Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-33

22 33. országos ülés 1910 október 5-én, szerdán. mellett élvezte a gazdasági előnyöket, szóval a kormány lojális eljárást akart tanúsítani. Történt azonban egy más dolog is. A Rothsehild-csoportot nem a megelőző magyar kormány, hanem köztudomás szerint az osztrák kormány zárta ki az ország hitelműveleteiből. Méltóztatik tudni, hogy az utolsó osztrák kölcsön, a mikor a 170 millió koronás deficzitet bemutatták, egyenesen azzal a nyilt tendencziával jött létre, egyenesen azzal a nyilt szándékkal, hogy a Rothschildesojjort abból kizárassék, ugy hogy aláirásra se bocsátották. Csodálom, hogy e kizárási tény daczára nem az osztrák kormány fejét vakarják, hanem az előző koalicziós kormányt vádolják azokkal a dolgokkal, a melyek nyilvánvaló képtelenségek. A mi azonban engem jobban érdekel, az a következő dolog. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Azt mondja a kormánypárt vezérszónoka, hogy mégis csak gyalázat, hogy oly viszonyokat teremtett a koaliczió, hogy az a pénzcsoport, a mely ezelőtt Magyarország hiteligényeit kiszolgálta, nem volt most abban a helyzetben, hogy az uj kölcsönre nézve csak ajánlatot is tegyen. Ezzel szemben meg kell állapitanom, hogy abban az intervjuban, a melyet Khuen-Héderváry ministerelnök ur tétetett közzé, kategoricze meg van mondva a két következő tény : Az első az, hogy állítólag az a pénzcsoport, a mely eddig Magyarország hiteligényeit kiszolgálta, maga tett propozicziót a hitelműveletnek franczia tőke bevonásával való létesítésére, és a másik tény, a mit konstatálnom kell ugyanezen intervjuból — a szószerinti felolvasást talán méltóztatnak elengedni — az, hogy KhuenHéderváry ministerelnök ur két dolgot jelent ki ezenkívül, a mi engem t. i. érdekel: az egyik az, hogy maga a mostani kormány készen találta a kölcsön felvételére vonatkozó előkészületeket és azt ő leltári kedvezmény nélkül vette át, de kijelenti, hogy ő és az ő kormánya e kölcsönügyben, mióta kormanyon van, egy árva lépést sem tett és senkivel nem tárgyalt, sőt kijelenti, hogy kormányra jutásának első idejében már, a mint e kölcsönről tudomást szerzett, a német birodalmi diplomácziával való érintkezésekor ünnepélyesen kijelentette, hogy Magyarországnak eszeágában sincs mellékugrásokat csinálni — Seitensprünge, a mint ő mondja — és eszeágában sincs idegen tőkéhez fordulni az olyan jó emberekkel szemben, a kik eddig is szívesek voltak irányunkban, érti a Eothschild-csoportot. (Az elnöki székei, Návay Lajos alelnök foglalja el.) Ebből tényként kell megállapítanunk, hogy ha ez való, — a mint valónak kell hinnem — akkor az a kérdés merül fel, hogy ha a mostani kormány a franczia tőke igénybevételére egy árva lépést sem tett, hogyan merülhetett fel azután az a rettenetes vád, hogy politikai okokból hiúsult meg ez a kölcsön később, és hogyan merülhet fel az a gyanú, hogy az a pénzcsoport nem volt abban a helyzetben, hogy Magyarország hiteligényeire nézve Ígéretet tegyen, holott maga ez a pénzcsoport, annak vezetője járt el ennél a dolognál és így neki módjában lett volna azt a kölcsönigéretet, a mit annak idején Parisban pusszirozott, most, mikor az uj kormány jött, Budapesten pusszirozni, mert hiszen a Rothschildcsoport azt is meg tudja könnyen csinálni, hogy Parisban a triple-entente-nak, Berlinben és Bécsben pedig a hármas-szövetségnek a hive. Mindezek tényként állapítják meg azt, hogy itt a német birodalmi diplomáczia már a kormányralépés idején beavatkozott ezen dologba, és ezt a Khuen-Héderváry ministerelnök ur intervjujának szószerinti tartalma különösen megerősíti. És itt kezdődik a dolognak politikai része. Mert lehet nekünk a hármasszövetségről bármiféle felfogásunk, — tisztelem mindenkiét, nekem is megvan a magamé — azonban tényekre utalok, a melyek egyrészt az ilyen természeti kirohanásoknak, melyek nemzetek ellen irányulnak, a gazdasági visszahatásait az ártatlan adózó közönséggel éreztetik, másrészt olyan tényekre akarok rámutatni, melyekkel igazolhatom, hogy a német diplomáczia sohasem volt fukar Magyarország közügyeibe való beavatkozása tekintetében akkor, mikor Magyarország a függetlenség felé akar egv-egy lépést tenni. (Igaz ! Ugy van ! baljelöl.) Már most ez rendkívül fontos horderejű dolog. A Neue Ereié Presse-bői merítem ezt a tudományt, mely azt mondja — és ezt szószerint kívánom felolvasni. (Olvassa) : »Mit dem Kredit sind starke Interessen verbunden, und den Wanderungen der Papiere folgen die Stimmungen der Völker wie Delphine, die von den segelnden Schiffen angezogen werden. Das Kapital, das ein Staat in fremde Länder schickt, ist eine von ihm gegründete Kolonie, und je mehr Niederlassungen er dórt hat, desto grösser muss auch seine Macht und desto stärker sein Einfiuss werden. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Ez egy igen fontos tétel, mert én is aláírom, hogy ez igy van. Azért voltam bátor az előbbi kormány érdemeit konstatálni e tekintetben, hogy a tőkének ezt a végzetes hatalmát egy nemzet gazdasági életére megosztani igyekezett és Francziaországban kereste a tőkének az elhelyezést. (Elénk helyeslés a baloldalon.) De, t. képviselőház, az ilyen fejtegetéseknek, melyek kormányférfiak ajkairól hangzanak el, különösen a franczia nemzet eUen, már ismételve megvoltak a káros következményei. Figyelmeztetem a t. képviselőházat, hogy mikor Tisza Kálmán Francziaország ellen az ismeretes szerencsétlen nyilatkozatát megtette, annak két konzekvencziája volt. Az egyik az, hogy kizárták, bojkottálták a magyar lisztet és a dohányt, bojkottálták Francziaországban a douze-marque-tipust, mert Francziaországban külön jegyzések voltak a magyar liszt számára, és azóta ez a jegyzés Parisban nem látott napvilágot, Azonkívül a