Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-39

140 39. országos ülés 1910 november 19-én, szombaton. (Ugy van! a középen.) báró Eötvös Józsefnek és Deák Fereneznek nyilatkozatait. Meg fognak győződni, hogy önök a nemzetiségek nyelve ellen ezzel a javaslattal merényletet követnek el. (Ugy van ! a középen.) Mit mondott Deák Ferencz a törvénykezés nyelvéről, mikor a törvénykezésről volt szó, és mit mondott, mikor a hivatalos nyelvnek mikénti értelmezéséről volt szó ? 0 soha sem mondta azt, hogy a román, tót vagy a német nyelvnek mint hivatalos nyelvnek nincs helye az állam keretében ; ő azt mondta, hogy a magyar nyelv a magyar állam nyelve, a többi nyelvek hivatalos használatára vonatkozólag pedig intézkedések tétettek. Tehát a hivatalos használatra tétettek intézkedések ! Mikosevics Kanut (közbeszól) : Ott a tolmács ! (Zaj.) Pop Cs. István : Köszönöm a tolmácsot. A porkolábot hozzák fel, hogy az tolmácsoljon. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Kérem Mikosevics képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. Pop Cs. István : T. képviselőház ! Le akarom szegezni a törvényt, le akarom szegezni Deák Ferencz szavait, melyeket e tekintetben hangoztatott, hogy önök jobb meggyőződésre jussanak, hogy ha él önökben az a lelkiismeret, hogy önök csakugyan Deák Ferencz örökébe léptek, ez arra is kötelezze önöket, hogy ezen örökséget tisztességesen kezeljék. (Mozgás és zaj.) Azt mondja Deák Ferencz (olvassa) : »Lefelé azonban a megyéknél, törvényhatóságoknál, községeknél, egyháznál . én nem idegenkedem semmit az egyenjogúságot nem korlátolni, annak tág tért adni; ugy az igazságszolgáltatásnál is az alsóbb bíróságokat illetőleg, de nem a fölebbvitelieket. Ezúttal csak egyet j egyzek meg : hogy az elsőbiróságok előtti törvénykezést illetőleg én kész volnék és óhajtanám, hogy mindenütt, a hol több jegyzőkönyv van a megyében, mivel több a nemzetiség, az elsőbirósági perlekedés a jegyzőkönyvnek bármelyik nyelvén engedtessék meg. Én ebbe semmi káros következménytől nem félek és azon tekintet is előttem áll, hogy ha Magyarország be akarja hozni az esküdtszéki intézményt, a szóbeli eljárást, elkerülhetetlen lesz a magyar nyelven kívül más nyelveken is megengedni a perlekedést. Azon véleményt pedig, hogy a hol nem magyar a lakosság nyelve, magyar nyelven kelljen okvetetlenül perlekedni, kivihetetlennek, helytelennek tartom és a magyar nemzet érdekében nem látom szükségesnek. Nehézségeket támasztottak ugyan ez ellen az osztályokban s másutt is. Azon ellenvetések ezáfolásába most nem bocsátkozom. Óhajtanám, hogy a perlekedés ott, hol nem magyar a lakosság, az ottani lakosság nyelvén is megengedtessék; de mivel, ismerve a hangulatot, ezt most alig hiszem kivihetőnek, én pedig eredményt akarok, vagy pedig oly megállapodást, mely óhajtásom jövendő teljesítését legalább ne koczkáztassa: a jelen körülmények között megnyugszom abban, hogy az eddigi gyakorlat addig is meghagyassák, mig a törvénykezésre nézve a szóbeliség s esküdtszéki eljárás behozva s az alsóbiróságok rendezve nem lesznek. Mert meg vagyok győződve, hogy a mint ezen tárgyakat rendezni fogjuk, az, a mit óhajtok, hog}' t. i. mindenütt engedtessék meg a lakosság nyelvén a perlekedés, magától be fog következni, s az országgyűlés azt törvény által is ki fogja mondani.« íme, ez az az örökség, a mit önöknek hagyott Deák Ferencz. Ha a szóbeliséget behozzák, ennek folyománya, hogy mindenütt azon a nyelven perlekedjenek, mely az illető vidéknek a nyelve, önök behozták az esküdtszéki intézményt, és kiküszöbölték onnan 12 millió honpolgárnak a nyelvét. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Hol van 12 müüó ?) Kérdezzék meg a szabaldelvű párt volt elnökétől, az meg fogja mondani. (Zaj. Elnök csenget.) Az esküdtszéki intézmény behozatalánál mi történt ? Főbenjáró bűncselekményeknél előléptetik a tolmácsot. Ha van itt-ott egy-egy hozzáértő tolmács, azt nehezen tudják megfogni. De öt forintos tolmácsdij mellett ritkán is lehet jó tolmácsot találni. Azután jönnek azok a kisebb tolmácsok. Volt alkalmam, mint bűnügyekben eljáró ügyvédnek, látni, hogy miként állott ott az a tizenkét esküdt és mikép nem értette sem azt, a mit a vádlott és a tanú mondott, sem azt, a mit a tolmács előadott. h

;

jí]S

b

l i*jj Igazságszolgáltatás ez ? Erre akarják önök vinni az egész országot a polgári perekben is % Nem volt elég tanulság az a szerencsétlen intézmény, a melyről Magyarországnak minden polgára, a ki tényleges részt vesz benne, meg van győződve, hogy nem nekünk való ? Én nem ismerek birót, nem ismerek valamirevaló ügyvédet, de különösen nem ismerek esküdtet, a ki hive lenne ennek az intézménynek. Miért ? Azért, mert természetellenes alapokra van fektetve. Ott van a vidéken az a tizenkét szerencsétlen esküdt és előtte van egy tót, román vagy német tolmács meg sok tanú és nem birják megérteni egymást. Kovácsi Kálmán: Tanuljanak meg magyarul! Pop Cs. István : Értem ezt olyan államban, a hol 10—15 ember jön ellenkezésbe az állam törvénykezési nyelvével, de ott, a hol nagy tömegekben lakják az államot másnyelvű állampolgárok, ezt nemcsak nem értem, de egyenesen az igazság ellen intézett merényletnek tekintek minden kísérletet, a mely megfosztja a peres felet saját nyelve használatának jogától. Ne abból Ítéljenek, hogy mi most itt e házban kevesen vagyunk, hogy sikerült az erőszaknak minket innen kituszkolni. Egy hang (a jobboldalon) : Hála Istennek ! Pop Cs. István : Az a nép tudja, hogy mi a természetes kívánsága és joga, annak a népnek tehát öntudatában él a követelés, hogy adassék meg neki az a joga, hogy saját nyelvén perlekedhessen. (Zaj. Elnök csenget.) És ha ezt telje-