Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-39

142 39. országos ülés 1910 november 19-én, szombaton. talos nyelv. De mit nyújt a törvény a feleknek, a kik nem tudnak magyarul ? Erre nézve a törvény 12. §-a a következőket mondja: »A felebbezett perekben, ha azokat nem magyar nyelven folytatták, vagy nem magyar okmányokkal vannak ellátva, a felebbviteli bíróság, mind a pert, mind az okmányokat, a mennyiben szükséges, magyarrra fordíttatja azon hiteles forditó által, a kik a felebbviteli bíróságoknál államköltségen lesznek alkalmazva, s a pert ezen hiteles fordításban veszi vizsgálat alá. Végzéseit, határozatait és Ítéleteit a felebbviteli bíróság mindig az állam hivatalos nyelvén fogja hozni. Leküldetvén a per az illető elsőbírósághoz, ez köteles lesz a felebbviteli bíróság végzését, határozatát vagy ítéletét minden egyes félnek azon nyelven is kihirdetni, s illetőleg kiadni, a melyen ez azt kívánja, a mennyiben az a nyelv a bíróságnak ügykezelési vagy a törvényhatóságnak valamelyik jegyzőkönyvi nyelve volna.« Elolvastam azokat a fontosabb törvényes intézkedéseket, a melyekkel önök tabula rasat akarnak csinálni ezen törvényjavaslattal. De kérdem, hogy ezen nagyfontosságú kérdésnél miért nem mondják meg legalább, hogy miért büntetik azt a sok millió embert azzal, hogy megfosztják nyelvétől ? Talán az előző törvényekre hivatkoznak ? Hiszen a bűnvádi perrendtartást kivéve, polgári ügyekben nincsen törvényes intézkedés, a mely hatályon kívül helyezné ezeket az intézkedéseket, a melyeket szerencsém volt felolvasni. Nincs az f868 : LI. t.-czikkben, nincs a novellában, az 1881 : LIX. t.-czikkben sem a nyelv tekintetében korlátozás. Kérdem tehát, szükségét látták önök, hogy igy készítsék elő a békéltetési eljárást ? Vájjon ez a fontos kérdés, a mely más államokban oly dúló harczok magvát szokta elhinteni, annyira kiélesedett itt nálunk, hogy nem is szükséges megmagyarázni, hogy miért tapossuk lábbal a nemzetiségek garancziális törvényeit ? Én azt hiszem, nagyobb autoritásra, mint a törvényre és Deák Ferencz szavaira nem hivatkozhatunk és én mint ember szólok és szakértő, hogy nem képzelhetek szóbeli tárgyalást másképen, mint az illető felek nyelvén. A mint mondám, garancziális törvényeinkre támaszkodom, de nézzük a dolgot a prakticzitás szempontjából. Minden törvény czélja az, hogy praktikus legyen. Mindazon törvényekben, a honnan igen sokat vettünk át, az áll, hogy a törvény lehetőleg legyen rövid, precziz, tárgyilagos és e mellett az igazságszolgáltatás gyorsasága is biztosittassék. Én nekem alkalmam volt a következőkről meggyőződni. Az igazságügyi kormány volt vezetője, Polónyi Géza, kijelentette itt, hogy legnagyobb ellensége a toknácsi intézznénynek. Ennek daczára épen a legszegényebb vidékekre kineveznek bírákat, a kik egy jottát sem tudnak románul. Az a biró azután megbarátkozik valakivel, mondjuk a postamesterrel, az lesz a tolmács, a kinek a költségei sokszor nag}-obbak, mint az ügyvédi költségek. Kovácsi Kálmán : Az fáj! Pop Cs. István : Határozottan fáj, mert azt hiszem, jelét adtam annak, hogy szeretem népemet és nem szívesen engedem megzsaroltatni még'áz igazságszolgáltatás terén sem. Én különben ily tréfás megjegyzésekre nem reagálok, sokkal szomorúbb kérdés, semhogy rossz viczczekkel el lehetne ütni. Ennek a javaslatnak mélyreható következményei lesznek, nem azért mert én szólok, hanem az a sok elégületlenség és keserűség, a mely felgyülemlett a népben a közigazgatás terén, a kétségbeesésig vitte népünket és ha még most hozzájárul az igazságszolgáltatás is . . . (Nagy zaj. Elnök csenget.) Én arra hívom fel a minister ur figyelmét, hogy bármikép veszszük is, hanem ez a törvény meglehetősen komplikált. Már most ezt a komplikált eljárást tolmácsok vigyék át az életbe, azok a megbízhatatlan emberek, holott ez a nagyfontosságú reform épen az alsóbbrendű ember javára kell, hogy szolgáljon, mert azt akarjuk a maga nyomorúságából kiemelni 1 És ön, minister ur, ezt a nagy intézményt az ön birói által alkalmazott tolmácsaira akarja bízni, a kik ha háromnégy román szót tudnak és jól káromkodnak, már megnyerték a tolmácsi képesítést ? Az intézmény van a népért, és nem a nép az intézményért. Előbb állítsuk vissza a vad állapotokat, aztán tanitsuk bizonyos nyelvre a népet és aztán hozhatunk olyan törvényt, a milyen tetszik. De most olyan törvényt kell hozni, és a törvényt azon a nyelven kell alkalmazni, a melyen az ország népei beszélnek. (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem Kovácsy képviselő urat. Pop Cs. István ." Az u. n. perifériákra néha a magyar állameszme védelmére neveznek ki embereket, de legtöbbször büntetésből, a gyengéket teszik oda. Vájjon miért ? Hiszen a nemzetiségi törvény 27. §-a azt mondja, hogy (olvassa) : »A hivatalok betöltésénél jövőre is egyedül a személyes képesség szolgáljon irányadóul; valakinek nemzetisége ezután sem tekinthető az országban létező bármely hivatalra vagy méltóságra való emelkedés akadályául. Sőt inkább az államkormány gondoskodni fog, hogy az országos birói és közigazgatási hivatalokra, s különösen a főispánságokra a különböző nemzetiségekből a szükséges nyelvekben tökéletesen jártas, s másként is alkalmas személyek a lehetőségig alkalmaztassanak«. Hát t. képviselőház, nem beszélek a főispánokról, mert nincs erről szó, de beszélek a birói karról. A birói karban a Curiánál van néhány biró, itt-ott találhatni egyeseket a felsőbb bíróságnál, de keressenek önök ilyen birót az alsóbb fokon. Nézzék meg Szegedet, Szolnokot, megköveznék, ha azt mondanák, román birót neveznek ki oda. Román ember nem szívesen megy Szegedre. Székely Ferencz igazságügyminister: A bíró a maga akarata ellenére sem át nem helyezhető, sem el nem mozdítható. (Vgy van! jobbfelől.) Pop Cs. István : Értjük már azokat a gyengéd figyelmeztetéseket, hogy mikép lehet valakit más-