Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-43

244 45. országos ülés 1910 november 24-én, csütörtökön. szabadelvű gondolkodású és négyszemközt bármennyire biztat, hogy méltányos tud lenni, félre akarja vezetni a házat és a sajtót, (Ellenmondások.) vagy legalább minket akar oly szinben feltüntetni, mintha nem járnánk el helyesen és állitásaink nem felelnének meg a valóságnak. Ezt vissza akartam utasítani és a felolvasott törvényszakaszszal be akartam bizonyítani, hogy mi igenis törvényes alapon állunk. Ezek után legyen szabad a tárgyalás alatt lévő szakaszra nézve a következő módositványt benyújtanom (olvassa) : »A 332. §. első bekezdése a »magyar<< szó után a következő szavak illesztendők be : »vagy más, a bíróság területén divó«. (Zaj.) Épen, mint a nemzetiségi törvényben van«. »A bekezdés végére pedig a következő ui mondat veendő fel: Amennyiben az okirat valamely, az országban divó, de az eljáró bíró által nem értett nyelven volna megszerkesztve, a bíróság hivatalból, közköltségen köteles annak hiteles fordítását beszerezni«. Epén ugy, a mint a nemzetiségi törvény 19. §-a kimondja, a hol tisztán meg van mondva, hogy az államköltségen teendő meg. Székely Ferencz igazságügyminister: T. ház! A javaslat 332. §-a azt mondja, hogy a bíróság elrendelheti — tehát nem kötelező. Ebből nem hárul sérelem a nemzetiségekre, mert ismétlem, a mint már a múlt alkalommal is mondottam, hogy minden bíróságnál van a vidék nemzetiségi nyelvét értő egyén. (Igaz ! ügy van !) Ha tehát a bíró az okirat nyelvét érti, az nem jogosít a fordításra, sőt el sem rendelheti. A rendelkezés tehát tulaj donképen olyan esetekben alkalmaztatik, a midőn más vidéki nemzetiségi, avagy külföldi nyelven szerkesztett irat kerül a bíró elé. Már pedig arra kötelezni a bíróságot, hogy mindezeket közköltségen fordítsa le, igazán nem lehet, különösen nem a mi jelenlegi pénzügyi viszonyaink közt. Én tehát a javaslatot ellenzem. (Élénk helyeslés.) Zlinszky István jegyző: Sümegi Vilmos ! Sümegi Vilmos: Nagyon sajnálom, hogy Miháli Tivadar kéjyviselő ur és társai minden alkalmat megragadnak, hogy bármely paragrafusnál, a hol a magyar állam nyelvéről van szó, megtagadják a magyar állam egységét és kifelé ott, a hol ők izgatni szoktak, a magyar állam nyelve ellen, szintén mindenkoron szót emelnek és mindenkor hivatkoznak (Nagy zaj.) az 1868. törvényre, a mely 42 esztendővel ezelőtt alkottatott meg. Legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy a mai parlament, meggyőződve a 42 esztendős viszszaélésekről. a melyeket épen az önök soraiban követtek el a magyar állameszme ellen, vagy eltörölné azt a törvényt, vagy a mai kor viszonyainak megfelelően módosítaná. Ebben a világon semmiféle vexatura nincsen. Ellenben a magyar törvényhozásnak elsőrangú kötelessége, hogy Magyarország különböző területeiből Babilóniát ne csináljon és méltóztassék meggyőződve lenni, a jogkereső, idegenajku polgároknak, a kikre senki a világon nem haragszik, a kiket épen ugy szeretünk, mint magyarajku polgártársainkat, azoknak eszébe sem jutna ilyen dolgokat javasolni. De ha megszavaznánk, a mit a képviselő ur kivan, akkor épen az ő izgatásai nyomán nem találkozna egyetlen egy idegen ajkú ember sem, a ki azt mondaná, hogy magyarul tud és ért. (Ugy van!) Akkor mind tolmácsot kivárnia és Magyarországból Babiló.dát csinálnánk. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Magam is olyan vidékről kerültem a törvényhozásba, a hol sok idegenajku polgár van és tudom, hogy egyetlenegy sincsen közöttük, a ki fontosabb ügyben el ne menne a maga ügyvédjéhez, és épen az a nemzetiségi ügyvéd az, a ki őt felpiszkálja és izgatja arra, hogy tagadja meg a magyar állam nyelvét. Miháli Tivadar: Nem igazi (Zaj. Elnök csenget.) Sümegi Vilmos : Csakis ez az oka minden bajnak ; és ha elmegyünk azok közé a becsületes, nem magyarajku állampolgárok közé, hogy felvilágosítsuk őket, mennyire félrevezetik, akkor ők igenis ragaszkodni fognak a magyar állameszméhez és idegen törekvéseknek sohasem fognak szolgálni. Az eredeti javaslatot fogadom el. (Helyeslés.) Elflök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 332. §-t eredetiben, az igazságügyi bizottság szövegezésében elfogadni, igen vagy nem % (Felkiáltások : Igen !) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház a szakaszt ily értelemben elfogadja, és ez által Miháli képviselő ur módosítása elvettetett. Sziíiyei- Merse Félix jegyző (olvassa a törvényjavaslat 333—400 §-ait, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 401. §4). Egry Béla : T. képviselőház ! A 401. §. utolsóelőtti bekezdésének »határozat« szavát az igazságügyi bizottság »itélet« szóra módosította, azonban valószínűleg tévedésből nem gondolkodott arról, hogy a szöveg további folyamán is a »határozat« szó cseréltessék fel az »itélet« szóval. Indítványom tehát oda terjed, hogy az egyöntetűség kedvéért, ha már az első alkalommal az »itélet« szót használtuk, a szöveg további folyamán is a »határozat« szót »itélet« szóval pótoljuk. Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Plósz Sándor előadó : T. képviselőtársam egy kis tévedésben van. A 401. §-ból ez a diffikultált bekezdés áthelyeztetett a mulasztásról szóló fejezetbe, ugy hogy az igazságügyi bizottság szövegének ezen szakaszában ez a bekezdés nincs is benne. Ép azért nézetem szerint a dolog itt nem is tárgyalható. Egry Béla: Elállók. Elnök: A képviselő ur elállván módosításától és a szakasz egyébként meg nem támadtatván, elfogadtatik. Tovább ! Szinyei - Merse Félix jegyző: (olvassa a 402—-423 %-okat, a 16. fejezet czimét és a 424—435. %-ukat. a XVII. fejezet czimét és a 436. és 437.