alá ne vonas4