Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-46

300 46. országos ülés 1910 november 28-án, hétfőn. közi helyzetben a véderő minél extenzívebb és intenzivebb fejlesztését kívánja. Egy hang (jobbfelől) : Ma is áll ez. Désy Zoltán : Ellenben a véderő mai szervezetének merev fentartását az 1867. évi kiegyezés szellemével, de ettől eltekintve az ország életérdekeivel is ellenkezőnek tartjuk. (Igaz! Ugy van! baljelöl.) Egy hang (jobbfelől): Mit csináltak négy év alatt ? Désy Zoltán : Nem tudom, hogy t. képviselőtársaim hogyan képzelik, hogyha azt mondjuk, hogy ezen idő alatt ezen kérdést kikapcsoltuk; hát a közösügyi terheket miképen szavaztuk volna le? Fráter Lóránt: Be van most kapcsolva alaposan ! {Derültség balfelől.) Désy Zoltán : Azon feladatok közül, a melyekre önök vállalkoztak, egyik legfontosabb a katonai kéTdés. E tekintetben, sajnos, nekünk csak aggodalmaink vannak, mert ezen kérdés megoldása, a mint látjuk tehertöbfaletet hoz, de jogaink biztosításával, sőt elvesztett jogaink visszaszerzésének gondolatával nem találkozunk. Még két nagy fontos kérdés van, a melyeknek megoldása önökre vár. Az egyik a bankkérdés, a másik a választói jog kérdése. (Halljuk/ Halljuk !) Gr. Batthyány Pál: Ez a fekete leves ! Hoványi Géza: Nem az! Az egészen tiszta leves ! Tisztában vagyunk mindnyájan azzal, hogy mit akarunk ! Désy Zoltán : Én ugy emlékszem, hogy valamikor az volt a koronának a felfogása, hogy a fontosabb kérdéseket, és igy elsősorban a hadügyi kérdéseket is, nem tárgyalhatja az a képviselőház, a mely egy elmaradott választási törvény alapján nem képviseli a nemzet egyetemét. (Ugy van! a baloldalon.) Ma már ugy látom, hogy egészen megfordul a helyzet. Nem elmaradott a választási törvény, a nemzet egyetemét képviseli a parlament abban az esetben, ha megszavazza azokat a kivánt katonai követeléseket. Én a választói jog reformjának megoldását, e kérdés rendezését Magyarország legégetőbb szükségletének tekintem, (ügy van! a baloldalon.) és nemcsak pártpolitikai szempontból tartom annak, és követelem, hogy közülünk e kérdés végre-valahára eltűnjön, én az ország jól felfogott érdekében tartom ezt egyik legégetőbb életkérdésnek. A 48-iki alkotások csak hirdetik a demokrácziát, a jogegyenlőséget csak megmutatják a kiváltságosak a kedvezőbb társadalmi helyzetben levők kis körének, de a jogegyenlőség nagy érdeke, a demokráczia nagj>" elve, most vár életbeléj)tetést. (Ugy van! a baloldalon.) A ki ezt az országot kifelé erősíteni akarja, nem térhet ki e kérdés demokratikus, és a szó nemes értelmében liberális megoldása elől. (Ugy van! a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Egy hang (a jobboldalon) : Kikapcsolták ! (Zaj a baloldalon.) Ugron Gábor: Mit kapcsoltak ki? Elnök : Csendet kérek. Désy Zoltán : E kérdésben csak egyre hivatkozom : én ugy látom, hogy e kérdés fontossága óriásit veszített súlyából, veszített sürgős jellegéből és most egyszerre a katonai kérdések, majd pedig mindenféle más fontosabb kérdések fognak megoldásra várni. Itt nagy a gyanúm, (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) hogy ez a kérdés az elaltatandó kérdések közé készül soroztatni. (Mozgás jobbfelől.) A harmadik nagyfontosságú kérdés a bank kérdése. Nem csinálunk abból titkot, t. ház, hogy a bankkérdés volt egyike azon kérdéseknek, a melyek a koaliczió egységét megbontották. (Derültség a jobboldalon.) De bármily eltérések is vannak közöttünk e téren, és nemcsak egyik vagy másik párt között, de a függetlenségi pártok egyes tagjai közt is, egy bizonyos, hogy mi, a kik legmérsékeltebben gondolkozunk is, a közös bank szabadalmának fentartását csakis szorosan meghatározott időre és csakis a készfizetések és más ehhez kötött feltételek feltétlen teljesítése mellett tudjuk támogatni. (Helyeslés balfelől. Zaj.) A t. pénzügyminister ur, ugy tudom, e kérdésben már megegvezett, ugy tudom, hogy a megegyezés sikerült; legalább a lapok azt hirdették, — más oldalról nem tudom — hogy sikerült megegyezést létrehoznia. Nagyon érdekelne, nem minket, de az országot, hogy e nagyfontosságú ós, újból hangsúlyozom, nemcsak politikai szempontból, de elsősorban közgazdasági és pénzügyi szempontból is életkérdés megoldását miképen sikerült dűlőre vinni. Azt hiszem, hogy az indemnitási javaslat tárgyalása során, ha abban a helyzetben lesz a t. pénzügyminister ur, nem fogja megtagadni tőlünk a kivánt tájékoztatást. T. képviselőház ! Ezek azok a fontos kérdések, a melyek megoldása önökre vár. De ezek helyében mit látunk ? Teljes háttérbe szorulását látjuk a katonai kérdések terén igényeinknek, a nemzeti követelések sutbadobását, (ügy van ! a baloldalon.) a bankkérdésben nem tudjuk, mi fog bekövetkezni. A választójogi reformról szó sincs. Azt hiszem, hogy önmagukban ezek az indokok is elegendők arra, hogy politikai szempontból azt a kormányt, a melynek működése ezekben az eredményekben csúcsosodik ki, bizalmatlansággal tekintsük. (Ugy van! a baloldalon.) De ehhez járul még, és itt működésének legfényesebb pontját pendítem me, az a működés, a melyet a választások körében fejtett ki. (Ugy van ! a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Azt hiszem, t. barátaim néhány szó elmondása után velem egy véleményen lesznek. Sajnálom, de tiszta szemmel látom a választások terén fennálló viszonyokat és nem kétszinüsködöm abban, hogy visszaéléseket csak azon az oldalon követtek volna el. (Mozgás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, azt hiszem, ha azt mondom, hogy itt és ott történnek visszaélések, az igazságot közelitem meg. De, engedjék meg, itt valamiben differálnom kell; hiszen nyíltan beszél-