Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-44

H, országos ülés 1910 november 25-én, pénteken. 253 hogy magyar állampolgárnak is kétes az illetőségé és ebből a szempontból magyar állampolgárnak válóperében nem lehetne helyesen Ítélkezni. A községi illetőséget a magyar állampolgár szempontjából teljesen kihagyandónak tartom. Mert még akkor is, ha a magyar állampolgárnak van magyar községi illetősége, a magyar állam területi szuverenitása szempontjából szükséges az, hogy neki alkalmat és módot nyújtsunk arra, hogy minden magyar állampolgár a maga személyi kérdéseire nézve a mag}^ar bírósághoz fordulhasson (Helyeslés balfelől.) és kimondhassa, hogy a magyar biróság igenis illetékes miden magyar állampolgárnak a házassági váló-, bontó- vagy semmiségi pereiben, a melyek tehát annak a magyar állampolgárnak személyét érintik, Ítélkezni. A mikor a magyar állampolgár kimegy külföldre és nem akarja elveszíteni a magyar állampolgárságát, akkor annak mindenesetre a magyar állam szuverenitása alá kell tartoznia és a magyar államnak kötelessége arról gondoskodni, hogy neosak abban az esetben fordulhasson Magyarországon magyar biróság elé, ha neki községi illetősége van. En az egész szakaszt olyannak tartom, hogy nézetem szerint szükséges volna azt alapos meggondolás és átdolgozás alá venni, és azért nézetem szerint a leghelyesebb volna ezt az igazságügyi bizottsághoz visszautasítani. Egy hang (

a szélsőbaloldalon) : Az egész fejezetet ! Elnök: Kiván-e még valaki a szakaszhoz hozzászólni ? (Nem I) Ha senki sem kivan hozzászólni, a vitát bezárom. Ha jól értettem, Csermák Ernő képviselő ur egy halasztó természetű indítványt tett, nevezetesen, hogy a 639. § átdolgozása végett az igazságügyi bizottsághoz visszautasittassék, Csermák Ernő: Igen. Elnök : xikkor tehát ezt kell elsősorban szavazás alá bocsátani. Polónyi Géza : íőnos benyújtva Írásban ! Elnök : Kérem azon képviselő urakat, a kik Csermák Ernő képviselő ur halasztási indítványát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Miután egyébként elleninditvány vagy módosítás nem nyújtatott be, a 639. §-t elfogadottnak jelentem ki. Következik a 640. §. Rudnyánszky György jegyző (olvassa » törvényjavaslat 640. §-óíJ. Zlinszky István jegyző: Lengyel Zoltán ! Lengyei Zoltán : T. képviselőház! A 639. §-nál az előadó ur érvelése engem nemcsak hogy meg nem nyugtatott, hanem még jobban meggyőzött arról, hogy igazam van. A t. előadó ur ugyanis az illető nőkre magukra bízza, hogy szerezzék meg a magyar községi illetőséget, ha tudják, az az ő dolguk, hogy meg tudják-e szerezni és ha elvesztették, szerezzék vissza. Hát nemcsak hogy meg lehet szerezni, hanem már nem is egy esetben meg is szerezték, Plósz Sándor előadó : Akkor rendben van! Len gye! Zoltán : Igen, de a nagyméltóságú magyar királyi Curiának méltóztatott megállapítani, hogy a közigazgatásilag így megszerzett községi illetőség az ő szempontjából még sem létezik és megállapította, hogy az igy megszerzett községi illetőséget, a mely kétségtelenül és világosan a nő jogainak megvédésére szereztetett meg, itt rossz szándék, turpis causa vezeti, igy tehát nekünk jogvédelmet adnunk ezen nőknek nem lehet, ha mi törvényhozási intézkedést nem teszünk, avagy ha a királyi Curia meg nem gondolja magát és másik határozatot nem hoz ebben a tekintetben. Már most ha ezt az állapotot igy hagyjuk, akkor — nem tudom miért — kiszolgáltattuk ezrét és ezrét a magyar nőknek és magyar állampolgároknak. Mondom, nem tudom miért; mert talán csak nem félünk Horvátországtól, hogy ezért ujabb konfliktus lesz ? Hiszen nekik módjukban van hasonló intézkedést tenni azon házasságokra nézve, a melyek Horvátország területén köttettek, a paritás tehát mindenesetre meglesz és nem kívánok intézkedni azokra nézve, a kiknek a házasságkötés idején nem volt magyar községi illetőségük. Tehát mi annyira függőben vagyunk már Horvátországtól, hogy egyáltalán nem merünk a községi illetőséggel bíró magyar állampolgárok dolgában intézkedni ? Hiszen akkor Horvátországnak nem külön jogállása van az igazságszolgáltatás terén, de szuverenitása van Magyarország igazságszolgáltatása terén is, ha a magunk fiait, a magunk véreit nem merjük megvédeni Horvátországtól való félelemből. Bocsánatot kérek, az a nemzetközi udvariasság, ha már idáig megy, legalább legyen kölcsönös ; akkor méltóztassék Horvátország tekintetében az iránt is intézkedni, hogy a jogerős magyar birói Ítéletet respektálják. De ha nem respektálják, ha helyzetünknél fogva ezer meg ezer magyar állampolgár van Horvátország területén, hát nekünk annyira gyáváknak és gyámoltalanoknak kell lennünk, hogy nem merünk a Horvátországgal szemben fennálló nemzetközi udvariasság miatt erre vonatkozólag intézkedni ? Hiszen akkor jobb helyzetben lennének, ha Magyarország volna tartománya Horvátországnak ; jobb helyzetben lennénk, ha a horvát állampolgárok szolgálnának Magyarországon a magyar vasutaknál és a magyar állampolgárok Horvátország területén. Hiszen igy joguk van a horvátoknak azt kívánni, hogy a horvátországi magyar vasutaknál horvát személyzet legyen, és igazuk van azoknak a magyaroknak, a kik nem akarnak szolgálni kinn, ha legszemélyesebb jogviszonyuk tekintetében a magyar állam védő keze nem nyúlik át és nem emeli fel őket, ha a Magyarország területén, a törvény hatályossága területén kötött házasságra nézve is visszavonulunk a horvátoktól való félelemből.