Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-39

136 39. országos ülés 1910 november 19-én, szombaton. koronába kerül, de azután továbbmennek, a váltót tovább forgatják, peresítik, mind a bét ember vagyonát elárvereztetik, és most már ezek az emberek keressenek pénzt arra, bogy a perköltséget viselhessék, keressenek ügyvédet, a ki bizonyítani fogja, bogy a czég inkorrekt volt a váltó továbbadásában, stb. stb. A másik esetben leérkezik az ügynök egy fiatalemberhez, a ki akkor örökölt, ez kidobja az ügynököt a házából, mire az ügynök kerít egy embert, a ki az illetőnek jóbarátja, azzal elmegy mulatni; reggel négy órakor rámennek az illető lakására, most már a barát elviszi mulatni, s azután hajnaltájban, ugy hat és hét óra között elviszik a rendőrkapitányhoz, ott aláíratnak vele részeg állapotban egy cséplőgépgarnitura-megrendelést. Megérkezik a gép, nem akarja átvenni, pereskednek és a mikor tudomására hozom, hogy feltétlenül meg tudom nyerni a pert és a czég tudja, hogy védelmem folytán nem tud vele boldogulni, megkerüli a dolgot, szerez egy embert, a ki a gépet megveszi attól, a ki vette, visszaadja a czégnek a gépet, a czég az obiigóból nem bocsátja ki a vevőt. Az az ember, a ki a gépet átvette, teljesen vagyontalan. Az illető pedig, a ki a gépet neki átadta, egész vagyonát elveszti és még gépje sincs. T. képviselőház ! Marosvásárhelyen volt egy varrógépes czég, annak a tulajdonosa megszökött Amerikába. Mielőtt azonban megszökött volna, Budapesten keresztülutazott és összes követeléseit engedményezte egy budapesti czégre. Az a budapesti czég elég ügyesen és óvatosan az összes feleket perelte Budapesten, daczára annak, hogy ez neki nem volt könyvkivonati követelése, de nem egy bíróságnál, hanem ugyanegyszerre két járásbíróságnál adta be a pereket a marosvásárhelyiek eilen, nem egy összegre, hanem egy pár korona különbözettel, egyik ellen 75 koronára, a másik ellen 78 koronára, azután mindkét járásbiróságnál próbálta, hogyan tudja a kézbesítést ugy elintézni, hogy egy-két-három nappal a tárgyalás előtt kézbesítsék a feleknek az idézést. Az egyik bíróságnál sikerült is így elintézni, talán bizonyos borravalókkal, vagy másképen, a másik előtt ez nem sikerült. Most minden egyes fél kapott egymásután két keresetet. Az egyik perben elmakaosolták, mert nem tudott a képviseletéről gondoskodni, a másikban védekezett. Nem akarom untatni a t. házat, elég az hozzá, hogy a felek az egyik perben való pernyertesség daczára is belementek, hogy fizetnek akármennyi költséget, cserbenhagyták az ügyvédeket, de azt mondták : ilyen jogszolgáltatási viszonyok között ők fizetnek, de nem pereskednek. Itt van a Max Herczig-féle nagyszabású szédelgés. Ezzel a dologgal a képviselőházban már interpelláczió alakjában foglalkoztam. A Max Herczig czég előtt nem tudom melyik czég, eg}

T rakás ügynökkel — a nevüket is ismerem, de nem akarom itt szerepeltetni — hadjáratot indított az ország ellen, papok, tisztviselők, adóhivatalnokok, vasúti alkalmazottak stb stb. ellen és ezeknél a legnevesebb emberekre : ministerekre, festőkre, azután meg a jótékony czélra való hivatkozással nem. tudom, mennyi ezer megrendelést csináltak az Ösi Erény czimű vállalkozásra. Miután ezek a megrendelések megvoltak és az ősi erényre való hivatkozás bevált, akkor ez a Max Herczig czég bejegyeztette magát itt Budapesten, átvette az összes rendeléseket, a beküldött pénzeket sem fogadta el, hanem a blanketta-kereseteket benyomta egyszerre egy járásbírósághoz. Abba a helyzetbe kerültem, hogy egy egész csomó ember jött hozzám ilyen 100 koronás perekkel, a miket kénytelen voltam elvállalni. Tárgyalnom kellett és végig kellett néznem ezt az egész komédiát. A hogy a vidékről megérkeztek, — egy nap 30— 40—50 jóhiszemű ember — mind haza lettek kergetve a tömegnap miatt. Ezenkívül pedig a perrendtartás értelmében a birónak előbb fel kellett őket hívni ilyen ügyben az egyezségkötésre. Hiába mondták, hogy nem irtak alá semmit, hogy az ügynök csaló, nem hallgathatta meg őket a biró, mert első tárgyalási nap volt. Ugyanakkor megítéltek ezer és ezer koronákra menő ügyvédi költséget, daczára annak, hogy az egész dolgot egy ügyvédjelölt a legkönnyebben elvégezte, tekintve, hogy a bíróságok sablon szerint csinálják az ilyen dolgokat is, vagyis ha 500 pere van egy napon, mind az 500 perben ítélnek, megítélik a költséget; ellenben, ha egy ügyben kegyetlen nehéz munkát végez az ügyvéd, azért is csak 10 K ár. T. képviselőház, én magam kezembe vettem az ügyet. Próbáltam mindent polgári utón, de alig lehetett valami eredményt elérni. Ekkor azután saját költségemre büntető útra mentem, ott sem sikerült semmi. A büntető bíróság kimondta, hogy a czég nem felelős, nem tudott a dologról, az ügynököt pedig nem lehetett megtalálni. Tehát Magyarország ellen osztrák kézből egy rablóhadjáratot intéztek, megcsaltak ezer és ezer embert, haszontalan, értéktelen, rongy munkát sózva a nyakukba, bevasaltak rajtuk egy csomó perköltséget, megzaklattak közben vagy 5000 embert, tervszerűen összebeszélve, jogi tanácsosai, mindenfélével előre ellátva vezették az egész hadjáratot, és nem volt felelős személy sehol. A czég, a mely csinálta és hasznát látta az egész dolognak, ilyen esetekben sohasem felelős, mert a bíróságnak nincsen annyi jogérzéke, hogy belássa, hogyha 25 ügynök ugyanolyan terv szerint jár körül az országban és zsarolja meg az embereket, akkor a czégnek bűnösnek kell lennie. (Igaz ! Ugy van ! balfdől.) Mert a czég esetleg nem bűnös, ha csak egy ügynök által csinál ilyesmit, de a mikor 25 ügynök 5000 esetben csinálja végig ezt a komédiát — na hát, t. képviselőház, akkor szégyene és gyalázata a magyar törvényhozásnak és igazságszolgáltatásnak, hogy ezért interpellálni lehet, hogy erről beszélni lehet, feljelentéseket tenni lehet, és azért mégis bekötött szemmel néznek mindent tovább. Sőt többet mondok;