Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-46

302 í6. országos ülés Í9Í0 ez az, hogy azok a megindított fegyelmi ügyek gyorsan el legyenek intézve. Ezekben pedig a mai napig a vizsgálat meg sem indíttatott. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én remélem, hogy a t. ministerelnök urnak lesz ezekre mondanivalója, de főképen remélem azt, hogy lesz tennivalója abban az irányban, hogy végre-valahára az ottani állapotok a normális állapotok közé soroztassanak. Midőn kijelentem, hogy pénzügyi szempontból súlyos aggodalmaim vannak a javaslat elfogadása ellen ; midőn kijelentem, hogy politikai szempontból talán még súlyosabbak az aggodalmaim, s midőn ezen politikai szempontokhoz még a felhoztam kormányzati hatalmi kérdések is járulnak, akkor engedjék meg, nyugodt lélekkel mondhatom, hogy a magam részéről a javaslatot el nem fogadom. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Gr. Batthyány Tivadar ! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) A költségvetési felhatalmazás tárgyalásának első szónoka, az előadó ur, azon felhívást intézte mindenesetre elsősorban az ellenzéki pártokhoz, hogy igyekezzünk minél rövidebben átesni az indemnitási javaslaton és indokolta ezt egyrészt azon nehézségekkel, a melyek egy exlex helyzet folytán állanának elő, azonkívül indokolta azzal is, hogy hiszen az indemnitás köti a kormányt az előző költségvetés számtételeihez, igy maga az indemnitás tárgyalása nem alkalmas arra, hogy itt a kormány reformjairól, terveiről, inieziativáiról tárgyaljunk. Említette azt is, hogy hiszen a kormány megtette kötelességét, a midőn az indemnitási javaslatot beterjesztette és nem tudom, beszédében-e, de az indokolásban mindenesetre benne van az az utalás is, hogy az indemnitás szükséges, és az indemnitás szüksége felmerült az által, hogy közben a delegácziónak voltak tárgyalásai. Én előrebocsátom azt. hogy a mostani képviselőház eddig a kormánynyal szemben valóban a végsőkig menő előzékenységet gyakorolta. (Halljuk ! Halljuk

I) Azzal a kormánynyal szemben, t. ház, a mely törvénytelen időben, a törvény szavainak és szellemének megsértésével, későn, igen későn ejtette meg a választásokat, hivta. össze az országgyűlést, a mi által hónapokat fecsérelt el (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) az országgyűlés tevékenységéből, a mire elsősorban vezetendő vissza az, hogy ma, deczember küszöbén többrendbeli elsőrangú fontosságú kérdéssel állunk szemben, a melyek mind terminushoz vannak kötve, és az ellenzéket mintegy sarokba szorítják, kényszerhelyzet elé állítják, hogy íme rövid ternovember 28-án, hétfőn. minus előtt állunk, az ellenzék tehát mérsékelje magát, ne éljen felszólalási és kritikai jogával. Hát, engedelmet kérek, akkor a midőn —. miként előbb említettem — maga a kormány idézte elő ezt a kényelmes állapotot, egyrészt az által, hogy a választásokat későn irta ki (Igaz ! ügy van ! balfélől.) és ez által hónapokat vesztett el, másrészt pedig azáltal, hogy a mint látjuk, a ministerelnök ur egy nagy osztrák államférfiunak elvét követi, a ki azt mondotta: »Wir können warten«. minden kérdésnek megoldása elől kitér, vár, húzza-halasztja a dolgokat és a midőn ezen halogató eljárás utján oda jutottunk, hogy most már szorult a t. kormánynak a helyzete, akkor az ellenzékhez méltóztatnak appellálni, hogy az siessen, az engedjen sürgősen át minden nagy horderejű törvényjavaslatot, bocsánatot kérek, ezzel szemben én a végsőig menő előzékenységet, különösen a kormánynak tiz hónapi tevékenysége után . . . Kun Béla : Munkátlanság volt! Gr. Batthyány Tivadar: ... nem tanúsíthatom. (Helyeslés a baloldalon.) Sajnálatomra nem ígérhetem tehát az igen t. előadó urnak, hogy mi törvényes jogaink keretében erőteljes kritikát gyakorolni nem fogunk. (Helyeslés a baloldalon.) Nem tehetem ezt, t. ház, egy más okból sem. Más parlamentekben az ottani házszabályok értelmében, ha valamely akut kérdés felvetődik, azt tanácskozás tárgyává lehet tenni abban a házban. A mi házszabátyaink értelmében a pillanatnyilag felvetődő kérdéseket napirend előtt szóba lehet hozni, korlátolt számú képviselőknek felszólalásával akkor, ha a ház elnöke erre egyáltalában engedélyt ad ; vagy pedig lehet interpelláczió tárgyává tenni bizonyos kérdéseket, a midőn azonban vitának, tanácskozásnak, határozathozatalnak úgyszólván helye nincs is, mert hiszen egyedül és kizárólag az interpellálónak és a választadó rninisternek van joga szólni, de ha követik azt az eljárást, a melyet a t. kormány eddig követett, hogy t. i. az interpellácziókra —• legyenek azok még oly aktuális jellegűek is —• heteken át nem válaszolnak : akkor még ez a szükkörü módja is az ügyek, az aktuális kérdések megbeszélésének tulajdonkép elimináltatik. (Ugy van ! balfélől.) Ilyen körülmények között a tényállás az, hogy mi a nagy politikai kérdéseket, a minők pl. a külügyi kérdések, a melyekkel azt hiszem, igenis kötelessége volna ennek a háznak mentül többet foglalkozni, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) és talán hibás volt a múlt országgyűlés abban, hogy a külügyi kérdések tárgyalását egészen a delegáczióknak egy pár ülésére szorította össze, mondom, a külügyi kérdésnek, a bosnyák és ezer más kérdésnek, a nagy politikai problémáknak megbeszélésére csupán a költségvetés tárgyalása, az apropriáczió és a mi már uzuel minálunk, az indemnitás tárgyalása áll rendelkezésünkre. (Igaz! Ugy van I a baloldalon.) Ezt a kevés, három esetre redukált alkalmat, a midőn mi a nagy, az általános politikai kérdésekkel foglalkozhatunk, nem adhatjuk ki a