Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-39

39. országos ülés 1910 november 19-én, szombaton. 153 Horvátországnak azóta fennállott kormányai ha egyszer-másszor más módszer szerint jártak is el, (Halljuh! Halljuk!) de a mi a fbkérdést illeti, nem járhattak el máskép, mint a hogy a magyar kormány bizalma folytán elfoglalt állásaikban eljárniok kellett. Nem tagadom azt sem, hogy vannak egyes törvények a horvátországi autonóm törvények között, a melyek oly kifejezéseket használtak, a melyek a mi mai törvényes nomenklatúránk szerint nem felelnek meg egészen a kívánalmaknak. Hogy egy példát hozzak fel, a t. képviselő ur hivatkozott a közoktatási törvényre, a mely ma is érvényben van, melyben az állampolgárság helytelenül van megjelölve. B tekintetben figyelmeztetnem kell a t. képviselő urat, hogy ez a törvény 1874-ben készült és 1885-ben vagy 86-ban lett kiegészítve, a mikor csak némely szakaszai lettek módosítva, ugy hogy alapjában ez a törvény ma is az, a mely 1874-ben készült. 1874-ben pedig a magyar állampolgárságról szóló törvény még nem volt megalkotva, mert az 1879-ben keletkezett. Ha tehát itt egy differenczia áll fenn. az semmiesetre sem alapulhat rosszakaraton, hanem azon, hogy egy helytelen kifejezést applikáltak. Barfa Ödön : Csakhogy később adták ki ezt a törvényt. Gr. Khuen Héderváry Károly minisíereínbk; Hiszen e tekintetben eltérhetnek a nézetek, megengedem, de én nem osztozom a t. képviselő urnak abban a véleményében, hogy az 1868-iki alkotás magában véve rossz volna. Ellenkezőleg, azt hiszem, hogy a mit hazafiaink, a magyarországi hazafiak, akkor megalkotni akartak, igen helyesen volt konezipiálva és ha azt helyesen hajtják végre, a magyar politika határozottan csak erőt nyerhet belőle. De megengedem, hogy lehetnek olyanok, a kik máskép fogják fel és kívánatosnak tartanák azt, hogy a törvény preczizebben fejezte volna ki mindazt, a mit a magyar államférfiak abban ki akartak fejezni és hogyha e tekintetben lehetne valamit módosítani. Én magam is nagyon éreztem annak idején, épen mikor báni állásban voltam, hogy a törvényben foglalt, talán nem egészen precziz kifejezések milyen sokszor és a legkevesebbet mondva, mily soknemű alkalmatlanságot szereztek nekem, de nemcsak nekem, hanem a magyar kormánynak is, melylyel tárgyalást kellett folytatnom. Én is kívánatosabbnak tartanám tehát, hogyha e tekintetben ezek a nehézségek fenn nem állanának. Alapjában véve azonban azt tartom, hogy a törvény helyes és jó, mert egy nagy magyar állami érdeket van hivatva szolgálni,' t. i., hogy újból rendezze viszonyait egy területnek, a melyről maga az 1868. évi törvény is elismeri, a mit különben a história is bizonyít, hogy mindig bizonyos különállása volt a magyar állam keretében, hogy e viszonyokat rendezze akként, hogy az ottani népességnek és lakosságnak ~ megnjugKÉPVH, NAPLÓ. 1910—1915. II. KÖTET, tatásával erőt nyújtson magának az államnak, tehát a magyar államnak. Ez volt a czél, a mely Deák Ferencz és társainak szemei előtt lebegett, és ennek a czélnak kell a mi szemünk előtt is mindig, mint legmagasabb czélunknak lebegnie; és ha ez lesz szemünk előtt, akkor azt biszem, hogy daczára a rossz fogalmazásnak és a nem precziz kifejezéseknek, igenis eleget fogunk ennek a követelménynek tehetni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy pedig milyen súlyt tulajdonítottak a horvát kormányok is épen ezen igen fontos törvénynek,'ennek bizonysága az, hogy 1870-ben egy törvényczikkben egyenesen büntető határozmányok is hozattak az ottani országgyülésen e nagy állami érdeknek megvédése szempontjából. Barta Ödön : Nem ítéltek el még senkit! Gr. Khuen-Héderváry Károly minisíerelnök: Igenis azt a törvényt végrehajtották — a magam idejéből jól tudom — és igen súlyos börtönés fegyházbüntetések voltak következményei e törvény applikálásának. Alkalmazták e büntetéseket mindazon bűntényekkel, illetőleg törvényellenes cselekményekkel szemben is, a melyek csak ezen viszony megingatására is irányultak. Tehát igen messzemenő büntető eljárás volt e törvény következménye, mert már csak az a czélzata valakinek, hogy egy törvényes közjogi helyzetet megingasson, büntetésben részesült. A horvát autonóm kormány mindjárt az 1868-iki törvény életbeléptetése után gondoskodott arról, hogy az ott érvényben levő büntetőtörvénykönyvnek e tekintetben fennálló hiányait egy sj)ecziális törvénynyel pótolja. Az igen t. képviselő ur, a ki, ugy látom, mindenesetre igen szorgalmas tanulmányozója a horvát fejleményeknek és az ottani jjolitikai életnek, hivatkozik egyenesen egyes politikusokra is, a kik különböző időben olyan kijelentéseket tettek, vagy oly felfogásoknak adtak kifejezést, a melyek szerintem sem voltak helyesek és mindenesetre a törvény és közjogunk szempontjából erős kritikát hívhatnak ki. De hiszen nem arról van szó, hogy egyesek, ha képviselők is, milyen nézeteknek adnak kifejezést. Ennek mi vájjon nagyobb súlyt adjunk, mint azoknak a tényeknek, a melyekért az illető szervek felelősséggel tartoznak ? Egyes politikusok, hiszen tudjuk, más államok életében is különféle nézeteket vallanak, sőt megtörténik egyes párt kötelékében levő férfiak közt is, hogy nézeteik eltérnek, a többség egyesek nézeteit nem helyesíi, de azokat elhallgattatni nem lehet, nem is szabad, mert hiszen az a legkiválóbb joga a képviselőnek, hogy nézetét teljesen szabadon nyilváníthatja. (Ugy van! a jobboldalon.) Ebből következtetni egy többség, egy ország, egy egész nemzet életére, azt hiszem, téves volna ; egyesek hibái miatt ily széles alapon nem lehet az összességet felelőssé tenni. En csak a legutóbbi időkre hivatkozom, me20