Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-46

46. országos ülés 1910 november 28-án, hétfőn. 303 kezünkből, mert kötelességünk egyfelől a nemzetet felvilágosítani, másfelől pedig a kormányt szorítani és buzdítani arra, hogy a mi legjobb meggyőződésünk szerint a helyes utón járjon el. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Én tehát, ismétlem, sajnálatomra annál kevésbbé vagyok abban a helyzetben, hogy az igen t. előadó ur felszólításának eleget tegyek, mert látom, hogy a többség és a kormány ott is, a hol lehetne időt megtakarítani, a hol módjában lenne rövidíteni a tárgyalásokat és ezáltal ismét csak időt nyerni a költségvetés tárgyalására, ott sem él ezen jogkörével. A t. kormány az indemnitási javaslat indokolásában a súlyt arra helyezi, hogy a delegácziók tárgyalásai miatt a költségvetést idejekorán letárgyaltaim nem lehetett. Tisztelettel kérdem: nem lehetett volna-e a delegácziókat előbb összehívni % (Elénk helyeslés a baloldalon.) De tovább megyek. A pénzügyi bizottságban éppen a minap Földes Béla t. barátomnak a mi oldalunkról történt felszólalása kapcsán megbeszélést folytattak arra nézve, hogy hogyan lehetne a különböző törvényjavaslatok tárgyalásának idejét megrövidíteni. Én ajánlok erre az igen t. többségnek egy igen egyszerű módot: méltóztassék a delegácziók mai szervezetét megváltoztatni ; méltóztassanak egyszerűen a delegácziókból az albizottsági tárgyalásokat eliminálni, a miáltal két czélt érhetnek el. Az egyik az, hogy az a — nem akarok erős kifejezést használni — furcsa állapot, hogy mi ott magyarul beszélünk, a ministerek jjedig egy magyar országgyűlési bizottság albizottságában német nyelven szónokolnak, megszűnik. (Felkiáltások a baloldalon : Szégyen ! Gyalázat!) Ezt ezáltal eliminálhatnók, de egyúttal igen sok időt takaríthatnának meg. Vermes Zoltán: A koaliczió idejében is igy volt ! (Mozgás.) Gr. Batthyány Tivadar: Ha Vermes Zoltán barátom jobbat tud, ám méltóztassék jobbat ajánlani. Vermes Zoltán: Az utolsó négy éven át is igy volt! (Ugy van ! jobbról. Mozgás és jelkiáltások a baloldalon : 40 évig volt igy !) Perczel Dezső: önök is beszéltek németül ! (Zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: Akkor is megmondtam a magam véleményét; ugyanezt az álláspontot foglaltam el. Hogy nem tudtunk érvényesülni mi függetlenségiek, annak oka — méltóztassék csak tudomásul venni — az volt, hogy a függetlenségi pártiak a delegáczióban a főrendekkel együtt soha többségben nem voltak. Én tehát nem ellenzéki velleitásból, hanem komolyan, az ügy érdekében igenis ajánlom, hogy akkor, midőn a költségvetés tárgyalását siettetni akarják és időt akarnak nyerni, méltóztassanak a delegáczió működését az albizottságokból egyszerűen a plénumba áthelyezni és akkor a delegáczió két-három hét alatt játszva elvégezheti a maga feladatát. Ezek után áttérve felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, méltóztassék megengedni, hogy előzetesen is kijelentsem, hogy az indemnitási javaslatot semmi körülmények között sem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Nemcsak azért, mert parlamenti szokás az, hogy az ellenzéki pártok az indemnityt politikai bizalmi kérdésnek tekintvén, meg nem szavazzák, de különösen nem szavazom azt meg ennek a kormánynak, mert ez a kormány tizhavi működése alatt a legkisebb jelét sem adta annak, hogy az ország, a nép javára komolyan akarna vagy tudna cselekedni, ellenben egész eddigi tevékenysége azt a czélt szolgálja, hogy az állami bevételeknek a végsőkig való fokozása mellett, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) a nép alsóbb rétegeiből kivasalt többleteket az egész vonalon a közös védelem czéljaira és a nagyhatalmi czélokra fordítsák. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez által évtizedekre lekötik ennek a nemzetnek egész benső konszolidáczióját, fejlődését és szocziális előrehaladását. (Ugy van! a baloldalon.) Azonban nemcsak ezek a kérdések indítanak arra, hogy az indemnitit meg ne szavazzam, — a mely kérdésekkel majd lesz szerencsém kissé behatóbban foglalkozni — hanem az igen t. kormány egész működésében semmiféle olyan indicziumot nem látok, a mely őt a bizalomra méltóvá tenné. Tme, itt van a közigazgatás kezelésének kérdése. Az előbb utalt rá és igen szürke színekben, igen röviden terjeszkedett ki csak Désy Zoltán t. barátom a Maros-Torda megyei állapotokra, a melyek egyszerűen anarchisztikusak. Ott a megyei autonómia megszűnt, nem működik, ott egy teljes ex]ex állapot állott elő, és az igen t. ministerelnök ur mint belügyminister és mint ministerelnök, összetett kezekkel nézi ezt, nem tesz semmit arra, hogy a rend helyreállittassék, a törvény érvényre emeltessék. (Igaz! Ugy van! bal/elől.) A másik kérdés, a mi az egész közvéleményt foglalkoztatja, a drágaság kérdése. Történtek itt interpellácziók, tárgyalások folytattattak törvényhatóságokkal, testületek részéről, és mondhatom, felzúdult, felkiáltott az egész társadalom, hogy itt tenni kell valamit. Mi interpelláltunk, reáutaltunk azon teendőkre, melyek e téren enyhítenének a helyzeten, és mit látunk a t. kormány részéről ? Azt, hogy valahány minister e kérdésben megnyilatkozott, mind azt mondja, hogy nem tudja, mit tegyen és nem tud oly intézkedéseket javasolni, a melyek ezen, szocziális szempontból igazán veszedelmes helyzetnek csak némi orvoslására is jók volnának. A ministerelnök ur pedig legutóbb a pénzügyi bizottságban egy olyan különös nyilatkozatot tett, hogy igazán sajnálom, hogy gyorsíró nem örökítette meg, a midőn azt mondotta, hogy a mit eddig kerestünk, azzal ugyan nem segítünk, mert egyelőre nem tudjuk, hogy mit tegyünk, de azért valamit mégis csak kell termi, hogy valamit tenni látszassunk, (Derültség balról.) hogy ne kapjunk szemre-