Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-39

39. országos ülés 1910 november í9-én, szombaton. 147 mivel a t. ministerelnök ur a horvátországi ellenzéki pártokat jellemezte. T. képviselőház ! Ha ezt az álmot, a mely a pragmatika szankczióval, a mi állam jogunk egész rendszerével, a mi országunk területi és politikai integritásával, a mi szuverenitásunkkal homlokegyenest ellenkezik, minden horvát álmodja, akkor ki van álitva a bizonyítvány minden horvát számára, hogy a magyar állam érdekeivel homlokegyenest ellentétbe helyezkedik, és ez nálunk Magyarországon, a magyar állam területén a büntető törvénykönyv 173. §-a szerint minősülő cselekmény. (Igaz ! ügy van I balfelől.) Ez az álom, nem titokban álmodtatik, ezt nagyon hangosan álmodják az utóbbi időben, és hangos hortyogásuk már ide hallatszik, s ezt hallania kell a ministerelnök urnak is. Azt álmodják, hogy ők ott lenn megcsinálj ák a trializmust, melyet a ministerelnök ur a delegáczióban olyan ördögnek jelzett, melyet nem kell a falra festeni. Hát nem kell falra festem, mert az az ördög elevenen jár. Emlékezhet a t. ministerelnök ur bán korából — talán 1883-ban vagy 1884-ben volt — mikor a Starcsevics-pártnak felirata mindenféle jókról, a miket az imént bátor voltam megemlíteni, ezek közt egy királyi teljhatalommal bíró bánról és egyebekről álmodozott. A t. ministerelnök ur, mint akkori bán,. azt is láthatta, hogy más pártok felirata sem sokkal különbözik ettől, mert egy másik pártnak feliratában is benne volt már Boszniának Horvátországhoz való csatolása és a Nagy-Horvátország megalakítása, és a legszelídebbek azt követelték, hogy állapíttassák meg a felirat nyomán, hogy ők 1868-ban a szerintük kiegyezésnek nevezett műben — mert ők ugy mondják, hogy államként szerződtek velünk, holott némely közjogi kérdések rendezéséről szóló egyezményt létesítettünk a törvény szavai szerint — mondom, ők elismerték a feliratukban, hogy némely ügyeket, a közös ügyeknek nevezett ügyeiket átengedték nekünk de azzal a fentartással, hogy azokat alkalomadtán ismét vissza fogják csatolni autonómiájuk körébe. Vagyis ugy tüntettek föl bennünket, a ministerelnök ur, mint akkori bán füle hallatára, mintha mi olyan megbízásból való ügyvivők volnánk bizonyos ügyekben, a kiktől azonban a megbízást módjukban áll bármikor visszavonni, csak az alkalomra várnak. T. képviselőház! A dolgok ilyen állásában csak azt kell vizsgálnunk, hogy vájjon azóta mi történt í Nagyon rövid lehetek. Semmi sem történt, a mi a mi javunkra megváltoztatta volna a helyzetet, de minden megtörtént, ami a mi terhünkre még súlyosbította a helyzetet. (Igaz! ügy van I balfelől.) Az az erő, mely ezeket a történelmi ferdítéseket bevitte a horvátok lelkébe és életébe, folyton fokozódó erővel és bátorsággal, hogy ne mondjam: merészséggel működik állami egységünk épületének lerombolásán, és mi összetett kézzel nézzük, hogy miként pusztulnak el legféltettebb kincseink és beszélünk arról, hogy vájjon könyvkivonati illetőség kell-e nekünk vagy sem. A nagy tőkéket ily könnyedén elfecsérelni még nagv nemzeteknek sem szabad. (Ugy van ! balról!) és én merem állítani, hogy Horvátország jelenlegi viszonyában és abban a viszonylatban, a melyben mi most állunk, nyelvünk tekintetében rosszabb helyzetbe jutottunk, mint akármelyik olyan nemzet egy győztes nemzettel szemben, a mely hadjáratot vezetett. Mert ezekről a jogokról, a melyeket tőlünk bitorolnak és a melyeket folyton fokozódó étvágy gyal elfoglalni igyekeznek, egy legyőzött nemzet se mond le soha, inkább elpusztul és várja a feltámadást, de életében nem mond le róluk, (ügy van! Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Hogy egyebet ne említsek, — nem akaTok ismétlésekbe bocsátkozni — csak felhívom a t. ház figyelmét a közelmúlt országgyűlésen elmondott egyik interpelláczióm tartalmára, melyben kimutattam, hogy iskoláztatási dolgokban mit szenved ott a magyarság. Ugron Gábor : Folytonos brutabtás ! Barta Ödön : Nincs az a magyar állampolgár Horvátországban, a ki meg ne irigyelné az itt folyton panaszkodó — alaptalanul panaszkodó — nemzetiségeknek legelnyomottabb elemét — a mit ő magában elnyomásnak képzel — azokhoz a viszonyokhoz képest, a melyekben a magyarság ott él. (Ugy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elemi joga minden szülőnek, hogy gyermekét nevelje; ezt az elemi jogát reklamálja minden élő lény a maga számára. Es ennek az államnak nincs annyi ereje, hogy biztosítsa a magyar állam területén azt a jogot, hogy minden állampolgár a maga gyermekeit magyarul nevelhesse. (Tetszés és taps a baloldahn.) Ha ennek az országnak támogatásával akar ez a kettős monarchia nagyhatalmi állást elfoglalni, akkor mondjon le erről a hóbortról. Hiszen az nem nagyhatalom, a mely a legelemibb kincset nem birja a maga számára biztosítani. (Igaz! Ugy van ! a bal és a szélsőbaloMalon.) Ne méltóztassanak hinni, hogy itt apróbb csinytevésekről van szó. Nem csinytevésekről van szó, a melyeket egy kézmozdulattal, meg egy barátságos mosolylyal el lehet intézni. Itt egy rendszerről van szó, egy rendszerről, a mely kikezdte állami életünk területét és folyton fokozódó étvágygyal és rosszindulattal marczangolja állami életünk testét. T. képviselőház ! Ám legyen, hogy nem lehet máról holnapra mindent visszacsinálni, a mi rossz. De az bizonyos, hogy máról holnapra megállj-t kell kiáltani ezen a területen, a hol nemzeti kincsek elfecsérelése folyik. Es én nagyon sajnálom — csak hivatkozom rá — hogy azokért a horvát testvéreinkért, a kik velünk szemben azt a magatartást követik, a melyet ellenségeinktől sem néznénk összetett kézzel, azokért a múltban oly óriási anyagi áldozatokat hoztunk, ök azt mondják, hogy mi vagyunk a kitartottak. (Derültség balról-.) Azt hiszem, hogy azokon a történelemhamisitó19*