Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-39

39. országos ülés 1910 november 19-én, szombaton. 155 A t. képviselő ttr még egyenes kérdéseket is intézett hozzám, a melyekre felszólalásom végén még visszatérek. (Halljuk/ Halljuk!) Ugron Gábor ." Igen és ezek egyike vonatkozik az Aéhrenthalnál való járkálásra ! Gr. Khuen-Hederváry Károly ministerelnök: A t. képviselő ur a bán tárgyalásaival kapcsolatban azt mondja, hogy a bán a horvát pártoknak pénzügyi önállóságot ígért. Ez, t. ház, teljesen ki van zárva. (Helyeslés.) Es nem is értem, hogy ilyesmi miképen jut nyilvánosságra. Egy programmpontja is említtetett a horvát pártoknak itt és ez az, hogy esetleg regnikoláris bizottság utján fog majd lehetővé válni az időközben felmerült félreértések eloszlatása. Ez azonban nem újság, mert az előző kormány idejében már történt valami megállapodás (Derültség balfelől.) az akkori kormány és az akkori bán között. Ezt mi mint örökséget vettük át és mint örökséget akarjuk is kezelni. Hogy miként, majd módja lesz a háznak meggyőződni róla. Abból, hogy Horvátországban ennek a kívánságnak kifejezést adnak, semmi veszedelem nem támadhat. Ez nem jelentheti a magyaT állam jogainak kisebbítését, mert a magyar törvényhozásnak alkalma lesz e kérdésben állást foglalni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A másik, a mit a képviselő ur emiitett, a vasúti pragmatika kérdése. E tekintetben furcsa helyzetben vagyunk. Méltóztatnak tudni, hogy a törvény életbeléptetése után rövid időre ez nagy visszatetszést szült Horvátországban, olyannyira, hogy az előző kormány háromszor is kénytelen volt bánt cserélni, és daczára annak, hogy mindegyikük más módon kísérelte meg a horvát közvélemény megnyugtatását és a magyar politikát kielégítő többség megalkotását, ez sohasem sikerült. Hogy itt kinek van igaza és kinek nincs, arról most nem akarok szólni, (Halljuk ! Halljuk I) hanem, hogy ez a kérdés rendezést kivan, ezt, ugy hiszem, nem tagadhatja senki sem. És itt megint hangoztatom, bármilyen legyen ez a rendezés, az nem mehet túl azon a kereten, a melyet az 1868. évi XXX. t.-cz. előir. (Helyeslés.) Teljesen megnyugodhatnak a t. képviselő urak, hogy itt valami nagy sérelem a magyar közjogot nem érheti, mert hiszen elvileg azon az állásponton vagyunk, hogy ezt igenis meg akarjuk tartani, de azon túl nem akarunk menni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ha pedig egy rendezés által megnyugtathatjuk az ottani közvéleményt, az már a mi érdekünk is, hogy ez megtörténjék. (Helyeslés.) Hiszen alapjában — lesz alkalom talán róla bővebben szólni — itt tulaj donképen inkább félreértésekről van szó, mint talán lényeges sérelmekről, a melyek a horvátok részéről emeltetnek. De az életben nem mindig az határozó, a mi pozitívum, valahol fel van írva, vagy meg van hagyva, hanem a hangulatok is igen nagy szerepet játszanak, hogy ki mit, miképen fog fel bizonyos időben és mi hiába erősködünk, hiába támaszkodunk bizonyos tényekre, bizonyos törvényekre és pára- 1 grafusokra, ha nem tudjuk abban a perozben megértetni, akkor nem tudunk eredményre jutni. Azért mindenesetre jobb, hogy ez a kérdés tisztáztassék és nyugodtabb felfogásnak adjon teret. De még ezen a téren sem történik most semmi uj sem a bán, sem a magyar kormány részéről, hanem csak folytatódik ugyanaz, a mire az előző kormány is törekedett e téren, mert a minket megelőző kormány is látva ezen helyzetet, maga is élét kívánta venni ezen kérdésnek és csak kereste a módját, hogy miképen lehessen ezekre nézve is a horvát vezető pártemberekkel tárgyalásokba bocsátkozni. (Ugy van! jobbfelöl.) Azt hiszem, ezzel meglehetősen kimerítettem azt az anyagot, a melyet az igen t. képviselő ur volt szives beszédében előadni és a midőn a hozzám konkrété intézett kérdésekre felelek, válaszom először is az, a minek különben előbb is kifejezést adtam, hogy a jelenlegi horvát bánnak közjogi helyzete magában a törvényben preczizirozva van, hogy ő azt maga is ugy fogja fel, a mint azt minden magyar politikusnak fel kell fognia, különben a magyar kormány bizalmából nem foglalhatná el ezt a helyet. Másodszor azt kérdezi az igen t. képviselő ur, hogy folytat-e a bán olyan tárgyalásokat, a melyek az ő állásának erősbitésére szolgálnak és itt ezen a téren olyan programmpontokat állított fel, a melyek a magyar közjognak és egyéb érdekeinknek hátrányára volnának. Erre is kiterjeszkedtem már eddigi felszólalásomban, hogy ilyenféle tárgyalások nincsenek és semmi esetre sincs arról szó, hogy a bán az ő egyéni poziczióját ott megeró'sitse, hanem igenis szó van arról, hogy a magyar érdekeknek megfelelő többség teremtessék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Arra pedig ő a maga állásában igenis hivatott, hogy ennek megkeresse a módjait. A magyar kormány azután abban a helyzetben van, hogy azokat a módokat a maga részéről bírálat alá vegye és azokhoz hozzájáruljon, vagy ne járuljon hozzá. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennek következtében ebből semmiféle veszedelem nem keletkezhetik. Harmadik kérdése a t. képviselő urnak arra vonatkozik, hogy a bán az utóbbi időben többször folytatott tárgyalásokat olyan közjogi faktorokkal, a melyekkel neki a törvény értelmében nem volna joga érintkezni és ez által túllépte volna hatáskörét. Mindenekelőtt ez a dolog ugy áll, hogy a horvát bán, ha Bécsben is járt, nálam, a magyar mimsterolnöknél járt, (Helyeslés jobbfelöl.) a ki véletlenül a delegácziők idejében ott voltam és mivel azon tárgyak, a melyekről most szó volt, a mennyiben a horvát országgyűlés egybehivását érintik, a melynél a király egy aktusáról volt szó, egypár nap alatt elintézendők, természetes, hogy ott keresett fel engem, a hol, talált, akár magyar ministerelnöki, akár 0 felsége személye körüli, akár horvát ministeri minőségemben. ' (Derültség). 20*