Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-39

150 39. országos ülés 1910 n< ket, kivívhat egy esetleges ellenakcziót ugyanazon törvényes mederben, mint a melyben esetleg mozog kárunkra, ka az autonómia körében mozog. De abban a perczben, a melyben működése kilép az autonómia által reá rótt bilincsekből és fellázad az államhatalom ellen ; abban a perczben óvatosan kell figyelemmel kisérnünk minden lépését, mert megtanitott a történelem arra, hogy a bánok Bécsbe járkálására figyeljünk és ha elmulasztottuk jogaink védelmét nyelvünk tekintetében, elmulasztottuk védelmet adni gyermekeinknek legalább oly mértékben, a mint adtunk az itt élő idegenajku polgároknak, akkor fokozott éberséggel ügyeljünk állami létünkre, területi épségünkre és az azokat fenyegető veszélyekre. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A t. bán ur a legutóbbi időben nemcsak arra törekszik, hogy magának a száborban pártot alakítson, — a mi szintén egy kicsit komikus, és kissé nagyhangú póz, mert ha más nem, a t. ministerelnök ur megmagyarázhatná a bán urnak, a ki különben kiváló, eszes ember, hogy hiába lesz neki a száborban többsége ; ha elveszíti a magyar kormány és a magyar közvélemény bizalmát, akkor őt onnan el fogja söpörni az a felsőbb hatalom, a mely őt odaállította, mert hiszen a bán kinevezése a ministerelnök előterjesztésére történt, bizalmi állást tölt be a magyar kormány bizalmából és nekünk a magyar kormány itt felelős azért, hogy a bán ezzel a bizalommal nem él-e vissza, (Élénk helyeslés a baloldalon.) — nos, t. ház, ha ő magának többséget igyekszik szerezni, akkor talán még arra is figyelmeztethetnők, hogy nem fogjuk nagyon komolyan venni annak a többségnek megbízhatóságát politikai tekintetből, mert hiszen ugyanazokból akarja magának a többséget csinálni, mint bárányokból, a kik még az imént mint farkasok üvöltöttek velünk szemben. Ha ők meg is fogják fogadni az ő tanácsait, a melyek ugy szólanak, hogy az egész kettős monarchiában azokat a területeket, a melyeken horvátok és szerbek élnek, egyesíteni kell, ezt a programmban — igy fejezi ki Tomasics — igy nem lehet fentartni, ennek megfelelő programmot kell adni, vagyis ha megteszik azt, hogy a farkasbőr fölé felhúzzák a báránybőrt, akkor még mindig keresni fogjuk, hogy micsoda megbízhatóság, megnyugvás lehet abban, ha ezzel a többséggel fogja reánkerőszakolni azon követeléseket, a melyeket állítólag pártszerzés czéljából, beígért, — nem a sajátjából, mert ahhoz semmi közünk nem volna, hanem nemzeti kincseink rovására. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Beigérte a pragmatika rendelkezéseinek nyelvi tekintetben a horvátok javára, tehát sérelmünkre való megváltoztatását; beigérte— nem czáfolta meg eddig senki — az ő helységnevekről szóló törvényüknek szigorú végrehajtását oly mértékben, hogy minden állami középületről még a magyar parallel felirá s iseltávolittassék ; hogy a vasúti forgalom körében csak az internaczionális forgalomban megengedett jelzések használtassaember 19-én, szombaton. nak — inter parenthésim ; beigérte az 1868 : XXX. t.-czikk revízióját; ebben szívesen áüunk rendelkezésére ; beigérte azt is, hogy támogatni akarja őket az ő nuncziumaikban annyira hangoztatott pénzügyi önállóság kivívásában, a mi pedig lázadás jellegével bir, mert csak egy államnak lehet pénzügyi önállósága, nem pedig egy tartománynak, nem egy állam körében autonóm jogkörrel bíró területnek, minthogy pénzügyi önállóság és államiság : az egy. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Én el vagyok készülve reá, hogy ezen igénytelen felszólalásomat horvát testvéreink és az azoknak hangulatkészitő fórumai által inspirált más tényezők is ugy fogják jellemezni, hogy támadjuk a horvátokat. Emlékszem reá, — annak idején jót nevettem, a mikor olvastam — hogy 1848-ban a verseczi becsületes svábokat kivezényelték a szerbek ellen, borzasztóan jót mulattak, hogy a szerbekre lövöldöztek, de megaprehendáltak, hogy a szerbek visszalőttek. Mi tűrjük és álljuk bizonyos mértékig azt a lövöldözést, a melyet állami egységünk és legszentebb nemzeti jogaink ellen elkövetnek, de bocsássanak meg, talán szabad nekünk is visszalőni. (Ugy van ! balfelől.) És nem is agresszív jellegűek a mi követeléseink, a melyeket felállítunk azokkal az áldozatokkal szemben, melyeket hoztunk a múltban és hozunk a jelenben, hozunk a mostam költségvetésben is, 3 millió korona uj adománynyal. Nagy konczessziókat tettünk és teszünk, iparfejlesztésre, mindenre áldozunk és szívesen teszszük, hiszen államunk erősítését véljük benne feltalálhatni. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Tehát nem vagyunk agresszívek, mikor ezzel szemben a magunk részére csak azt követeljük, a mit mi a Pop Csicsó Istvánék szerint annyira elnyomott nemzetiségek mindegyikének készségesen felajánlottunk. Ez a legkevesebb, a mit kívánhatunk, és talán még az, hogy elégedjék meg Horvátország autonóm kormányzata azzal, hogy ő olyan pozicziót foglal el az állam belsejében, a minőt nem foglal el semmiféle nemzetiség semmiféle országban, sehol a világon; még a csatolt tartományok, még a gyarmatok sem, mert ezek sem élveznek megközelítőleg sem annyi szabadságot, mint a mennyit ez a status in statu nálunk élvez. Ismétlem, t. képviselőház, hogy nekem semmi kifogásom nem volna az ellen, ha a bán ur saját kincseinek dobálásával szerezne magának pártot, csak ezt a pártot azután ne használná fel arra, hogy ezzel magyar érdekeket fröstököltessen. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) De igenis, van közöm hozzá és mindnyájunknak van hozzá közünk, a kik itt ülünk, sőt ez ország minden polgárának, a kinek közkincse az ország szabadsága és alkotmányos jogainak érvényesülése, van köze ahhoz, hogy miért jár-kél az a t. bán ur ki és be Bécsbe, folyton olyan helyeken, a hol neki semmi keresnivalója nincs, (Igaz ! Ugy van !