Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-45

iS. országos ülés 1910 november 26-án, szombaton. 283 Szerepe kétségtelenül szép, de egyébként jogilag, a házassági törvény szempontjából, az egésznek jelentősége nincs. Ha tehát jelentősége nincs, de csak felmerülhet a gyanúja annak, hogy voltaképen ez megint ügyvédi kérdés, az ügyvédi kar maga nem tenné jól. ha ily kérdéshez a maga részéről ragaszkodnék. (Helyeslés.) Pető Sándor : Azért, mert egyszer egy képviselő rosszul járt, azért már uj rendet akarnak csinálni ! (Mozgás. Elnök csenget.) Nagy Emil: Ily kérdésekben méltóztassék elhinni, pro és kontra, lehet vitatkozni egy esztendeig. Majdnem mindig az illető válófelek egyéniségétől függ, hogy az ügyvéd bajt csinál-e ott, vagy nem csinál. Ezzel a kérdést soha eldönteni nem fogjuk. Ellenben igenis, ilyen kérdésben rá kell lépni az elvi alapra és az nem egyéb, mint hogy az ügyvéd vegyen részt a társadalom jogügyeinek olyan fázisaiban, hol neki funkcziója van, a hol pedig neki funkcziója nincs, ott az ügyvédnek voltaképen dolga sincs, egyáltalában semmi, (ügy van! a szélsőbáloldalon.) A dolog egészen másként áll a teóriában és egészen másként a gyakorlatban. A praxisban az a kérdés, hogy az illető biró ki tudja-e a feleket békíteni, igen vagy nem. Ha kibékiti őket, megszűnik a per. Az ügyvéd miért legyen jelen egy olyan stádiumban, mikor azt a gyanút kelthetné, hogy jelenlétével gátolni akarja a felek kibékítését ? A kérdés nem fontos, de ha egj^szer fel van vetve, térjünk vissza a régi szöveghez, s mondjuk ki. hogy a békéltetési tárgyalásra menjenek oda a felek, ha az a biró bízik szavának erejében és hiszi, hogy a feleket kibékítheti, ám tegye ; az ügyvéd jelenléte azonban ne keltse fel a gyanúját annak, hogy a kibékülést gátolni akarta. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rudnyánszky György jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyä Vilmos : T. ház ! Teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, hogy a kérdés nem fontos, és ha fontosságot nem tulajdonítottak volna annak különböző oldalról, akkor nem is volna beállítva abba a jelentőségbe, amelynek élét t. képviselőtársam a maga részéről elveszi, a mely él azonban az eredeti rendelkezésben kétségtelenül megvan. E kérdés nem az ügyvédség kérdése, hanem a fél. jogának kérdése. A félnek joga van arra, hogy ügyvéddel jelenjék meg ott, a hol kedve tartja, hogy ügyvédje is jelen legyen. Az ügyvédi rendtartás általános rendelkezése megengedi, hogy bármely hatóság előtt a fél ügyvéddel jelenjék meg. Ezen szabály alól a 646. szakasz eredeti szövege kivételt statuál, mikor az ügyvédi képviseletet még a jelenlét szempontjából is teljesen kizárja, és az egész dolog fatális jelentőséget nyer azáltal, hogy az igazságügyi bizottság az ügyvéd jelenlétét megengedvén, most ismét az eredeti szöveg helyreállítása czéloztatik. Akármint veszszük a dolgot, az elhangzott indokolás után, és a szövegben levő indokolás után is a dolognak olyan éle van, mely az ügyvédi karral szemben gyanút és bizalmatlanságot fejez ki, a melyre az ügyvédi kar nem szolgált reá. (Igaz ! ügy van !) Mert ha Sághy t. képviselőtársam tud olyan esetről, ismeretlen képviselőtársunk esetéről, — ez volt az ő jogászi indokolása . . . Sághy Gyula: Ez nem jogászi indokolás, hanem jogeset, példa ! Vázsonyi Vilmos: Visszavonom a sértést, hogy jogászi indokolás volt! (Derültség.) Sághy Gyula : Tanuljon jogot előbb, ha jogról akar beszélni! Vázsonyi Vilmos: Azt mondotta Sághy képviselő ur, hogy ezen képviselőtársunk kibékült volna, ha a felek képviselői nem lettek volna jelen. Ez lehet t. képviselőtársunk vélekedése . . . Sághy Gyula: Több ilyen eset van! Vázsonyi Vilmos: Én képviselőtársaimat kivétel nélkül tisztelem, de ha most nem képviselőtársamról volna szó, megvolna a véleményem erről a nyilatkozatról. Azonban azt kérdem, miért nem méltóztatik azokról az esetekről is szólni, és azokról az ügyvédekről, kik soha, semmi körülmények közt tisztes kötelességük ösvényéről le nem tértek; miért nem méltóztatik azokról a esetekről szólni, hol makacs perlekedők közt az ügyvédek állították helyre a békét 1 (Igaz ! ügy van !) Méltóztassék ügyvédek levelezéseit megvizsgálni, a melyekből ki fog tűnni, hogy olyan felek között, a kik soha, semmi körülmények közt nem akartak kibékülni, épen az ügyvéd komolysága és tisztessége állította helyre a békét. (Igaz! ügy van!) Az ügyvédet ne méltóztassék úgy Heállitani, hogy az mindenkor a perlekedés hive és hogy az mindenkor egymásra uszítja a feleket. Sző sincs róla, nagyon szánandó szerepet teijesit az az ügyvéd, a ki hivatásában ezt a feladatot választja magának, de azt hiszem, hogy hála istennek, az ügyvédi, kar zöme hivatását nem így fogja fel. (ügy. van ! jobbfelől.) Minthogy itt ez az indokolás elhangzott és minthogy ellenkezik az általános jogelvvel, ha nem engedtetik meg az ügyvéd puszta jelenléte, a mely mellett ő ott tulaj donképen semmiféle beavatkozási jogot nem gyakorol is, mivel ez egyúttal korlátozza a félnek jogát és a ki mindenhova vihet magával ügyvédet, a hova kedve tartja : ez a kizárás egy ilyen hatóság előtt folyó eljárásból feltétlenül az ügyvédi kar elleni bizalmatlanságot jelent, azt a bizalmatlanságot, mintha az ügyvéd zavarólag hatna. Mert hiszen a mi azt a szempontot illeti, a melyet Sághy t. képviseltársam felhozott és a melyet, azt hiszem megfontolva talán maga is méltatlannak tart, t. i. hogy az ügyvéd azért jelennék meg a békéltetési tárgyaláson , . . Sághy Gyula: Ezt nem is mondtam ! Vázsonyi Vilmos: ...hogy több legyen a költség, hát a békéltetési tárgyalás miatt nem lesz több a költség. Ezenkívül az ügyvédi kar titkaiból méltóztassék még azt is tudomásul venni, hogy 36*