Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-45
282 4é. országos ülés 1910 november 26-án, szombaton. ügyvéd hivatást teljesít, mikor annak a hivatásának kell megfelelnie, a melyet megszab — fáidalom, nincs megfelelő magyar kifejezés — hanem megszab a német kifejezés, a mely szerint ő ott ->xReehtsíxeund<,< vagy a mint az angol mondja : »eounsek, tanácsadó — mondom, a mikor az ügyvéd hivatást kivan teljesítem, mikor az illető felek leikére akar hatni, mikor abba a helyzetbe jut, hogy meg kell védenie a gyenge elemet, a békéltetésnek mindenféle perszuaziv veszedelmei ellen, akkor nézetem szerint az ügyvéd ebből a nemes hivatásból ki nem rekeszthető, mert egyedül ő az abban a válságos pillanatban, a ki hideg tanácsával és meleg szivével támogathatja felét azokban a dolgokban, a melyekre nézve senki emberfia, sem rokon, sem senki más tanácsot nem adhat. En az idegen jogok reezipiálása tekintetében bizonyos mértékben elfogadom azt, hogy nézzük és keressük azt, a mi az idegenben jó. De hogy a szolgai utánzás terére lépjünk és valamit csak azért, mert az valamelyik jogrendszerben benfoglaltatik, feltétlenül átvegyünk, annak elvi ellensége vagyok. A javaslat indokolása arra hivatkozik, hogy a Code de procedure civile Franoziaországban, továbbá a német birodalmi perrendtartás kizárja az ügyvédet ebből a funkczióból. En nem ezt az idegen példát tartom szem előtt. És visszanyúlok a magyar ügyvédségnek hivatására, visszanyúlok történetére és visszanyúlok alapvető elveire. Igen tanulságos az, ha a magyar ügyvédség történetében kutatunk és egy régi, feledésbe ment munkát lapozgatunk. Itt van ifjabb Palugyay Imrének 1841-ből való gyönyörű munkája az ügyvédekről; az már odaállítja a XVIII. századbeli ügyvédeknek azt a fő- és alapvető erkölcsi feladatot, hogy az ügyvéd felének érdekét »jó lélekkel* vigye. Áz a »ió lélek«, a mely a régi törvényben, vagy régi jogszokásban benfoglaltatik. az ügyvédnek ma is irányitója. Én azt tartom, hogy nem ügyvédi, hanem kizárólag közérdekű kérdés az, midőn annak a félnek lelki barátját, a ki hivatását teljesíti, a ki a visszaéléseknek gátat vethet, a ki minden helytelen befolyásolást kizárhat, oda engedjük, a hol helye van. És minthogy semmi ok nincs arra, hogy ezen tényezőt ott, a hol szükség van reá, kizárjuk, kérem a mélyen t. képviselőházat, méltóztassék az igazságügyi bizottság szövegét elfogadni. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Rudnyászky György jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: Letöröltettem magam. (Felkiáltások : A minister kivan szólni.) Székely Ferencz igazságügyminister: T. ház! (Ralijuk! Halljuk !) Nagyon sajnálom, hogy ebből a kérdésből ügyvédi kérdés lett. Darvai Fülöp : Nem ügyvédi kérdés ! Székely Ferencz ipzságüpyminister: ügy méltóztatott felfogni, hogy bizalmatlanság az ügyvédekkel szemben. Vázsonyi Vilmos: Nem lehet máskép érteni, i (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Székely Ferencz igazságügy minister: Én abból indulok ki, hogy a, békéltetés alkalmával nagyon valószínű, legtöbbször történik, hogy a házasélet i intimitásairól kell beszélni. (Mozgás.) Vázsonyi Vilmos: Már előbb beszélnek I azokról! Székely Ferencz igazság ügy minister: A biró a békéltetés alkalmával tudja meg. Vázsonyi Vilmos: Az ügyvéd előbb tudja meg ! Székely Ferencz igazságiigyniinisíer: A békéltetés maga bizonyos lélektani proczesszus, a mely idegen elem jelenlétét nem tűri, azáltal zavarta tik. Az eredeti javaslat nem az ügyvédet zárta ki, hanem mindenkit, rokont is, barátot is . . . Magy Emil: Még a házi barátot is kizárja. (Derültség.) Székely Ferencz igazságiigyniinisíer: Az megtalálja a maga útját. (Derültség.) Ne méltóztassék tehát ugy felfogni, hogy itt az ügyvéd, az ügyvédi kar, hozzátehetem, az általam nagyon tiszteit ügyvédi kar ellen a legcsekélyebb animozitás volna. Az én felfogásom az, ismétlem, hogy senki se legyen jelen. Lehet az ellenkezőt is indokolni, a mint ezt hallottuk nagyon szépen, de az én álláspontomat kénytelen vagyok fentartani mindennek daczára. Az, hogy az ügyvéd jó lélekkel járjon el a dolgaiban, azt magam is tartom, vallom, és hiszem is, hogy minden körülmények közt jó lélekkel fognak eljárni. De már az ügyvéd jelenléte is zavarhatja a kibékülést, és minthogy súlyt fektetek rá az állam érdekéből, hogy a házasság, a mennyire lehet, fentartassék, én Sághy Guyla t, barátom módosításához járulok. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Rudnyánszky György jegyző: Kenedi Géza! Kensílí Géia: Elállók. Nem kívánok szólni! Rudnyánszky György jegyző: Várady Zsigmond ! (Nincs itt!) Nagy Emil í Magy Emil: T. ház ! Voltaképen az előttem elhangzott szavak után felszólalásom nagyrészt tárgytalanná válik: mégis kénytelen vagyok legalább az eszmék tisztázása végett néhány kérdésre vonatkozólag pár szóval felszólalni. Ismét és ismét ügyvédi kérdéssel állunk szemben, de ez voltaképen nem ügyvédi kérdés, (Ügy van!) A praxisból mondhatom, hogy r maga az egész békéltetés nem ér semmit. A praxisban a felek az érzéseknek annyira eltökélt negativitásával mennek a békéltetésre, hogy akár van ott fiskális, akár nincs, nem lesz abból béke, csak nagyon ritkán. Az egész kérdés tehát igazán nem lényeges. Annak, hogy ott van-e az ügyvéd vagy nincs, az én gyakorlatom szerint nagy hatása nincs. Az néha megesett, hogy egy-egy szép asszony kéri: kedves doktor ur, legyen mellettem, mert félek az uramtól. Ilyen megesik a békéltetéskor. Az ügyvéd
