Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-39

39. országos ülés 1910 november 19-én, szombaton, 141 sitik, nem fog megtörténni az, hogy pénzért lelkiismeretlen tolmácsokat fognak alkalmazni. De mikor pénz- és véráldozat kell tőlünk, akkor nem tolmács jön, hanem a végrehajtó és viszi kíméletlenül az utolsó párnát és sok szegény özvegynek egyetlen támaszát, a gyermekét, hogy a haza javára feláldozza életét és ennek ellenében ne legyen semmihez joga ebben az országban ? Hanem esetleg egy lelkiismeretlen tolmács megfosztja vagyonától. (Taps a nemzetiségek padjain.) Fráter Loránd : Szegény Csicsó ! Pop Cs. István : Hiszen megsérti a törvényt a t. minister ur. Itt van az 1868. évi XLIV. t.-cz. Valóságos gúny. irónia, a mit olvasok az indokokban. Azt mondja az indokolás, hogy elérkezett a nagy alkotásnak ideje, mert hát a nemzetiségi egyenjogúságról szóló .1868 : XLIV. t.-cz. 9. §-a azt mondja, hogy a törvénykezés csak ideiglenes, mert Deák Ferencz nagyon előrelátó volt — a miből következik, hogy modernizálni kell nálunk is az igazságszolgáltatást és jönnie kell a szóbeliségnek. Mikor pedig ez bemutatkozott, ez azoknak, a kik nem tudnak magyar nyelven, még nagyobb megkötöttség, mint az írásbeli eljárás, mert ott, miután ilyen szigorú törvényes intézkedések nem voltak, igen sok függött a biró méltányosságától, és hála Istennek, voltak méltányos birák is. Ezt a nemzetiségi törvényt akarja a t. minister ur ezen javaslatával hatályon kivül helyezni. Nagyon természetesen azt nem mondja^ hogy hatályon kivül helyezi, mert erre nagy szükségük van ; ez a törvény az önök mentsvára akkor, a mikor mi jajgatunk, mert elvégre emberek vagyunk, és ha jogokat kívánunk, bizony lármázni fogunk. Mit mond ennek a törvénynek a bevezetése az 1. §. előtt ? (olvassa) : »A honpolgárok teljes egyenjogúsága minden egyéb viszonyokat illetőleg épségben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve következő szabályok fognak zsinórmértékül szolgálni«. A 2. §. pedig így szól (olvassa) : »A törvényhatóságok jegyzőkönyvei az államhivatalok nyelvén vitetnek ; de vitethetnek e mellett mindazon nyelven is, a melyet a törvényhatóságot képviselő testület vagy bizottmány tagjainak legalább x

/s része jegyzőkönyvi nyelvül óhajt<<. Ez törvény. És mit mond az igazságszolgáltatásra nézve ? (Olvassa) : »7. §. Az ország minden lakosa azon esetekben, a melyekben ügyvéd közbejötte nélkül akár felperesi, akár folyamodó minőségben személyesen vagy megbizott által veszi és veheti igénybe a törvény oltalmát és a biró segélyét: a) saját községi bírósága előtt anyanyelvét; b) más községi bíróság előtt az illető község ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvét; c) saját járási bírósága előtt saját községének ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvét; d) más bíróságok előtt, akár legyenek azok saját törvényhatóságának, akár pedig más törvényhatóságnak bíróságai, azon törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvét használhatja, a melyhez az illető bíróság tartozik«. Tehát itt határozott dolgok foglaltatnak, itt apodikticze meg van állapítva az illető nemzetiségeknek nyelve, taxatíve felsorolva, hogy mely esetekben használható. Egy körülményre vagyok bátor felhívni a t. ház figyelmét és ez az, hogy vannak megyék, a hol pl. el van fogadva jegyzőkönyvi nyelvül ezen szakasz értelmében a román nyelv is, vagy a német nyelv is, vagy más nyelv is. Ott az illető polgár ezen a nyelven a törvényszék előtt is felléjDhet és használhatja nyelvét. Erre pedig intézkedések nem történtek. Már most ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedésével szemben áll két törvény és nincs kimondva, hogy az egyik vagy a másik hatálytalan, mert ettői tartanak még, hiszen szemfényvesztés czéljából szükséges még, hogy a nemzetiségi törvény legalább valahogyan fennálljon. Közigazgatási téren nem akarnak egyelőre semmit sem csinálni, de ha a közigazgatás terén a megyénél a nyelv mint jegyzőkönyvi nyelv fungál, ugyanennek a törvénynek értelmében joga van a polgárnak ezt a jegyzőkönyvi nyelvet használni bíróságok előtt is, a törvényjavaslat értelmében azonban nem lesz joga és bármikor visszautasíthatják. Bátor vagyok most a nemzetiségi törvény 8. §-át idézni, a mely azt tartalmazza, mikép kell a bírónak eljárnia (olvassa) : »A biró a 7. §. eseteiben a panaszt vagy kérelmet a panasz vagy kérelem nyelvén intézi el; — tehát ha románul szerkesztették meg a keresetet, román határozatot kell neki adnia — a kihallgatást, tanuhallgatást, szemlét és más bírói cselekményeket ugy a peres, mint a peren kivüli, valamint a bűnvádi eljárásoknál a perben álló felek, illetőleg a kihallgatott személyek nyelvén eszközli.« Az idézésre, a mely a jelenlegi, perjogban felette fontos ténykedést jelent, mert az idézéssel kezdődik úgyszólván már a per, — és sokkal nagyobb fontosság tulaj donittatik a jelen per jogban az idézésnek, mint volt eddig — azt mondja a nemzetiségi törvény (olvassa) : »Az idézési végzés a megidézendő fél érdekében, ha rögtön kitudható, annak anyanyelvén, különben psdig azon községnek, a melyben a megidézendő fél lakik, jegyzőkönyvi nyelvén, vagy pedig az állam hivatalos nyelvén fogalmazandó. A birói határozat a tárgyalási jegyzőkönyv nyelvén hozandó : de köteles azt a biró minden egyes félnek azon a nyelven is kihirdetni, illetőleg kiadni, a melyen kívánja, a mennyiben azon nyelv a törvényhatóságnak, a melyhez a biró tartozik, jegyzőkönyvi nyelveinek egyikét képezi.« Méltóztatnak látni, hogy milyen szigorú törvény intézkedik az elsőbirósági idézésekről, a végzések és ítéletek meghozataláról, a tanuk és felek kihallgatásáról; mind. csupa szigorú intézkedés, talán egynek, a mely, ha jól tudom, a német perrendtartásból van véve : a tolinácsr intézmény instituálásának kivételével. De mit mond a nemzetiségi törvény a felebbezésről % Azt mondja, hogy a magyar nyelv a híva-