Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-33

26 33. országos ülés 1910 október 5-én, szerdán. sanak. En ezt akkoriban az állam hitelére nézve k árosnak, jogi szempontból — nem tagadom — bizonyos mértékben immorálisnak tartottam. Azonban ellenzésem daczára megalkották a törvényt és pedig a tőkekamat- és járadékadóról szóló 1909 : VII. t,-czikket, a melynek 2. §-a kifejezetten rendeli, hogy az állam által fizetett kamatok és járadékok után a külföldiek is tőkekamatadó alá vonatnak, még pedig 5%-os kulcs alapján. Ez törvény, de azt olvassuk, hogy az adótörvények végrehajtása bizonyos technikai, végrehajtási okokból elhalasztatott, és pedig 1913-ra. Nézzük csak egy kicsit közelebbről ezt a kérdést és rendidvül érdekes eredményekre jutunk. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.J A dolog t. i. ugy áll, hogy eltökélték ennek a kölcsönnek kibocsátását, a mint azt gr. Khuentől megtudtuk, mikor kormányt vállalt, a német birodalmi diplomáczia közbenjárására. Ugy látszik, már akkor, előzetesen pénztári jegyek újból való igénybevétele volt szándékba véve. Mert ime most, mikor ez az uj kölcsön megköttetik, mi történik ? Méltóztatik látni, hogy 1913-ban fog lejárni a pénztárjegyek beváltása. Ugyanakkorára van felfüggesztve az adótörvények végrehajtása is. Erre a 250 milliós jaénztári jegyre tehát, melyet a Rothschild-csoportnak érdekelt tagjai most megkapnak, akármit csinál később a törvényhozás. az 5%-os tőkekamatadó sáp 2 évre már biztosítva van. Ezt a külföldi járadékról nem mondhatnám. Ott már csak két esztendőre látszik biztositva az a hiedelem, hogy adómentes. Épen ez az, a mit nekem kötelességem a közhitel szempontjából és Magyarország eljárása jóhiszeműsége szempontjából tisztába hoznom, mert ugy áll a dolog, hogy a pénztárjegyek után 4%% kamat czimén fizetendő évenkint 11,250.000 korona kamat évenkinti 5% adó alól mentesül, a mely alól pedig nem mentesült volna, hogyha az előző kormány által tervezett kölcsönt az előző kormány meg is köti, mert az előző kormány által megalkotott, a tőkekamatadóról szóló törvény akkor természetesen nem lett volna felfüggesztve. Annak a tervezett franczia kölcsönnek tehát ez az 5% már kétségtelenül javára esik. II millió után két esztendőre csupán ezen 5%-os adómentesség körülbelül 1,200.000 koronát tesz ki. Ez ujabb ajándék annak az üzleti okokból választási kasszát töltögető pénzcsoportnak. (Ellemmondások a jobboldalon.) Ezek a részletek. De bármiképen álljon a dolognak ez a része, majd én annak idején foglalkozni fogok sxives engedelmükkel részletesen azzal, hogy Magyarország gazdasági önállóságának és függetlenségének a sir ját a pénzintézetek ásták meg. (Igaz ! Ugy van ! baljelől.) Itt a törvényhozásban majd részletesen fogjuk ezen kérdéseket bírálat tárgyává tenni. Most minket csak ennek az adómentességnek kérdése érdekel, hogy ez a külföld irányában tisztába hozassék. Most csak a járadékról beszélek, mert a pénztári jegyeknél már nem segit rajtunk senki. Ott az 5%-os tőkekamat-adómentesség be van zsebelve, mert hét évig nem lép életbe a törvény. A járadéknál azonban zavar lehet. A konzorczium 90-en aluli árfolyamon veszi át a járadékot, nem is egészen 90-es árfolyamon, a mit könnyű átszámolni annak, a ki számolni tud ; ez a kölcsön tehát nem 4%-os, hanem sokkal közelebb van az 5%-hoz, mint a 4-hez. Mert akkor, a mikor a képviselőház ezen szerencsétlen felhatalmazást megadta, elfelejtette kellőleg szövegezni azt a meghatalmazást, a méhben kimondta, hogy 4%-osnál nem drágább járadékkal szerezze be a kölcsönt. így most erre azt fogja mondani a pénzügyminister ur, hogy kérem a czimleteknek csak 4%-os szelvényök van. A képviselőház rövidlátása volt e hiba oka; a ház nem gondoskodott arról, hogy árfolyamveszteségre való tekintettel adja meg ezen felhatalmazást. Most megtörténhetik, hogy az ilyen felhatalmazás mellett az a pénzügyminister, ha öt koronáért is adja el a 100 K-ás rentét, akkor is eleget tett a meghatalmazásnak ; hiszen a • kamat akkor is 4% lehetne, ha a száz koronás névértékű papírért csak ötven-hatvan koronát kapna ! Ezt csak azért hozom fel, mert contraria juxta posita magis elucescunt. Azt a szemfényvesztést, hogy én 4%-ot fogadjak el, de alapul vegyek 90-es árfolyamú kibocsátott papírok kamatozását, ezt velem elfogadtatni nem fogják! Ez a pénz feltétlenül drágább, tehát a meghatalmazás határán túlmenő a kölcsönművelet abból az okból is, mert nagyobb kamatozású, mint a milyennek kibocsátására a t. pénzügyminister ur jogosítva volt. A lényeg azonban az, hogy az a konzorczium, a mely most e járadékot, mondjuk, 90-es, de tudtommal 90-esen aluli árfolyamon megkapta, mint adómentes papirt bocsátja aláírásra és az aláírásnál az adómentességnek ez előnyét már eszkomptálja. Most jön később a törvényhozás. 1913-ban életbe lép a tőkekamat-adóról szóló törvény, és az uj vevő, aki a tőzsdén vette a papirt, látja majd, hogy rászedték, mert nem adómentes papirost vett, mivel 5% tőkeka átadót kell fizetnie. Ezeket a dolgokat nézetem szerint, kötelességünk tisztába hoznunk. Kötelessége a törvényhozásnak, ha a pénzügyi minister nern tette volna. Módot, alkalmat akarok nyújtani, hogy ez a kérdés a külföld előtt is tisztába hozassék, ha még nem tisztáztatott volna az átvételi kurzus megállapításánál. Nyilvánvalónak tartom, hogy a pénzcsoport az adómentességet a 89 és nem tudom, hány tizedes árfolyam megállapításánál már eszkomptálta. Ha nem tette volna, legalább a jövőre is mentesítsünk mindenkit attól, hogy csalatkozásnak ne legyen kitéve. Ezek azok, a miket mint ténybeli dolgokat előterjeszteni kötelességemnek tartottam. Maga az interpelláczió pedig a következő : Az 560 millió koronás hitelműveletre szóló felhatalmazási törvény alapján 500 millió erejéig megkötött hitelügyletnek előzményei — azzal a