Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-39

144 39. országos ülés 1910 november 19-én, szombaton. mikor a legsürgősebb mezei munkája van, a mikor életkérdés reá nézve, hogy az aratás, a cséplés, hogy olyan mezei munkák, a melyek halasztást nem tűrnek, elvégeztessenek. Szomorú tanúja voltam Aradon egy esküdtszéki tárgyalásnak, a mely aratás idején folyt és a hol ötven tanú volt egy nagy bűnjjerben megidézve. Ezek az állapotok tűrhetetlenek ; és ezek nem fognak előfordulni, ha mezőgazdasági berendezkedésünknek megfelelőleg mi is ilyen szünidőt állítanánk be, a melyre a legalkalmasabbnak tartanám a. június végétől augusztus elsejéig terjedő időt. Ez nagyon fontos kérdés, a melyet nagyon, nagyon kérem a mélyen tisztelt minister urat, hogy szivleljen meg. Én magam, a ki mindig a nép között éltem, ismerem a népnek gondolkodását, ismerem szükségleteit, nagyon sokszor tapasztaltam, szomorúan tapasztaltam, hogy a nép a legsürgősebb munkájától vonatott el és el kellett mennie, mert különben az elmaradás óriási hátrányai sújtanák. Ezzel a művelt államok törvényhozásához közelednénk. Ugy is nagyon sok jó gondolatot átvettünk onnan. Igaz, hogy az osztrák eljárásból nem vettük át a nyelvhasználatra vonatkozó intézkedéseket, a melyek pedig felette hasznosak, a melyek az államnak jelenlegi jellegén semmit sem változtatnának, hanem csak a nemzetiségi törvényt juttatnák pregnáns módon érvényre, ha t. i. az igazságszolgáltatás ugy történnék, a mint itt felolvastam. És ha ez történnék meg, akkor volna foganatja a közvetlenségnek, a szóbeliségnek. T. képviselőház ! Ha önök elolvassák ezeket az egyes törvényszakaszokat, arról is meg fognak győződni, hogy a románok Magyarországon sokkal silányabb helyzetben vannak, mint az osztrákok, ha Magyarországba jönnek. Ha az osztrák biróság német megkeresést küld Magyarországba, nem hiszem, hogy volna magyar biróság, a mely azt irná annak az osztrák bíróságnak, hogy a fordítási költségeket küldje meg, hanem fizetik az átalányból ; míg ellenben arra a szegény román emberre, a ki román beadványt intéz a bírósághoz, ráróják a fordítási dijakat, s ha nem fizeti meg a nagy dijakat, akkor pervesztes lesz. Ilyen állapotok vannak nálunk és önök nemcsak, hogy tűrik ezeket, hanem lehurrognak engem, a mikor ezeket az annyira maguktól értetődő kérdéseket itt felhoztam. (Felkiáltások : Elmúlt egy óra ! Zaj.) T. képviselőház ! A mint bevezető szavaimban is mondottam, én kizárólag nagy alkotmányjogi szempontból fogtam fel ezt a kérdést akkor, midőn a javaslatot a hmine visszautasítottam. Tartozom még egy kijelentéssel a birói és ügyvédi karnak is. Higyjék el, t. képviselőtársaim, hogy sem a biró, sem az ügyvéd nem fog örvendeni annak a körülménynek, hogy a magyar nyelv érvényesülésének ily óriási tér jutott, mert az a biró, a ki ismeri az életet és látja annak nyomoruságait, meg van győződve arról, hogy a nyelv nemtudása óriási hátrányokkal jár az emberre. A nem sovinista ügyvéd is tudja, milyen óriási károkat rejt magában az a körülmény, hogy ilyen fontos kérdésekben, milyen komédiákat játszanak ; hogy sokszor arra hívatlan porkolábokkal tolmáesoltatnak fontos dolgokat, a melyek esetleg egy szegény ember exisztencziáját veszélyeztetik. Mondoni, tartozom az ügyvédi karnak azzal, hogy megvédjem különösen azok ellen, a kik az ügyvéd illetékességet is megtámadják. Nem kell nekünk privilégium. Az ügyvéd nem igényelhet magának privilégiumot és én sem igénylem azt az ügyvédi kar számára, azonban az ügyvédi kar ebben a perjogban nem szerepel olyan tényezőként, mint pl. a kereskedő. Az ügyvédi kar ennek a per jognak osztályrészese ; az igazságszolgáltatásnak alkotó eleme. (Ugy van !) Biztosítom önöket, hogy nem tudtak volna egyetlenegy törvényt sem életbeléptetni és az életbe tényleg átvinni, ha nem szegődött volna oda az az ügyvédi kar tudásának a frissességével, a mint azt egyik kartársam emiitette. Mondhatom, hogy a régi időben —. nem tudom, milyen bírákat fog nevelni a t. igazságügyminister ur — a törvénykezés magasabb iskoláját tőlünk tanulták. Mi tehát, a kik részesei vagyunk ezen intézménynek, nem vagyunk ugy traktálhatok, mint a kereskedők vagy a Max Herczig czég ügynökei. Igenis, szüksége van a per jognak, az igazságszolgáltatásnak erre az intézményre és épen azért meg is illeti azt az a tisztelet, a melyet az igazságügyi bizottság meg is akart neki adni. Hiszen nem mondok ismeretlen dolgot, ha felemlítem, hogy pl. a német és franczia judikaturában az ügyvéd mindenütt quasi nem alá, hanem melléje van rendelve a bíróságnak. Külső megjelenésük is megfelel annak a méltóságnak, a melyet maga a biró is magára ölt akkor, midőn igazságot szolgáltat. Tartozom az ügyvédi kart megvédeni azon vád ellen, hogy privilégiumot akar magának vindikálni, mert meg vagyok győződve arról, hogy szent igaz, a mit a becsületes ügyvédekről a rómaiak mondottak, hogy t. i. a becsületes és jó ügyvéd nagyobb szolgálatot tesz a hazának, mint az a katona, a ki karddal küzd hazájáért. Es akkor, midőn a törvényhozás meg is adja a kellő tiszteletet annak az ügyvédi karnak, annak elég ereje lesz ahhoz, hogy kiselejtezze magából a nem odavaló rossz elemet és kapunk egy olyan ügyvédi kart, a mely nagyobb biztositéka lesz az igazságszolgáltatásnak, mint maga a törvény. Ezeket voltam bátor röviden előterjeszteni és ezekben indokoltam azt, hogy miért nem fogadhatom el, sajnálatomra általánosságban sem, a törvény j avaslatot. Elnök : T. ház ! A ház korábbi határozatához képest egy órakor a szőnyegen lévő törvényjavaslat tárgyalásának megszakításával az interpellácziókra térünk át. Minthogy ezen időponthoz elérkeztünk, most a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalását megszakítjuk és következni fog az interpellácziók előterjesztése. Ezt megelőzőleg azonban a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve kívánok javaslatot tenni.