Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-39

39. országos ülés 1910 november 19-én, szombaton. 135 egy kisebb forgalmú közjegyző ügyforgalma és mit kénytelen ingyen hagyatéki tárgyalásoknál, ingyen munkával végezni. Méltóztassék nekem elhinni, vannak olyan közjegyzők, a kiknek jövedelme felér egy majorátus jövedelmével, de nagy részük — 100—120 közjegyző is van ilyen — alig képes megélni. Én tehát azt szeretném, hogy a közjegyzőkre vonatkozó dijmegállapításokat a mai viszonyok szerint revideáljuk, a közjegyzői kényszert, bizonyos dolgokra, talán az ingatlanadásvételre is terjeszszük ki az egész vonalon, mint más nyugati államokban, ennek fejében azonban szüntessük meg a közjegyzői majorátusokat ; ellenben legyen minden járásban legalább egy közjegyző, hogy igy mindenki számára legyen egy közhitelességű hely, a melyet jól és olcsón felkereshet; igy az ügyvédek is rekompenzálva lehetnek, mert igy több ügyvédet lehet közjegyzővé kinevezni. Ezek után, a mennyiben a tárgy megkívánja, rátérek egész röviden a kereskedelmi csalásra és azzal összefüggőleg a 32. §-ra. Ezt a kérdést egyrészről politikai, másrészről kereskedelmi és felekezeti szempontok szerint kezelik, holott ez a jogszolgáltatásnak egészen egyszerű, világos és a mostani időkben már egészen kijegeezesedett kérdése. Nem szeretném, ha ez a kérdés ebben a mederben maradna. Engem sem felekezeti, sem társadalmi elfogultság nem vezet, a mi pedig a kereskedőkkel szemben való nézeteimet illeti, megjegyzem, hogy családom egy része kereskedő, kereskedő is volt és igy nem lehetek a kereskedők ellensége, azonban mégis egész határozottan nemcsak a 32. §. változatlan, sőt szigoritott fentartása mellett foglalok állást és ugyanezt az álláspontot az egész vonalon keresztül akarom vinni, tehát a 29. és 31. §§-oknál is, sőt tovább megyek, határozati javaslatot nyújtok be a kereskedelmi csalás üldözése tárgyában. (Helyeslés halról.) T. képviselőház ! A 32. §. fentartása vagy fenn nem tartása nem szünteti meg a visszaéléseket, csak az első számú kaput zárja be előttük, csak kényteleniti a kereskedőt, a Id továbbra is inkorrekt módon akar eljárni, hogy más módon dolgozzék. r > Eddig elég volt a megrendelő jegy és az annak alapján való vexatura, elég volt egyszerű könyvkivonat, a mely egyetlen valódi tételt sem tartalmaz. Ha pedig a törvény keresztülmegy, akkor a kereskedő vesz váltót a féltől és fogja a váltót jóhiszemű harmadik személy utján perelni, fog teljes hitelt érdemlő okiratot felvenni és abban fogja az illetékességet a maga részére kikötni, tehát a jóhiszemű, józan eszű, becsületes kereskedőnek semmi kára nincsen, a rosszhiszemű kereskedő pedig modernebb formák alapján épugy fog dolgozni, mint eddig, csak talán több bajjal, mert eddig nem kellett két tanú a hamis megrendeléshez, ezentúl azonban okiratot is kell csinálni, vagy hamisítani; eddig nem kellett váltót venni, ezután váltót is kell venni. Sümegi Vilmos: Vettek eddig is! Lengyei Zoltán: A kitől vehettek. De épen azt akarom kifejteni, hogy nem a 32. §-on fordul meg a kérdés ; sőt azon sem fordul meg, ha a kormány a kereskedelmi csalásnak most fenforgó módozataira nézve talál megtorló intézkedéseket ; mert az élet folyton termeli a szélhámosságot és a szélhámosság termelődik nemzetközi utón és nemzetközi alapon. Ha Amerikában kitalálnak egy fosztogató eljárást, az három-négy nap alatt átjön az oczeánon, áthozza a táviró, elmondja a módozatokat és azokat a hunczutságokat Magyarországon rögtön alkalmazzák. A paraszt és a közönséges ember erről nem szereznek tudomást és ha a törvényhozás olyan csigalábon jár, hogy 40—50 esztendeig tart, a mig egy novella elkészül; ha megvárjuk, mig az uzsoraszövetkezetek egész városokat és országrészeket fosztanak ki és miután tönkremennek, megbuknak, csak akkor fogunk hozzá az uzsoratörvényhez ; ha megengedjük, hogy az egész vonalon a könyvkivonati illetékesség igénybevételével és azonkívül is egész országrészeket kipusztítsanak és azután kezdünk gondolkozni, hogy törvényt csináljunk, akkor ugy járunk el, mint ha az OsztrákMagyaT Bank három esztendeig nézné, hogyan hamisitják a bankjegyeit és csak azután kezdené a hamisítók módszereit megtanulni. Ma, a haladó korban, a repülőgép korszakában állandó harcz folyik a rendőrök és a betörők, a törvényhozások és a szélhámosság mindenféle fogásai között. Kossuth Ferencz: Elrepült a becsület. Lengyel Zoltán : Nekünk az élettel lépést kell tartanunk, és a hogy előfordul a csalásnak ujabb módja, a törvényhozásnak résen kell lennie, de nemcsak a törvényhozásnak, hanem biráinknak is, hogy ők ne a sablonok és a szakaszok szerint Ítélkezzenek, hanem az igazság szerint, az élő jogérzetet alkalmazzák, és a hol azt látja az a biró, hogy tisztességtelen az üzlet, mondja meg egyenesen, hogy a tisztességtelen dolog védelmére nincs törvény és nincs paragrafus. Igen elsőrangú jogtudósok foglalkoztak az ügynökök visszaélései, a résziétüzlet, s más egyéb kérdések orvoslásával. Ha meg méltóztatnak engedni, egypár idevágó esetet elmondok a magam tapasztalatából. (Halljuk !) Evekkel ezelőtt megérkezett egy ügynök Hunyad vármegyébe — ha jól tudom a vármegyét, az esetet biztosan tudom, de a szereplőket nem — ott leitatott hét román embert és azokkal együttesen megvétetett egy cséplőgép - garnitúrát. Az eset különben egészen sablonos. Természetes, hogy váltót is vett, kötelezvényt is állíttatott ki velük. Azután, jóllehet, hogy meg nem egyeztek, venni se akartak, a gépet leszállítják, az emberek azonban nem veszik át. Ez a dolog egyik része. Erre természetesen a szállítási költség fejében a gépet elárverezik, a czégnek egy másik embere leutazik, pár száz koronáért megveszi, visszaszállítja, az egész üzlet provízióval együtt 4—500