Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-44

252 4*. országos ülés 1910 november 25-én, pénteken. A másik észrevétel a »közös lakhely* ellen, irányul. Ezt az igazságügyi bizottság szövegezte, még pedig, nézetem szerint, helyesen. A »kozös lakíiely<< és az utolsó »közös lakás* között nincs különbség. Fel méltóztatott hozni azt ha a házasfelek véletlenül ugyanabban a szállóban laknak. Itt először is az a kérdés, vájjon a szállóban való tartózkodás megállapitja-e a lakást. Polónyi Géza: Nos igen, ez a kérdés! Ezt akarom kodifikáltatni. Plósz Sándor előadó: A lakhely fogalmát ismeri a törvény, már a 19. §-ban : állandó tartózkodást jelent az, a legszorosabb viszonyt a személy és a hely között. Kérdés támadhat arra nézve is, hogy a »közös lakhely« kifejezés alá tartozik-e az az eset, ha a házasfelek tényleg ugyanazon községben, de külön laknak ? Azt hiszem, nem. Ez már nem közös lakhely, hanem mindegyiküknek külön-külön lakhelye. (Ugy van I jobb felől.) »Közös lakhely« vagy »együttes lakhely«, azt hiszem, ugyanazt fejezi ki. Ez a kitétel, mely a 641. §-ban szintén megvan, talán azért is választatott önkéntelenül, mert itt át van véve a hágai egyezményből; már pedig egyszer a »közös«, egyszer az »együttes« kifejezést használni, azt hiszem, nem volna czélszerű. Az »állandó« lakást kiemelni igazán pleonazmus volna. A lakás kifejezése mindig bizonyos állandóságra utal. Szükséges t. i., hogy meglegyen a tény és meglegyen a szándék.Hogy mikor állandó? Hát kérem, ha pl. a férfi hivatalnok és azután kinevezik őt innen pl. Nagyváradra, el is megy Nagyváradra, neje követi őt, és ott harmadnap összevesznek, akkor Nagyvárad lesz az utolsó lakás, ámbár valami nagy állandóság ebben nincsen; de a lakhelyük mégis az lesz, mert odaköltöztek, azzal a szándékkal, hogy állandóan ott maradjanak. (Helyeslés.) Lengyel Zoltán t. képviselőtársam a 639—• 640. §-okkal szemben azt az aggályát fejezte ki, hogy itt különösen a magyar nők védtelenül maradnak, azok a magyar nők, a kik Magyarországon kötötték meg a házasságot, magyar községi illetőségű férfival és azután Horvátországba költözködtek, állandóan ott laktak, ott megszerezték a községi illetőséget. A 639. §. megadja a módját annak, hogy ezek Magyarországon perelhetnek és kérhetik a házasság felbontását, a házassági pert Magyarországon indíthatják meg, de persze azon feltétel alatt, hogy magyar községi illetőséget szereztek. Hogy aztán ezt meg tudják-e szerezni vagy sem, az nem a házassági eljárásról szóló törvénybe tartozik. T. ház! Nem feladatunk most a házassági törvényt módositani. Ott ki van mondva, hogy mi nem Ítélkezünk horvát-szlavónországi községi illetőségű magyar állampolgárok felett, Ha ebből baj származik, ennek még van segítsége abban, hogy a nő a magyar községi illetőséget visszaszerezhesse, külön a férjtől is. Ha azonban nem szerezte vissza, akkor, azt hiszem, itt perelni nem lehet. A házassági törvény —• jól vagy nem jól —• Horvátországot tudvalevőleg bizonyos tekintetben a külfölddel azonos elbánásban részesiti és ezen, azt hiszem, ebben a törvényben változtatni nem volna helyén való. Ezeket voltam bátor megjegyezni. (Helyeslés.) Csermák Ernő: T. ház ! Engem az előadó ur kijelentései és fejtegetései, melyeket ezen szakaszhoz fűzött, egyáltalában nem nyugtattak meg azon aggályok tekintetében, a melyeket Polónyi Géza és Lengyel Zoltán t. képviselőtársaim ezen szakasz szempontjából felhoztak. Én nem tartanám helyesnek, hogy azért, mert a kereskedelmi törvényben az árukra nézve, azok megszerzésére nézve bizonyos pleonazmus van, a mely bizonyos kontroverziákat idézhet elő a kereskedelmi törvény szempontjából, ezen a jogterületen is, a melyen ez a törvény alkalmaztatik, ilyen preczedenst hozzunk be, t. i. a házassági törvény és az eljárás tekintetében, a melyek mindenesetre sokkal fontosabbak, mint az az esetleg helytelenül fogalmazott kereskedelmi törvény, a melynek csak tárgyakra és árukra van kihatása. Plósz Sándor előadó : Csak példakép hoztam fel. Csermák Ernő : Az én nézetem az, hogy a magyar állampolgárnak a magyar állam szempontj jából mindenesetre meg kell adni azon jogot, hogy fordulhasson a magyar bírósághoz ; meg kell adnunk neki a reá nézve illetékes bíróságot, mely az ő házassági válórjerében Ítélkezik. Akkor pedig, a mikor olyan fontos szakaszt akarunk ezen házassági eljárásba belehozni, a mely a királyi ügyészt vétójoggal állítja oda, hogy a házasfelek válóperében kibogarászhasson mindenféle szempontot és azok felhasználásával a házassági kötelék fentartását eszközölhesse és okozhassa, esetleg alakilag bizonyos oly dolgokat, melyek a házasfeleknek hátrányára vannak, akkor fokozott figyelemmel kell nekünk ezen szakaszokkal foglalkoznunk, a melyek arra vonatkoznak, hogy igenis a magyar állampolgár megtalálja a maga bíróságát a magyar állam területén. A 639. §.,azon pleonazmasával, a mely egyrészről szembe állítja azokat, a kik mindketten magyar állampolgárok, másrészt azokat, a kiknek csak az egyike magyar állampolgár, már mindenesetre bizonyos kétséget és olyan helyzetet teremtettünk, a mely magyarázatokra fog alkalmat adni; és a mikor ezen magyarázatokat a kir. Curia fogja gyakorolni, akkor nem az lesz az irányadó, a mit a képviselőház ma ebben a teremben egyes tagjai részéről hall és hangoztat, hanem, a mit a törvényből hivatalosan fognak kimagyarázni. Tehát nekünk ezen törvényt ugy kell megcsinálnunk, hogy minden szakasza világos és tiszta legyen és kifejezze azt az intencziót, a melyet adni akartunk neki. A 639. §. nézetem szerint nemcsak annyiban hibás, hogy ezeket az állampolgárokat szembeállítja egymással, hanem magát a községi illetőséget sem tartom'helyesnek. Sokszor megtörténik,