Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-43

43. országos ülés 1910 november 2b-én, csütörtökön. 245 §-okat, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 438. %-i) : Nóvák János ! Nóvák János: T. Ház! (Halljuk!) Abban a meggyőződésben élek, hogy akkor, midőn a törvényhozás uj törvényjavaslatot tárgyal, annak a közkívánatomnak óhajt megfelelni, hogy a régebbi törvényeinkben létező hiányokat pótolja. Ha tehát ez igy van, a mint nem gondolom, akkor nem szabad szem elől téveszteni, hogy ma, a mikor ideje és helye van annak, az uj törvény egyes szakaszait lehetőleg oly mederbe tereljük, hogy a közkivánalmakat lehetőleg kielégítse. Ez okból bátor vagyok a 438. §-nál felszólalni, a mely azt mondja, hogy a mulasztás akkor van megállapítva, ha a fél a kikiáltásnál nincsen jelen és a rövid pár perczig tartó szóbeli tárgyalás befejezve van. Az életben azt a szomorú, de való tényt látjuk, hogy bár vannak egyes bíráink, a kik figyelembe veszik, hogy a megidézett felek mily távolságban laknak a bíróság székhelyétől, de vannak oly bíráink is, a kik ezt figyelembe nem veszik, hanem a 30—40 kilométer távolságban fekvő községekből a bíróság székhelyére reggel 7—8 órára idézik be a feleket. Ha a t. ház kételkednék szavaimban, fel tudok mutatni idézéseket, a melyek állitásom valódiságát igazolják. Az a szegény ember, a Id 30—40 kilométer távolságra van a járás székhelyétől és nincsen igavonó állatja, a melyet befoghat és azon, habár nagy megerőltetéssel is, abnormális időben bemehessen a székhelyre, hanem gyalog kell megindulnia, ha reggel 3 órakor is kel útra, akkor is a 40 kilométer távolságra bizony nem képes 8 órára megjelenni. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Erre azután, ha a fél nem jelent meg, — tisztelet a kivételeknek, de vannak olyan ügyvédek, a kik ezt a körülményt kihasználják — kéri a bírót, hogy ezen tárgyat vegye elő és makacssági ítéletet hozzon. Annak a szegény embernek meg kell fizetni a tárgyalási költségeket, az ítéleti bélyeget, sőt el kell menni egy ügyvédhez, hogy szerkessze meg az igazolási kérelmet éa a bírósághoz terjessze be és még ha a perben igaza volt is, ha az ellenfél ügyvédjét nem is kell megfizetnie, még akkor is meg kell fizetnie a saját ügyvédjét. H^gy tehát a 438. §. oda módosittassék, hogy reggel 8 órakor ne lehessen elmakacsolni a felet, hanem a távolságot figyelembevéve, tiz órakor legyen a makacsság megállapítható, erre nézve bátor vagyak egy módosítást benyújtani, és mély tisztelettel kérem a t. házat, szíveskedjék azt elfogadni. Módosításom a következő (olvassa): >>Módositás. A 438. §-hoz mint uj második bekezdés jöjjön : A járásbíróság és a törvényszéki bíróságokhoz beidézett felek ügyében ne az ügy kikiáltása és pár perczig tartó szóbeli tárgyalás után reggel 8 órakor legyen megállapítva a mulasztás, hanem annak ellenében a távolságot tekintve és figyelembevéve, 10 órai időben állapíttatnék meg«. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Az előadó urat illeti a szó. (Halljuk/) Plósz Sándor előadó : T. ház ! Én méltánylom azokat a körülményeket, a melyeket igen t. képviselőtársam felhozott, csakhogy azt hiszem, a felhozott sérelmeket ebben az alakban és itt orvosolni riem lehet. (Helyeslés.) Polónyi Géza: Az ügyviteli szabályokban. Plósz Sándor előadó : Igen. Mert ha jól értettem, a t. képviselő ur azt kívánja, hogy ugy, mint ma a rendes eljárásban van, a perrendtartás 111. §-a folytán és a mint azelőtt volt a sommás eljárásban, meg nem jelenés esetében a mulasztás következményei csak 2 órai várakozás után mondassanak ki. Ez a szabály abszolúte czélszerűtlen, mert ennek az lenne az eredménye, hogy ha reggel 8 órára tűzik ki a tárgyalást, a felek csak 10 órakor jelennek meg, ha 10 órára, akkor 12 órakor, az utolsó pillanatban. És épen az a szegény ember, a ki bízva az idéző végzésben, eljön reggeli 8 vagy 9 órára, mikor már ott van, várhat még két óra hosszat, mig végre az ellenfelének tetszik megjelenni. Ez különösen szóbeli tárgyalásoknál, a hol a bíróságokat kellően kell foglalkoztatni, a hol a bíróság munkabeosztására kell figyelni, felette czélszerűtlen volna. Hanem igenis arra nézve lehet intézkedni, hogy távolabb lakó egyéneket ne idézzenek a korai órákra, de ez nem idevaló, hanem az ügyviteli szabályokba. (Helyeslés.) Bajos is volna ezt itt szövegezni és meghatározni, hogy Id a távolabb lakó. Mert ha az illető annyira távol lakik, hogy vasúton kell jönnie és előtte való nap kell elindulnia, hogy odajuthasson, akkor nincs akadálya annak, hogy esetleg reggeli 8 órára idéztessék be. Tehát bizonyos esetekben ez czélszerű, bizonyos esetekben pedig czélszerűtlen. Sőt ha távol lakik és előtte való na|3 kell még megérkeznie, mert később nem is indulhat el, czélszerű lehet épen azért, hogy korán végezhesse el a dolgát és ismét haza mehessen, hogy korai órára idézik. Ilyen intézkedéseket utmutatáskép az ügyviteli szabályokban helyén van tenni és azt hiszem, e részben nem is lesz semmi akadály. De itt kérem a módosítás mellőzését. (Helyeslés.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólani. Székely Ferencz igazságügyminister: T. ház! Kijelenthetem, hogy azt a czélt, a melyet t. képviselőtársam elérni akar, az ügyviteli szabályokban meg lehet majd közeliteni. De egy más dologra is kívánok itt rámutatni. Hogyha az illető fél közel lakik és a vasúti összeköttetés olyan, hogy csak 10 vagy 11 órakor délelőtt érkezhetik meg, akkor is méltányos, hogy a bíró, számítva azzal, hogy könnyebb és olcsóbb közlekedési eszközzel jöhessen az illető fél a bíróság színe elé, ahhoz fogja irányítani a felek beidézését. Ez kifejlődik gyakorlatilag minden bíróságnál; tudják, hogy kit hogyan, melyik órára kel] idézni, mert a bírónak mindegy, akárkinek az ügyét veszi elő korábban és azt fogja előbb berendelni, a ki alkalmasabb módon jöhet. Legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy az ügyviteli szabályokban erre nézve intézkedés fog tétetni. (Helyeslés.)