Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-44

264 44. országos ülés 1910 november 25-én, pénteken. Ezek a momentumok azonban engem és azt hiszem mindenkit, arxa figyelmeztetnek, hogy a házasság közjogi természetének korrektivumaiból egyelőre többet elejteni nem szabad. Ennélfogva tehát a házasságvédői intézménynek helyes for­mái át kötelességünk megtalálni és szerintem nagy hiba volna, ha itt olyanok álláspontja érvényesülne, a kik a házassági ügyben a kir. ügyészség hatás­körének teljes megszüntetését kívánják. Ugron Gábor: Az ügyészség ne avatkozzék bele ! Kenedi Géza: Én a meglevő és korábban is fennállt házasságvédői intézménynek a törvényből való kihagyását szintén helyesnek tartom. Ez, hogy ugy mondjam, egy elkeshedt, degenerált intézmény, a melynek úgyszólván semmi értéke, jelentősége nincs többé, épen a közjogi érdekek védelme tekin­tetéből. Hogy helyébe a közvádló, a királyi ügyész intézménye tétessék, ezt én igenis helveslem és nem vélem alkalmazhatónak itt a gyanakvást. Ha jól emlékszem, Sághy t. képviselőtársam emiitett ilyeneket. Gneistot és egy magyar jogi irót is méltóztatott idézni Barta képviselő urnak, a kik a közvádlói intézmény ellen hoznak fel gyanu­okokat, de ezek a bűnvádi eljárás gyakorlatában beigazolást nem nyertek és meggyőződésem szerint épen a magyar ügyészi karra nem váltak be. Barta Ödön : A kormányokra beváltak ! Kenedi Géza: A kormányokra nem, de egy kormányra igen. (Zaj.) Ennélfogva én, a ki ezt tapasztaltam és a ki bizalommal vagyok a múltra való tekintettel a királyi ügyészi intézmény iránt, a királyi ügyészt a házassági perekben a közjogok védelmére, a közérdekek és az erkölcsi momentumok meg­óvására hivatott és alkalmas tényezőnek tartom. Es e tekintetben — a mint méltóztatnak tudni — egyáltalában nem vagyok egyedül. Mert hiszen Francziaországban is megvan ez az intézmény, pedig a franczia nemzet liberális álláspontjához kétség csak nem férhet. Egészen meg leszek elé­gedve a liberalizmusnak ezzel a franczia mértéké­vel Magyarországon is, feltéve, hogy ez a liberaliz­mus itt is olyan őszinte lesz. (Mozgás.) A beavatkozás mértékét, azt gondolom, meg­szabja az -az érdek, hogy minden mérték helyes, a mely módot ad a királyi ügyésznek arra, hogy a házasságban mutatkozó közjogi érdekeket — és én ezek közé sorozom a közerkölcsi érdekeket is, a melyeket sohasem tudok elválasztani ezektől a jogoktól (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) — az ügyész képviselhesse olyképen, hogy ha ezek sérelmet szenvednének, korrigáltassanak a sérel­mek. (Felkiáltások a baloldalon : Ez egyszerű dologi) Ennél nagyobb mértéket szabni magam sem akarok a királyi ügyésznek, mert az nem szük­séges. Felesleges jogokkal perbeli tényezőket fel­ruházni, nézetem szerint, egyáltalán nem is volna helyes, mert ez azután csakugyan visszaélésekre vezetne. Ennélfogva én Blanár Béla t. barátom indítványában körülbelül megtalálom azt az ér­deket, a mit itt a törvényhozásnak védenie kell, bár abban is látok egy, talán szükségtelen momen­tumot, hogy t. i. a királyi ügyész közvetlen elő­terjesztéssel avatkozhassak a perbe. ( A királyi ügyész álláspontjából nézve a dolgot, egészen elegendőnek vélem én is, ha a pör minden stádiumáról közvetlen tudomást szerezhet magá­nak. És mivel felebbezési jogot kap, a felebbe­zésben korrigálja majd az esetleg elkövethető, és azt hiszem, nem is nagyon sűrűn előforduló hibá­kat. Ennélfogva a beavatkozás szükséges mértékét én is abban látom, hogy a királyi ügyésznek a tudomásszerzési és a felebbezési jog adassék meg. Ezekből kiindulva, Sághy Gyula t. képviselő­társam indítványát tartom olyannak, a melyet elfogadásra ajánlhatok. (Helyeslés jobbjelöl.) Lengyel Zoltán : T. képviselőház í A kik a család, vagy pedig a házasság közjogi és köz­erkölcsiségi szempontjainak megvédése mellett, a kir. ügyész beavatkozása mellett kardoskodnak, vagy e felfogást táplálják, vagyok bátor szives figyelmüket felhívnia arra, hogy az ezen perrend­tartás szerint való eljárás már nem az a puszta formalitás, a mi azelőtt volt, a mikor a két fél előadása szolgált a bíróság ítélkezésének alapjaid. Itt van a javított és módosított 657. §., a mely megengedi, sőt kötelességévé teszi a bírónak, hogy a házasfeleket személyesen is hallgassa meg. Itt van a 222. §., a mely a nyilvánvalóan valótlan tényállás előadóját birsággal sújtja. Ilyen körül­mények között megvan a bíróságnak minden tör­vényadta módja arra, hogy hivatalból megállapítsa a közérdekű tényeket; megvan a módja arra, hogy megállapítsa azokat is, a melyeket a felek esetleg elhallgattak, a melyeknek előadását szükségesnek nem találták. Azon a vad és csiszolatlan állapoton, a mely­ben ez a javaslat volt, enyhítettünk nagyon sokat, a mikor a 657. §-nál elejtettük a felekre alkalma­zandó büntetést; enyhítettünk a 222. §-nál is a módosítással; mindazonáltal marad elég eszköze a bírónak arra, hogy a tényállást hivatalból nyo­mozza. Azt kérdem ilyen körülmények között: mi szükség van arra, hogy még egy pót-ember, az államhatalomnak külön képviselője, a kormánytól függő képviselője (Ugy van! Ugy van! balfelóí.) külön beavatkozzék a magándolgokba, külön indítványokat észrevételeket tegyen, felebbezése­ket csináljon ? És pedig, mivel annyi ügj'észünk nincs, hogy az összes válóperekben szerepeljenek, tehát szerepelnek csak egyes kiválasztott perek­ben, a mi árt a feleknek, árt az ügyészség tekin­télyének. T. képviselőház ! Ha egyetlen egy boldog házasságot létre lehetne hozni, vagy egyetlen egy házasságban kellemetlenségeket lehetne el­kerülni az ügyész beavatkozásával, szívesen kon­czedálnám. De méltóztassék nekem Kenedi t. képviselőtársam megmondani: akár közszerződés, akár magánszerződés, akár közérdekű magán­szerződés az a házaság, a mikor megköttetik, — * ha megköthető is az államhatalom közbenjöttével,

Next

/
Thumbnails
Contents