Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-44

H. országos ülés 1910 november 25-én, pénteken. 257 nem szolgált rá arra, hogy azok után, a miket a királyi ügyészségnek, azon függő helyzetnél fogva, a melyben a mindenkori kormány áll. már eddig elszenvednie kellett, a mikor nyomozó ügyésznek, kopóknak, vérebeknek, éjjeli ügyészeknek, minden egyébnek elnevezeték (ügy van ! ügy van ! balról.) azért, mert a nyomozás irányításában résztvesz, hogy ezeknek a tetejébe most már a királyi ügyész­ség tagjait belehajszoljuk egy olyan ferde hely­zetbe, a melybe őket a házassági élet megméte­lyezőinek, mint a családi jogba betolakodó állami közegeknek fogják tekintem, és megrontsuk ezzel azt a tekintélyt, a mely a királyi ügyésznek azon nagy hatáskörben, a mely neki az államhatalom és a közrend szolgálatában a vád rendszerbe be­illesztett helyzeténél fogva megadatott, ezen uj hatáskörrel való felruházás által lealacsonyitjuk és megmételyezzük. (Helyeslés a szélsobahldalon.) Méltóztatnak emlékezni reá, — azok, a kik emlékeznek — hogy a büntető . perrendtartás feletti vita e házban a lehető legrövidebb, alig észrevehető keretben folyt le. Csak egyetlenegy sza­kasz, csak egyetlenegy fejezet provokált nagyobb vitát, és ez a nyomozó ügyész kérdése volt. A nyo­mozó ügyész intézményének behozatala provokálta a nagy vitát, és ez eredményezte, hogy a 84. § mitigált formájában adatott meg az ügyésznek a nyomozásra való hatáskör. T. képviselőház! Az ügyész szempontjából szólva : az ügyésznek a válópterbe való beavatko­zása egészen kellemetlen uj hatáskört ró reá, mert nagyon rossz és nézetem szerint téves értel­mezés, hogyha azzal disztingválunk, hogy azt mondjuk, hogy ezt az ügyésznek nem tesszük köte­lességévé, csak jogot adunk neki. Ez egy nagy té­vedés és nagy félreértések szülőanyjává válhatik. Annak az államhatalmi közegnek, a ki felettes hatóságától függ feltétlenül, annak az ő felettes hatósága intenczióit ismernie kell, azokra figyelnie kell, és ha egyszer jogot adtunk neki egy jjerbe való beavatkozásra, ez ő reá nézve egyenesen kötelességévé válik, mert neki nincsen joga disz­tingválni abban, hogy mikor avatkozzék bele, és mikor ne avatkozzék. Mert ha joga van, akkor, államhivatalnoki funkcziójánál fogva, kötelessége beavatkozni és ha disztingvál a között, hogy mikor avatkozzék be és mikor ne avatkozzék be, akkor egyenesen favorizál, akkor már a favorizálás terére lecsú­szott, a hol könnyen az a vád érheti, akár felettes hatósága részéről, akár más érdekelt fél részérő], hogy valamelyik féllel szemben favor-t gyakorol, mert az egyik félnél beavatkozott, a másiknál nem avatkozott be. Nem az én találmányom, t. ház, hogy az államhatalomnak ily helyzetbe jutott képviselőit ferde helyzetbe jutottaknak tüntetem fel. Méltóztassék csak meghallgatni, mit mond e kérdésben Gneist. Nagyon érdekes ez azért, t. ház, mert nem magyar viszonyokról beszél, nem magyar jogokat véd vagy támad, hanem mindenféle kormányt, a nem parlamentárisát ugy KáPVH. SAPLÓ. 1910—1915, II. KÖTET, mint a parlamentárisán működő kormányt és pedig minden időkre és mindenkit óv ettől, azért, hogy az államhatalom túltengését lehetőleg kor­látozza és kimutatja, hogy az államhatalomnak mindig megvan a hajlandósága arra, hogy a neki adott jogokat pártszempontból érvényesíthesse. Azért vezettem ezzel be a fölolvasandó részt, nehogy valakinek egy pillanatig is eszébe jusson, hogy argumentálásommal a jelenlegi vagy bár­mely más kormánynak a visszaélésekre való hajlandóságát akarom különösen kiemelni. Azt mondja Gneist (olvassa) : »Minden ministerium, a mely igazi alkotmá­nyosság mellett csak a parlamentáris többség kebeléből alakulhat, pártkormány. Épen azért, mert uj törvényeket akar alkotni és uj kormány­zati rendszabályokat köteles keresztülvinni, állan­dóan rá van utalva a hozzá közelálló pártok támogatására, ellenben politikai ellenfeleivel állandó küzdelmet folytat*. A kommentátor, a ki a vádrendszer képvi­seletében felvonultatja mindazokat az argu­mentumokat, a melyek az ügyészségi hatáskörnek abszolutisztikus beillesztése ellen szólnak, hozzá­teszi : »Minthogy pedig az ügyészség jelenlegi szervezetében a kormány utasításainak van alá­vetve, sőt egyes államokban kormányérdekek­nek van alárendelve, minthogy továbbá az ügyész még akkor is, ha nem kapott egyenes utasítást, nagyon jól tudja, hogy mi áll a kormány és a többségben lévő pártnak érdekében : világos, hogy a parlamenti pártoknak a végrehajtó hatalom gyakorlása körül érvényesülő befolyása kihat a vád képviseletére is.« Szemben azokkal, a kik nem tartják lehetségesnek, hogy alkotmányos ministerek útját állják egyes büntetendő cselek­mények megtorlásának, Gneist egész nyiltan és éles gimynyal száll sikra. utal arra, hogy ez a kérdés Angliában, Franeziaországban és Belgiumban a bűnvádi eljárási jog államjogi kérdéseinek élére van állítva; érinti a német államokban is szerzett tapasztalatokat és egyenesen kimondja, hogy a parlamentáris kormány is épen a pártokhoz való fennebb érintett viszonyánál fogva indíttatva érezheti magát arra, hogy a büntető vagy a sajtó­törvényeket párthívei számára hatályon kivül helyezze. T. képviselőház ! E felfogás konklúziójaként magának a bűnvádi perrendtartásnak legkiválóbb interpretátora a következőkkel végzi: (olvassa) »Azt pedig részemről is kétségtelennek tartom, hogy a társadalmat nem képviselheti az ügyész, a kit a kormány neveztet ki és a ki a pártkormány utasításainak van alávetve, holott minden poli­tikai jellegű ügyben épen a pártkormánynak és a társadalom egy jelentékeny részének érdekei lehetnek homlokegyenest ellentétesek.« Ezt a kis szemelvényt, a melyet bátorkodom a t. ház elé terjesztem, méltóztassanak megfontolás tárgyává tenni. Eddig mindenki abban a meg­győződésben élt, hogy a házassági jog a válása idejében is szoros értelemben vett magánjog, 33

Next

/
Thumbnails
Contents