Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-46

46. országos ülés Í9I0 november 28-án, hétfőn. 301 hetünk. A legparlamentárisabb államban is, Angliában, óriási összegek szerepelnek a választásokon. Erkölcsi és politikai szempontból káros, sajnálatos eset, de végeredményben ebben a pártok tagjainak vagyoni ereje nyilatkozik meg és demokratikus szempontból a vagyon, mint a munka eredmény, hozzátartozik az azt szerzők körzetéhez. Egy kérdés van: a pártok tagjainak ereje mérkőzött-e itt? Ebből a szempontból is épen a demokratikus osztályokra nézve óriási csapást látok, mert növeli ennek a helyzetnek a súlyát és fokozottabb mértékben mérgesiti el az, hogy a választáson a harczok serpenyőiben nemcsak a jelölteknek magánvagyona, hanem ismeretlen eredetű pénzek is szerepelnek. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) De van még egy nagyobb veszedelem is. Közszájon forgó tétel már az, hogy parlamentáris népképviseleti államban minden közhatalom forrása a nemzet, a nemzeti közvélemény. A tétel ez : a közvélemény alakitja és adja a közhatalmat, de nem szabad, hogy a közvéleményt a közhatalom alakítsa. Máríonffy Márton : Főispánról van szó ? Désy Zoltán : Nem főispánról van szó, hanem sajnálatomra szó van csendőrségről, katonaságról, szó van egy olyan állapotról — és ne méltóztassék ezt egyéni sérelemnek venni, mert én nem verekedtem az igen t. kormánypárt jelöltjével — hogy katonailag megszállott, hódított tartomány képét öltötte magára az ország, (Igaz ! ügy van ! a haloldalon.) mikor a polgári jogok legfontosabbikának, a választói jognak gyakorlására készült a nemzet. (Igaz ! ügy van ! balfelol.) Egy hang (a jobboldalon) : Minket kellett önöktől megvédeni! (Derültség. Nagy zaj és ellenmondás balfelol.) Désy Zoltán : Voltak esetek, — megengedem, talán a kormány tudta nélkül — hogy törvény és minden előrelátás ellenére katonai fegyveres erőt részeg kortesekre biztak, részeg kertesek adták az utasítást a katonai erő parancsnokának. (Zajos ellenmondás jobbjelől.) Ha parancsolnak, az adatokat rendelkezésükre bocsátom. Ezeket a visszaéléseket eltűrni és engedni az életben elharapódzni, ez nem lehet egy pártnak sem érdeke. Az a párt, mely hosszabb létre, basszabb fenmaradásra számit, ilyen eszközök alkalmazásához nem nyúlhat, mert különben annak a pártnak az élete csak addig tart, mig vele szemben is fokozottabb mértékben ugyanezen eszközöket használják. Ezen visszaélések az ország választásainak történetében egyetlen példát képeznek. Régi politikusokkal beszéltem e kérdésről, nem álszemérmes politikusokkal, a kik ismerik a kérdésnek minden ágazatát, de a visszaélésnek erre a mérvére és fokozatára az ország politikai életében példa eddig még nem volt. T. képviselőház ! Van a kérdésnek egy másik oldala, melylyel foglalkozni kénytelen vagyok, és ez a közhatalom kezelésének kérdése. F. évi augusztus hó folyamán (Halljuk! Halljuk!) a t. minister úrhoz kérdést intéztem tisztán arra hivatkozva, hogy micsoda állapotok uralkodnak a maros-tordamegyei autonómia-kérdésben. (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Én a ministerelnök úrtól nem kértem, hogy ebben vagy abban az irányban döntsön, csupán felhívtam a ministerelnök ur figyelmét az ottani eseményekre. Egyet kértem : döntsön abban az irányban, hog}^ normális viszonyok álljanak helyre abban a vármegyében. Felhoztam interpelláczióm során egy esetet, hogy bűnvádi eljárás folyik egy egyén ellen, a ki erőszakkal akart a tömeg élén behatolni a törvényhozás tanácskozási termébe. (Mozgás balfelol.) Mire hazaérkeztem, az illető ur tiszteletbeli aljegyző, harmadik, negyedik napon már a törvényhatóság élén az alispáni székben ült. (Zaj balfelol.) Én ebben a perben, mely ott folyik, nem vagyok illetékes, hogy kimondjam, ki a bűnös; magam is érdekelt fél vagyok, a kérdésnek ezzel a részével abszolúte nem kívánok foglalkozni. (Helyeslés jobbfelől.) Egygyel kívánok azonban foglalkozni, az autonómián esett sérelemmel. (Halljuk !) Elég szűkkörü az 1886. évi XXI. t.-cz., de az ennek a meglehetős rideg határai közé szorított autonómiának hol van csak a látszata is abban a vármegyében, a melyiknek rendes tavaszi közgyűlése augusztus elsejére összehivatott, (Mozgás balfelol.) második nap félbemaradt és többé a vármegyei autonómiának azt a részét, mely a tanácskozásban és határozathozatalban áll, kivéve egy pár, a közigazgatási bíróságról szóló törvényben parancsolt és általunk összehívott közgyűlést, nem gyakorolta ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon szép ! Gyönyörű !) Ennek a kérdésnek vannak különben más részletei, más kihatásai is. (Halljuk! Halljuk!) Nem volt közgyűlés, a mely kitűzte volna a bizottsági tagok választását; miképen fog megalakulni a jövő törvényhatósági közgyűlés 1 Nem volt közgyűlés, mely kijelölte volna az esküdteket, miképen fog megalakulni az esküdtszék ? (Igaz ! ügy van ! balfelol.) De van ennek a kérdésnek egy még szomorúbb része, a közhatalom kezelésének a kérdése, a fegyelmi hatalom gyakorlásának az a módja, a melyet a t. ministerelnök ur mint belügyminister ott alkalmazni enged. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Mást vártál tőle ? Désy Zoltán : Én mindaddig, mig az ellenkezőről meg nem győződöm, minden emberről a lehető legjobbat tételezem fel. (Helyeslés.) InterpeUácziómban említettem, hogy egynéhány tisztviselőt a belügyminister ur felfüggesztett. Ez az egynéhány kinőtte magát hétté. A mint akkor is jeleztem, én a fegyelmi jog gyakorlásába, a fegyelmi eljárás folyamába beleelegyedni illetéktelennek tartok bárkit, ^gy fegyelmi ügynek az állását csakis a tényállás aktaszerű ismeretéből lehet megitélni. De egyet meg kell követelnünk, a mit nemcsak a humanizmus, de a fegyelmi törvény természete is rendel, és