Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-41

204 íl. országos ülés 1910 november 22-én, kedden. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 8. §-át). El fi Öle: Nincs észrevétel ? (Nincs !) A szakaszt elfogadottnak jelentem, ki. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 9. §-át). Elnök : Nincs észrevétel ? (Nincs !) A szakaszt elfogadottnak jelentem Id. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 10. §-át). Elnök : Nincs észrevétel ? (Nincs !) A szakaszt elfogadottnak jelentem ki. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 11. §-át). Elnök ; Nincs észrevétel ? (Nincs !) A szakaszt elfogadattnak jelentem ki, Rudnyánszky György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 12. §-át). Elnök : Nincs észrevétel ? (Nincs !) A szakaszt elfogadottnak jelenteni ki. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a tőrvényjavaslat 13. §-át). Elnök : Nincs észrevétel ? (Nincs !) A szakaszt elfogadottnak jelentem ki. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 14. %-át). Elnök ; Nincs észrevétel ? (Nincsl) A szakaszt elfogadottnak jelentem ki. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 15. %-át). Elnök : Nincs észrevétel ? (Nincs !) A szakaszt elfogadottnak jelentem ki. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 16. %-át). Elnök : Nincs észrevétel ? (Nincs !) A szakaszt elfogadottnak jelenteni ki. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 17. %-át). Elnök : Nincs észrevétel ? (Nincs !) A szakaszt elfogadottnak jelentem ki. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 18. %-át). Elnök : Nincs észrevétel ? (Nincs !) A szakaszt elfogadottnak jelentem ki. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 19. %-át). Elnök." Simonyi-Semadarn Sándor képviselő ur kivan szólni. Simonyi - Semadam Sándor: T. ház! Elérkeztünk a harmadik fejezethez, a mely az annyira vitatott illetékesség kérdését tárgyalja. Kötelességemnek tartom itt felszólalna annál is inkább, mert tulajdonképen ezen fejezetre vonatkozik az igen t. igazságügyminister által beadott módosítás. Ezen fejezetben van benne t. i. a 31. §. is. a melyhez a minister urnak módosítása szól. Nagy általánosságban elv az, hogy senkit az őt megillető lakóhely szerinti illetékessége alól elvonni nem szabad. Az igazságügyminister ur, illetőleg a javaslat, ez alól csupán oly kivételt engedett és ismert el, a mely eddigi jogunkban, gyökerezik. Kivételt csak a kérdéses kereskedői kompetenczia tekintetében tett az eredeti javaslat, a melyben a régi 34. §-ban megemlített és összevont kétféle kompetenczia, t. i. a szerződés létrejöttének és a teljesítés helyének kompetenczia]át, meg a kereskedelmi könyvek kompetenczia] át szétválasztotta. Nagyon helyesen méltóztatott ezt a szétválasztást tenni. Az igazságügyi bizottságban ez ellen, ha jól emlékszem, Várady Zsigmond, képviselő ur szólalt fel, hangsúlyozva, hogy az ügylet létrejöttének a kérdése és kompetenczia]a szoros junktimban van a teljesítés kompetenczia]'ával, hozzávéve a kereskedelmi könyvek kompetencziáját. Most méltóztatott ezt szétválasztani és megszüntetni, nagyon helyesen, á szerződés létrejöttének ^kompetencziáját. Az indoka ennek az, hogy szerződést kötünk akárhol, s nem okvetlenül ott, a hol a lakóhelyünk, a domicziliumunk van ; a kereskedők sem okvetlenül ott kötik meg, a hol az üzleti telepük van. Nagyon jól méltóztatik tudni, (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.), hogy ezt a kérdést különféle kontroverz irányban lehet felfogni. Várady Zsigmond t. képviselőtársam az igazságügyi bizottságban azt mondotta, hogy ez nem a kereskedőnek fáj csupán, hanem fájhat a termelőnek is, mert ha az ügylet, mondjuk egy faluban létrejött, ha pl. valamelyik bortermelő, tehát kisgazda eladja borát egy pozsonyi borkereskedőnek, az esetben, ha rá nézve a szerződés létrejöttének kompetenczia ja megállana, akkor otthon, saját bírósága előtt perelhetné azt a pozsonyi kereskedőt. És ő ebből az indokból azt mondotta, hogy ez a két körülmény összetartozik. Hiszen lehet egy bizonyos összefüggést ebben a kérdésben keresni kétségtelenül, és az is kétség telén, hogy ha ilyen formában állíttatik fel a dolog, az nemcsak a kereskedők privilégiuma lesz, hanem mindenkié, a ki szerződését az ő lakhelyén köti meg a másikkal, a ki nincs a saját lakhelyén. De az élet mit mond ? Méltóztatik nagyon jól tudni, hogyha mi felállítjuk: azt a kompetencziát a szerződés létrejötte alapján, akkor kétségtelen, hogy ez még mindig óriási kontingensben a kereskedő j avara szól egyedül. Teóriában nem, de az életben csakugyan egyedül nekik szól, mert az az egyszerű ember, az a kistermelő nem tudja a törvényt, nem tudja, hogy neki joga van otthon perelni, és tudatlanságában elmegy és keresi a kereskedőt az ő lakóhelyén. Erre ugyan azt lehet mondani, hogy a korlátoltság és a törvény nem ismerése ellen nincs orvosság és védelem. Sajnos, törvényhozásunk azon a csodálatos állásponton áll, hogy senki sem mentheti magát azzal, hogy a tÖTvényt nem ismeri. Ez egy nagy, általános princzipium, a mely nagyon szép és nagyon jó volna, ha ugyancsak módjában volna a törvényhozásnak gondoskodni arról, hogy valóban mindenki megismerhesse a törvényt. A premisszája ennek ez. És ha ily premissza nincs, akkor a nemzet életében ily nagy operácziót nem lehet végezni. Méltóztatik tudni, hogy a törvénytudásnak