Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-42

ovember 23-án szerdán. 210 12. országos ülés 1910 Nem hagyhatom szó nélkül ezt a közbekiáltást, mert nem mondottam volna az előzőket, ha azokra nézve nem állanának okiratok rendelkezésemre. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a spanyol kormány azután a nagy felzúdulás után, a mely egész Európán végigzuduit a Ferrer-eset kapcsán, közzétette, ennek a pörnek azon aktáit, a melyek alapján az Ítélet keletkezett. Bátor vagyok egyetlenegy aktának néhány mondatát felolvasni adataimnak és állításomnak igazolására és annak kiderítésére, vájjon igazat mondottam-e vagy nem. Ez az a proklamáczió, a mely miatt tulaj donképen Ferrer elitélése történt és a mely megtalálható a spanyol kormány által hivatalosan kiadott pöraktákban. Szól pedig a proklamáczió a barczelonai néphez következőképen (olvassa) : »Társaim ! Társaim az elnyomatásban, nyomorúságban és szégyenben! Ha férfiak vagytok, figyeljetek ! A forradalom órájában dúlva keresztül fogunk robogni ezen a gyalázatos polgári társadalmon, s nevetséges elvein. Mielőtt bármi felépülhetne, le kell döntenünk, s a föld színével egyenlővé tennünk. Majd akkor meglátjátok, hogy a kritikus pillanatokban egyik-másik a mai politikusok közül a nagylelkűség és humanitás köpenyébe öltözve, Ígéretet fog nektek tenni, s a kigyulladt fáklyát el akarja oltani. Ne figyeljetek majd ezekre ! Lökjétek félre őket, s öljétek meg őket, mihelyt a szükség sürgeti. Á forradalomnak el kell jönnie. Bekövetkezése époly kikerülhetetlen, mint egy csődé ; de ne engedjétek át a polgári társadalomnak, a mely époly megvetésreméltó, mint reakczionárius, hanem rajta legyetek, hogy a forradalom minden gyümölcsét magatok szakítsátok le, mert e nélkül az egész szégyenletes és haszontalan. Programmunk : Minden meglévő törvény eltörlése. A vallásos társaságok kiűzetése, megsemmisítése. A hivatalnoki karok, hadsereg és tengerészet feloszlatása. A templomok lerombolása. A Spanyolországban és elveszett gyarmataiban hivataloskodó összes polgári és katonai személyek bankjainak, minden vagyonának konfiskálása. Ezeknek a személyeknek bezáratása, mígnem felmentetnek vagy kivégeztetnek. Föltétlen tilalom az ország elhagyására mindazokra nézve. kik nyilvános hivatalt viseltek. Lefoglalása a vasutaknak, s az oly gonoszul működő hitelbankoknak. E szabályok végrehajtásával három ministeriumból álló delegáezió bizassék meg : egy pénzügyi, egy belügyi, s egy külügyministerium. A plebisczitum utján választassanak — ügyvéd ne legyen választható — s mindnyájan közösen a népnek tartozzanak felelősséggel. Éljen a forradalom! Irtsuk ki a pribékeket! Éljen a forradalom! Bőszüljük meg a gazságokat! Mindent szét akarunk, szét kell törnünk, ezt hirdetjük teljes őszinteséggel. Nem áltatjuk ellenségeinket sem. Azt mondhatnák nektek: hisz ez negativ programm. Igen, az, de a pillanat programmja. Majd azután következik az élelmiczikkek, s lakások szétosztása, nyomorúságos városrészek lerombolása, művészietlen, egészségtelen városoknak teljes eltörlése, s a forradalom minden aktusának a nép által való szentesítése. Hogy a konzervatív tolvaj osztályok a forradalom ellen fognak küzdeni, természetes. De nem volna természetes, ha ugyanezt rongyos ruhájú, kopottkalapos páriák is megtennék. Küzdjünk ezek felszabadításáért, s a magunkéért is mindaddig, mig meggyőződéssé nem érleltük, hogy a klérus és a hadsereg emelő karjai a kapitalizmusnak, hóhérai az emberiségnek, legnagyobb ellenségei az emberi felszabadulásnak. Vágjuk le ezeket a karokat, akkor könnyű lesz a szörnyetegnek fejét is lemetszeni. Legyetek készen, munkások ! Az óra közel van ! Várjuk be a kedvező pillanatot. Szent meggyőződésünk az, hogy azon a napon, a mikor ugyanegy órában lehullik az uralkodó családok tagjainak és a ministereknek a feje és összeomlanak azok a paloták, melyekben ezek laknak, egyszerre oly iszonyú pánik tör ki, hogy barátaink kömxyen elfoglalhatják a nyilvános épületeket szervezhetik a forradalmi tömegeket. Annak idején utasítást fognak kapni azok, a kik a fölkelésben aktív részt akarnak venni, s megnevezzük majd a helyet is, a hol a szükséges utazásokhoz a j^énzt megkapj ák«. Mélyen t. ház, én azt kérdezem e pillanatban, hogy ha Székely Aladár, vagy hozzá hasonló szabad gondolkozású bármely bíró ül a magyar bírói székben és ugyanazt írja valaki Magyarországban, mint Ferrer Spanyolországban a magyar uralkodó család ellen, a magyar polgári társadalom ellen, a magyar klérus ellen, a magyar katonaság ellen, akkor Székely Aladár ur vagy bármely szabadkőmives bíró a mi büntetőkönyvünk alapján milyen ítéletet fogna hozni ? Székely Aladár nem azon véleményben volt, a melyben minden törvénytisztelő embernek lennie kell, hanem a Budapesten a Ferrer tiszteletére rendezett gyűlésen erről az emberről, a ki nyílt lázadásra, a királyi család kiirtására szólította fel a népet, Székely Aladár ur, a ki akkor királyi ügyész volt, a következőket mondotta (olvassa) : »Ferrer Ferencz a szabad gondolat lánglelkű apostola nincs többé az élők sorában. Felemelt fővel, meg nem tört lélekkel távozott az utón, a melyet egy Sokrates, egy Martinovich vérével áztatott. Ferrer élete a szabad gondolaté és a szabad tanításé volt. Működése messze világító példája annak, hogy az igazság erejével, sőt a pénz és a hatalom birtokosai ellenére, milyen eredményeket képes elérni a szabad gondolat.« Sándor Pál: Ugy van ! Huszár Károly (olvassa): »Szivesen szállok szembe a támadásokkal is. Számára tiszteletet követelünk még azoktól is, a kik tanításával nem vállaltak közösséget«. Sándor Pál: Ugy van ! Huszár Károly (sárvári, olvassa) : »Nincsen ugyan perrendszerű bizonyítékunk Ferrer Ferencz ártatlansága mellett, de hiszen bizonyíték az ő