Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-42

42. országos ülés 1910 november 23-án, szerdán. 215 Nóvák János : T. ház ! A mikor az igazságiigyminister ur az uj perrendtartást beterjesztette, mi, a kik a kis exisztencziák védelmére jöttünk pártkülönbség nélkül ebbe a képviselőházba, örömmel üdvözöltük ezt a javaslatot, mint egy szoeziális, demokratikus szellemű javaslatot. És ime, mi következett ezen előre való örömből ? Eza javaslat, a mely a kisemberek védelmére irányult és az uj kor szellemével lépést tartott, ép ugy járt, mint mikor egy egészséges gyermek születik a világra, és a dajkát, tartva attól, hogy a gyermek hamar lábra kel és majdan a társadalomban tényező is lehet, némi irigység vagy könnyelműség szállja meg és ugy kezeli a gyermeket, hogy ha meg is marad az életnek, csak korcsszülött legyen. Mit látunk ennél a javaslatnál ? Azt, hogy a 94. §. eredeti szövegében megfelelt a kisexisztencziák védelmének, és az igazságügyi bizottság az a dajka, a ki ennek a fontos, ideális, szoeziális irányú javaslatnak a nyakát kitörte, még pedig oly módon, hogy a javaslat második bekezdését, a melyben eredeti szövegezése szerint ki volt mondva, hogy a 200 K-nál kisebb összegű váltópereknél nincs szükség ügyvédre, vagyis nincs kötelező ügyvédvallás, ellenkező értelemben megváltoztatta. És ezen szakasz eredeti szövege szerinti rendelkezés nagyon szépen megindokoltatott azzal, hogy ezek a kisebb természetű perek a perköltségeket nem birják el, mert hiszen akárhányszor látjuk, hogy 5—20 koronás váltóknál sokkal többet tesznek ki az óvási és perköltségek, mint a mennyd a váltó értéke. Az igazságügyi bizottság azzal okolja meg azt, hogy ezen szoeziális irányú rendelkezés ne hagyassák meg eredeti alakjában, mert az ügyvédek, a kik igenis fel világosodó ttak és jogi képzettséggel birnak, adják meg a váltó birlalóinak a váltók kitöltésére nézve a szükséges felvilágosítást, mert ha az ő tudtuk, illetőleg irányításuk nélkül viszik a váltót a biróság elé, hátrányok keletkezhetnek belőle. A mint az igazságügyi bizottság mondja (olvassa): »A váltó beperesitése a gyakorlatban rendszerint a váltó kitöltésével veszi kezdetét. A váltó helyes kitöltése szakértő ügyvéd tanácsát igényli, mert ha a fél helytelenül tölti ki a váltót, az nemcsak magánjogi hátrányt, hanem esetleg büntetőjogi következményeket is vonhat maga után. Ezek a szempontok nemcsak a 200 koronát meghaladó, hanem a kisebb értékű váltóperekben is irányadók, mert — azt mondja — a felperesnek szüksége van erre. T. ház ! Ha itt mindig csak azon az nton haladunk, hogy a tőke embereit biztosi tjük, a kisebb exisztencziákat pedig, a kik agyon vannak szipolyozva a perköltségek terhe alatt, semmiféle védelemben nem részesítjük, akkor semmi értelme sincs a perrendtartás 94. §-a módosításának, nincs pedig azért, mert akárhányszor látjuk, hogy a kereskedő, valamint más egyének is, csak a váltóhoz kapaszkodnak, még pedig azért, mert a váltónak rövid határideje van, másodszor pedig a pénzintézeteknél, a hol elhelyezi, mint készpénzzel fizet a váltókkal. B téren tehát nem azonosíthatom magamat az igazságügyi bizottság felfogásával, és azt hiszem, hogy ebben a házban, a ki a szoeziális irányzatú demokratikus törekvések hive, az nem adhat helyet e bizottsági javaslatnak akkor, a mikor arról van szó, hogy a váltótulajdonos kárára történik, ha nincs mellette ügyvéd, és hogy a váltótulajdonos minden oldalról legyen megvédve, pert zúdítanak a kisember nyakába. (Mozgás.) Hogy nem fizet ? Azt hiszem, okiratnál is ugy van, ha nem fizet. Hanem az kell, hogy a ki nem ért a váltóhoz, az ne is foglalkozzék vele ; az az iparos, kereskedő, a ki nem ért a váltóhoz, ne is vegyen váltót, elégedjék meg mással. A törvény világosan rendelkezik és ad utat-módot arra, hogy a követelést más téren is behajthassa. Ha a kisebb természetű perekkel a feleket tönkreteszik, az a kisember nem tud fizetni, legfeljebb az ügyvédi költségeket fizeti meg, és más nincs kielégítve. Nekem tehát az a javaslatom, hogy az igazságügyi bizottság javaslata utasíttassák el és a 94. § eredeti szövege állíttassák helyre. (Helyeslés.) Rudnyánszky György jegyző: Várady Zsigmond ! Várady Zsigmond: T. ház! Egészen röviden kívánok az előttem szólott t. képviselőtársamnak a 94. §. tekintetében az igazságügyi bizottság szövege ellen elfoglalt álláspontjára reflektálni. A mennyire ki tudtam venni, ő azért ellenzi az igazságügyi bizottság szövegét, mert a váltóügyekben az ügyvédi kényszert állapítja meg és egyéb tekintetben, ha jól értettem, nincs kifogása a a javaslat szövege ellen. Ha ez igy van, akkor kénytelen vagyok az igazságügyi bizottság javaslata mellett állást foglalni és felvilágositásul mindenekelőtt azt jegyzem meg, hogy az igazságügyi bizottságnak e javaslata tulaj donképen csak a létező jogálkpotot tartja fenn, mert hiszen eddig is a váltóperekben ügyvédi kényszer volt. Ne méltóztassék tehát azt hinni és ugy feltüntetni a dolgot, mintha itt valami jogosult vagy jogosulatlan térfoglalás szerepelne az ügyvédi kar részéről. Ez az eset nem forog fenn, csak a létező jogállapot van fen tartva. A mi azt a kérdést illeti, hogy nem kellett volna-e a létező jogállapotot megváltoztatni, akárminő igazságszolgáltatási, vagy a mint t. képviselőtársam mondja, demokratikus szempontból, erre a feleletnek határozottan tagadónak kell lennie. Nevezetesen igazságszolgáltatási szempontból nagy érdek az, hogy a váltóperekben, a melyek a legbonyolultabb jogi, specziálisan váltójogi kérdéseket ölelik fel, a nem szakértő elemek ne nyomuljanak be az igazságszolgáltatás épületébe, mert a nem szakértő ember a laikus elem előtt meg nem érthető és hirtelen el nem sajátítható váltójogi elemeket nem tudja olyan készültséggel és tömörséggel a biró elébe tárni, mint a hogyan a jogot végzett ember képes.