Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-43

43. országos ülés 1910 november 2b-én, csütörtökön. 241 bírálom el a kérdést, és állítom, hogy az ítélet számára kérdezzük a tanuktól a kérdéseket, a bírók számára akarjuk megállapítani a tanú szavahihetőségét vagy elfogultságának mértékét, ennélfogva az a perrendből ki nem maradhat. Mert azt csak nem. méltóztatnak elhinni, hogy ha pl. két felekezet egymással perben áll egyházi vagyonjogi kérdésekben, hogy a felvonultatandó pro és kontra tanuk vallási minősége ne legyen lényeges a tanúvallomás értékére nézve ? Hiszen saját felekezete vagyona tekintetében a legbecsületesebb tanú is önkéntelenül elfogult lesz és a bírónak tudnia kell, hogy elfogult-e ennek vagy annak a tanúnak a vallomása. Ez tisztán perrendi kérdés, a helyes birói ítélkezés egy előkészítő kérdése ; ennélfogva tisztelettel kérem a házat, méltóztassék,az eredeti szöveg helyreállítása czéljából Cserny t. barátom indítványát elfogadni. (Helyeslés balfelél.) Elnök : Következik ? Zlinszky István jegyző: Barta Ödön. Barta Ödön : T. képviselőház ! Nem szándékoztam a perrendtartás ezen szakaszának megvitatása körüli vitában résztvenni, azonban az elhangzott argumentumok, melyekkel egyrészt a szakasz eredeti szövegének védelmét, másrészt az igazságügyi bizottság által javasolt módosításokat kisérték, azon szomorú tapasztalást keltették bennem, hogy megtörtént ebben a házban, a mit épen a perrendtartás kérdésénéi kerülni kellett volna. Azt lehet e vitából végső konkluziókép levonni, hogy a bírónak az uj szöveg szerint módot kívánnak adni arra, hogy ha a tanuk mindazon kérdésekre nézve, a melyek a személyazonosság szempontjából szükségesek, meg lettek hallgatva, akkor még a szavahihetőség kérdése szempontjából . . . Egy hang (jobbfelől) : Elfogultság ! Barta Ödön : ... egy kérdést intézhessenek hozzá vallási viszonyaira nézve. Nem képzelek oly tanuzási képességgel bíró magyar állampolgárt, vagy bármely állam polgárát, a ki kevésbbé nyíltan és férfiasan akarna válaszolni, hogyha kérdés intéztetik hozzá vallására vonatkozólag, erre kevésbbé nyíltan akarna válaszolni, mint bármely más kérdésre. Nem tudom, mi különbség van abban, hogyha a bíró tudakozódik valakinek a családi viszonyai iránt, a kinek esetleg családjában kellemetlenségei vannak, mint hogyha kérdezősködnek a vallási viszonyai iránt. De hogy olyan czélból kérdezhessék, mint a hogy Cserny Károly képviselő ur meg az utána felszólalt képviselő urak szavaiból ki lehet venni, hogy t. i. a mikor már mindenre felelt, akkor még szavahihetősége elbirálhatása szempontjából, kérdezhessék valakinek a vallási viszonyát: ezt ki kell küszöbölni! Várady Zsigmond képviselőtársain felszólalásából én is vártam, hogy megindokolja kellő nyíltsággal, hogy mi a czélja ezen szó kihagyásának. Ha ennek a czélja az, hogy kiküszöböltessék a tévhit, a mely felmerülhetett vagy elterjedhetett a nép KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. II. KÖTET. között, vagy annak valamelyes rétegei között, hogy a bíróság előtti egyenlőség nem tökéletes, hogy a bíró különbséget tesz ilyen, vagy amolyan felekezetű tanú között, ha ezt mondotta volna : erre is azt mondanám,hogy ennek nem ez az egy módja van. De az a szövegezés, a melyet az előbb hallottunk, épen az ellenkezőt fogja eredményezni. T. i. az én nézetem szerint a tájékoztató kérdések azon csoportját, a melyek oly czélból szükségesek, hogy a bíró az elébe állott tanú személyazonosságát ellenőrizhesse, — mert a felek is ellenőrzik, de azért kell, hogy ő is ellenőrizhesse — meg kell különböztetni azoktól a kérdésektől, a melyek a tanú előéletére vagy egyéb olyan viszonyaira nézve intéztetnek hozzá, a melyekből szavahihetősége elbírálható. Ezért én azt a propozicziót teszem, hogy méltóztassék a törvényben ilyen disztinkcz ót felállítani és ezen szavak után : »A kihallgatás kezdetén* (Zaj a jobboldalon.) — azt szerettem volna, hogyha a minister ur is tudna arról, a mit most beszélek, — méltóztassék beszúrni azt, hogy »a személyazonosság megállapítása végett*, következik aztán : a tanutói meg kell kérdezni nevét, korát, vallását, születési és lakhelyét, családi állapotát és foglalkozását. Vagyis itt méltóztassék beletenni, hogy meg kell kérdezni tőle, nem bánom, akármit, mi a személyazonosság megállapítása végett szükséges. Akkor, ha ez igy lesz különválasztva, a szükséghez képest felmerülő azon kérdések, a melyek azután a tanuk szavahihetőségének, befolyásolt voltának szempontjából intéztetnek hozzá, nem lesznek semmi néven nevezendő módon aggressziv jellegűek. Ellenben, ha a bíró a szavahihetőség kérdését kutatva, kérdezi meg valakitől a vallását, (ügy van ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) ezzel a legnagyobb inzultust követheti el. Azt a módosítást ajánlom tehát, méltóztassék az eredeti szöveget megtartani azzal a pótlással, hogy »a kihallgatás kezdetén« szavak után tétessenek a következő szavak : »a személyazonosság megállapítása végett*. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kiván-e még valaki a kérdéshez hozzászólni ? (Nem I) Minthogy szólni többé senki sem kíván, a vitát bezárom. Szmrecsányi György: Halljuk a ministert! Elnök : Az igazságügyniinister ur kíván szólni. Székely Ferencz igazságügyminister: Mindenekelőtt sajnálattal konstatálom, hogy e kérdés vitatása sokkal szélesebb mederben folyt, sokkal nagyobb területre terjedt ki, mint a hogy akkor, a mikor ez az indítvány az igazságügyi bizottságban elfogadtatott, csak gondolni is lehetett volna. Az eredeti javaslatban benne volt a vallás megkérdezése, mert ez eddigi törvényeinkben mirjdenütt benne van a bűnvádi perrendtartásban is. Az iránt nem volt kétség, hogy csak a személyazonosság megállapítására vonatkoznak ezen adatok ; de mivel ebben a törvényben, eltérőleg a korábbiaktól, a melyek minden kéidést felvettek, 31