Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-39

154 39. országos älés 1910 november 19-én, szombaton. lyekre nézve a horvát viszonyok tekintetében az előbb lefolyt események nem voltak épen kedvezők, mert sok kormányváltozás történt, a melyek mindenesetre megingatták a törvény iránti tiszteletet és a hitet abban, a mit évtizedeken át hirdetünk. Mégis, ha ezek daczára nézzük a lefolyt választás eredményét, örvendetes képet nyújt annyiban, hogy a megválasztott 88 képviselő közül 62 az 1868 : XXX. t.-cz. alapján áll, azt nyilvánítja politikai élete bázisának. Tehát mindenesetre annak a legfőbb czélnak akarnak eleget tenni az ott többségben levő képviselők, a mely a mi érdekünk is, t. i. hogy viszonyunkat Horvátországgal a ma is életben levő törvény alapján rendezzük. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur azután a népoktatási törvénynyel kapcsolatban azt hozta fel, hogy a magyar népesség Horvát-Szlavonországban nem élhet nyelvével és az iskolákban nem részesülhet magyar tanitásban. Ezzel szemben arra kell felhívnom a t. képviselő ur figyelmét, hogy az ott érvényben levő közoktatásügyi törvény módot nyújt arra, hogy a különböző ajkú lakók, nemcsak a horvátok, de más ajkúak is, állithassanak fel iskolát, mihelyt bizonyos számban vannak képviselve a községben. Állíthatnak magániskolát, felekezeti iskolát, a mi épen magyar szempontból nem kicsinylendő előnye a törvénynek. A törvény e rendelkezése alapján számos iskola lépett életbe és alakul is folytonosan, a mint a szükség magával hozza. Létesülnek magyar magániskolák, s magyar felekezeti iskolák is ; az utóbbiakat rendszerint a protestáns felekezetek állítják fel. Igenis módjában van tehát a magyar lakosságnak magyarnyelvű népoktatásban részesülni és ennek semmi akadálya nincs. Sőt ha voltak is és lehet, hogy vannak is a községek és az iskolafentartók közt bizonyos súrlódások — hiszen súrlódások az életben gyakoriak — s ott is előfordulhatnak, de azokat a kormány mindig helyesen intézi el. Barta Ödön : Az isten mentsen meg attól a támogatástól minden magyar embert! (Zaj.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Bocsánatot kérek, hiszen akkor küldjünk ki talán egy komissziót, mely végigjárja az összes ottlevő iskolákat, és győződjünk meg róla! (Helyeslés balfelől.) Nekem alkalmam van ma is ezen kérdésekkel foglalkozni, mert kerülnek fel néha panaszok hozzám, és ez alapon mondhatom, hogy minden esetben, a mely az én tudomásomra jut, az ottani kormány orvosolja mindazon sérelmeket, melyeket az ottani más ajkúak iskoláik tekintetében felhoznak. A mód tehát meg van adva, és tényleg e szerint haj tátik is végre a törvény. Az igen t. képviselő ur hivatkozott mindazon különféle programmokra, melyeket a legközelebbi múltban az ottani pártok felállítottak, mindenféle dolgokat vive bele e programmokba, s azt igyekezett bizonyítani, hogy ezek a programmpontok a mi fennálló közjogunkkal direkt ellentétben vannak, az 1868-iki törvénynyel is ellenkeznek, és olyan tendencziákat árulnak el, melyek, a magam felfogása szerint is, határozottan az állami életet és közjogunkat illetőleg veszedelmeseknek volnának minősíthetők. (Helyeslés.) De én remélem, hogy ezen, zavaros időben felmerült efféle tendeneziák, melyek ilyen kifejezésre jutottak, el fognak simulni és némulni; ha pedig nem fognak elnémulni, akkor igenis lesz módunk gondoskodni arról, hogy azok ne váljanak veszedelmesekké. (Általános, élénk helyeslés.) Mert bármilyen nézeten legyünk az 1868-diki törvényről, arról biztosithatom a t. képviselőházat, a mi különben kötelességem, hogy igenis kell, hogy ügyeljek, e törvény végrehajtására, mert hiszen Horvátországgal való viszonyunkat csak ugy tudjuk fentartani az ő megnyugvásukra, ha ezt a törvényt fentartjuk, de ezen a törvényen túlmenő engedményeket vagy alkudozásokat én kizártaknak tekintek a magam részéről, (Elénk helyeslés jobbfelöl.) és szükségeseknek sem tartok. (Helyeslés.) Az igen t. képviselő ur különösen a bánnak politikájára vonatkozólag azt mondja, hogy a bán az ő politikájának megerősítésére engedményeket tenne az ottani pártokkal szemben, kikkel bizonyos tárgyalásokat folytat, engedményeket a magyar közjog, a magyar érdek, a magyar nyelv rovására. Én a t. képviselő urat e tekintetben teljesen megnyugtathatom, hogy efféle alkudozásokat ilyen értelemben, mint a t. képviselő ur nekünk széles körben előadni méltóztatott, a bán nem folytatott. Én igen közelről ismerem a bánt, de különben felelek is az ő állásáért, mert itt ki akarom emelni azt, hogy a mi közjogunk értelmében a bánnak állása igen egyszerű; őt. i. a magyar kormánynak és különösen a magyar ministerelnöknek bizalmából foglalja el az állását, (Igaz! Ugy van!) a magyar kormány tehát felelős minden tényéért. Ezt a felelősséget a magyar kormánynak nemcsak akarnia kell vállalni, hanem kötelessége is vállalni. Ezt vállalom is. Különben a bán, akárki legyen a személye, e felfogással áll vagy esik. Mihelyt ezen a felfogáson túlmenőleg akarná igénybe venni állásának súlyát, abban a perezben megszűnik a bizalmi állás, a melyet kezünkből bir. (Általános helyeslés.) Hozzáteszem még azt is, hogy a mostani bán tudatában is van ennek a közjogi felfogásnak és a maga részéről eleget is akar tenni annak. Azt azonban, hogy ő Horvátországban többséget óhajt szerezni, egyenesen magyar érdeknek tartom, mert magyar érdek az, hogy a magyar kormány képviselőjének Horvátországban olyan pártja legyen, a melyre biztosan támaszkodhafik és a melylyel együttműködve biztosithatja az alkotmányos és a törvényes életnek nyugodt menetét, (Helyeslés a jobboldalon és a közéfen.) Természetesen ennek a többségnek biztosítása nem történhetik a mi kárunkra, hanem csakis a fennálló törvények applikálása által, ugy hogy mindenütt megnyugvást szerezzen. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.)