Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-44

254 M. országos ülés 1910 november 25-én, pénteken. Hogy mennyire igazam van, azt bizonyítja a 640. §. Hiszen ha egy ausztráliai embernek védelmet adunk, ha az afrikai négerekkel kötött házasság tekintetében is jogvédelmet adunk a magyar nőnek, hát csak a horvát állampolgár élvez oly privilégiumot a magyar állam területén, hogy csak azzal szemben nem adunk védelmet ? Polónyi Géza: Községi illetőségűről van szó, nem állampolgárságról! Plósz Sándor előadó : De mit mond az a curiai határozat ? Lengyel Zoltán : A 640. §-ban a községi illetőséggel nem biró férfival kötött házasság részére adunk jogvédelmet, ha a nő nem követte férjét, ha a házasság nem konzumáltatott, de ha 20 évig együtt lakott vele, akkor nem adunk jogvédelmet; ennek, az ilyen rendszerű szabályozásnak semmiféle értelme nincs. Jogvédelmet adunk akkor is, ha a házasság megkötése után szerezte meg a férfi a községi illetőséget és ezzel a nő is ; jogvédelmet adunk, ha nem magyar állampolgárhoz ment feleségül; de akkor, az esetek nagy többségében, ha horvát illetőségű magyar állampolgárral kötött házasságot, akkor nem. A 639. §. második bekezdése nem ütközik a Horvátországgal való jogviszonyba. A 640. §-nak ez a része sem ütközik bele, a hol azt mondja, hogy a nő, ha oly férfival kötött e törvény hatályosságának területén házasságot, a ki nem magyar állampolgár, vagy a kinek e területen községi illetősége nincs, és férjét a házasság megkötése után e törvény hatályosságának területén kivül nem követte, tehát azon esetre is adunk jogvédelmet, ha a nő kijelenti a férfinak, hogy nem megy a Dráván túl, hanem marad és nem lesz a felesége és a házasságot nem folytatja vele a Dráván túl is ; abban az esetben is adunk jogvédelmet; akkor miért ne adhatnánk annak a nőnek is, a ki a férjével a Dráván túl is elmegy, ha a házasságot Magyarország területén kötötte ? Én nem látom semmi akadályát annak, hogy ez az intézkedés megtörténjék. Igaz, hogy lehetne és lehetett volna a 639. §-ban a községi illetőség kérdésében más intézkedést tenni; lehetne a községi illetőséget másként szabályozni; de ha nem tettük és nem tesszük, akkor, a mikor a kormány kijelentése szerint a pragmatika kérdésében és egyéb kérdésekben ugy is regnikoláris utón fogunk a horvátokkal tárgyalást folytatni — nem látom semmiféle akadályát, hogy a magyar állampolgárokat ezen a területen meg ne védelmezzük, és a magyar szuverenitást meg ne őrizzük. Ezért van szerencsém a 640. §. második bekezdése után a következő pótlást indítványozni (olvassa): »Ha pedig e törvény hatályossági területén községi illetőséggel biró magyar nő magyar állampolgárral kötött e törvény hatályossága területén házasságot, e házasság semmiségének kimondása, megtámadása, felbontása és az ágytól és asztaltól való elválás iránt akkor is indíthat pert. ha községi illetőségét a házasság folytán elvesztette. (Helyeslés halfelől.) Elnök: Kivan még valaki a 64. §-hoz hozzászólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A bizottsági előadó ur kivan nyilatkozni. Plósz Sándor előadó : Lengyel Zoltán t. képviselőtársam az egész kérdésnél abból indul ki, hogy a Curia egy esetben kimondta azt, hogy olyan nő válóperében, a ki magyar községi illetőségét elvesztette azáltal, hogy horvát községi illetőségűhöz ment férjhez és azután azt Magyarországon ismét megszerezte, magyar bíróság nem Ítélhet. Hock János: Döntvény ez X Plósz Sándor előadó : Nem döntvény, abban az értelemben, hogy nem teljes ülési határozat. Egy jogesethez nagyon nehéz hozzászólni, ha az ember az egész tényállást és a bíróság Ítéletét nem ismeri. (Igaz! Ugy van!) Én itt csak azt konstatálom, hogy ez a javaslat feltétlenül meg akarja adni a 639. szakaszban minden magyar állampolgárnak a magyar bíráskodást. Mai házassági törvényünk szerint ez nem így áll, mert a mai házassági törvény csak egyes eseteket állapit meg, a midőn lehet a magyar bíróság előtt perelni, ha csupán az egyik fél magyar állampolgár. Ez a törvényjavaslat tovább megy, és én azt hiszem, hogy abban az esetben, ha a nő megszerzi a magyar községi illetőséget — hogy azt megszerzi-e vagy nem, az az ő dolga, ezt az előbb is kiemeltem, — de ha megszerzi, akkor a magyar birói hatóság alá tartozik és teljesen közömbösnek tartom azt, hogy hol kötötte a házasságot. Ez az osztrák polgári törvénykönyv elavult felfogása, hogy t. i. a kötés helye irányadó valamely ügyletre az alkalmazandó jogszabályra nézve. Ezen a felfogáson rég túlvagyunk. Nincs is rácziója, hogy ha véletlenül Horvátországban kötötte a házasságot, akkor ne legyen neki semmi védelme, ha azonban itt kötötte, akkor igen. A benyújtott módosítás messze megy, mert ez azt mondja, hogy magyar községi illetőséggel biró állampolgárral kötött a törvény hatályossági területén házasságot — ezt mindenesetre mellőzni kívánom — a házasság semmiségének kimondása, megtámadása, felbontása és az ágytól és asztaltól való elválás iránt akkor is indíthat pert, ha községi illetőségét a házasság folytán elvesztette. így ez a módosítás semmi esetre meg nem állhat, mert ez azt jelenti, hogyha elvesztette és nem szerezte vissza, azért mégis itt perelhet, ha valamikor magyar állampolgár volt és Magyarországon községi illetőséggel bírt. (Zaj.) Polónyi Géza: De Horvátország területén nem veszti el a magyar állampolgárságot! (Igaz ! ügy van ! halfelől.) Erről van szó, ezt ne tessék félreérteni! (Zaj.) Plósz Sándor előadó: Másrészt szűk ez a módosítás. Lengyel Zoltán : En szívesen hozzájárulok, hogy kimaradjon az a része, ha Horvátország területén kötötte a házasságot. Plósz Sándor előadó: Szűk pedig ez a szövegezés annyiban, hog}^ azt az esetet tartja csak