Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-39

134 39. országos ülés 1910 november 19-én, szombaton. delmi jog, a mely szerint a bíróságok ítélnek, annak folytán, hogy magánjoguk kodifikálva nem lévén, a rendelkezésre bocsátás és a többi dolgok ugy mennek keresztül, az ítéleteken, — a mint majd lesz szerencsém bemutatni — olyan perekben, hol a kereskedelmi jog nem is volna érvényesíthető ; a budapesti bíróságok nagy általánosságban nem is tudnak egyébről, mint kereskedelmi jogról és kereskedelmi jogszokásokról. És az állapotok nem fognak megváltozni az uj perrendtartással sem a bíróság túlterheltsége tekintetében. Hiszen ha a járásbírósághoz akármennyi ügyet teszünk át, ha a t. minister ur álláspontja érvényesült volna is a 3000 K-ás értékhatár tekintetében, a törvényszékeknél még több lesz a dolog, mert még több felebbezés kerül majd hozzájuk. A rosszul megcsinált elsőbirósági ítéletek után a törvényszéknek még több dolga lesz, mint abban az esetben, ha a járásbíróság alajjosan és rendesen itélkezhetik. Méltóztassék egy felebbezési tanácsot megnézni, annak az ügyei hogyan vannak negyedóránként kitűzve egész délelőtt. Méltóztassék tekintetbe venni azokat a bírákat, a kik egy óra felé teljesen ki vannak merülve, el vannak idegesedve, meg van őrölve az idegzetük és kifáradva a gondolkozásuk és akkor előáll a legnehezebb ügy, a melylyel foglalkozni kellene. Halasztják, dobják egyik tárgyalási napról a másikra, nem hallgatják meg sem az ügyvédet, sem a feleket, rövid egy-két szóval intézik el a dolgot és hoznak azután Ítéletet, a melylyel az ügy ki van végezve, de az igazságnak nincs elég téve. Ha most tisztán szóbeli eljárás és közvetlen tárgyalás lesz, akkor átlag egy ügy még több idejét fogja igénybevenni a bírónak, mert a törvényszéknél az egyes biró, a ki maga intézte az ügyet, maga hallgatta ki a tanukat és referálta a dolgot a tanácsban, kevesebbet foglalkozott az ügygyei, mint a mennyit most három biró lesz kénytelen vele foglalkozni, mikor az egész ügy szóbelileg fog előadatni. Tehát több jobban fizetett biró kell majd, legalább addig, a mig az átmenet meglesz, és méltóztassék elhinni, a magánjogi kódex nélkül nagyon sokat rá fog fizetni az igazságszolgáltatásra az államháztartás, mert magánjogi kódex nélkül sokkal több per lesz, sokkal több igazságát kereső fél és a bíróságoknak sokkal több dolguk lesz, ugy hogy már anyagi szempontból is kifizetődnék az anyagi törvény megteremtése, eltekintve attól a nagy hátránytól, a mit a jogbiztonság hiánya most az egész közgazdasági és nemzeti életben okoz. T. képviselőház ! A javaslatot bizonyos szempontból ugy Ítélték meg, mint az ügyvédek ellen irányuló javaslatot és az igazságügyi bizottság igen sok tekintetben változtatott is rajta,. Én nem fogom fel igy a dolgot. Az ügyvéd van az igazságszolgáltatásért és nem az igazságszolgáltatás egész berendezkedése van azért, hogy jól keressenek az ügyvédek. Ennélfogva ugy és akként kell az ügyvédi, kérdést is a perrendtartásba felvenni, a hogy az az igazságszolgáltatásnak, nem pedig az ügyvédeknek érdeke. De az igazságszolgáltatásnak nem az érdeke, hogy a mai viszonyok mellett az ügyvéd mellőztessék, háttérbe szorittassék, hogy költségeit ne kaphassa meg; hanem ha rendet akarunk csinálni, akkor magát az ügyvéd-kérdést kell rendezni az igazságszolgáltatás keretében. És én nem habozom kimondani, hogy addig, a mig a szabad ügyvédkedés rendszere lesz, ugy a hogy ma van és az ügyvédek száma ilyen nagy lesz, addig ügyvédi visszaélés is mindig lesz az életben és ennek visszahatása mindig meglesz a jogszolgáltatásra is. Az ügyvédi éhség, az ügyvédi kar túlságos nagy száma természetes, hogy rontja az igazságszolgáltatást is, a visszaélésektől, mindennapi fosztogatásoktól és sikkasztásoktól egyáltalában el is tekintve. De egy ilyen soknyelvű és sok vallású országban, mint Magyarország, az ügyvédi funkcziót mint közfunkcziót kell felfogni, és a hogy a közjegyzőnek közmegbizatást az állam ad, én a mellett vagyok, hogy Magyarországon az ügyvédkérdés is ekként rendeztessék. Ne féljen a törvényhozás és hozza be a numerus clausust, nem akként, hogy az igazságügyminister el is vonhassa az egyszer adott megbízást, nem akként, hogy a meglevő ügyvédeket korlátozhassa, hanem akként, hogy a meglevő ügyvédek a szerzett jog alapján megmaradhassanak, a Id pedig egyszer az igazságügyministertől — mint Fiúméban is — egyszer megkapta az üg3

r

védi iroda nyitására az engedélyt, attól az többé elvonható ne legyen. Nagy nemzeti és nagy közérdekek fűződnek ahhoz, hogy mindenki ne lehessen ügyvéd Magyarországon, a ki diplomát kap. Mert a diploma tekintetében nagyon is szigorú mértékkel mért a t. minister ur, mint az ügyvédvizsgáló-bizottság elnöke ; de a jeliemi, az egyéni, a politikai megbízhatóságát azoknak az embereknek mérték tárgyává nem is tehette, pedig száz jó ügyvéddel szemben egy rossz ügyvéd, különösen a vidéken, nagyon sok kárt tehet, nemcsak a jogszolgáltatásnak, de magának a nemzeti érdeknek is. (Közbeszólás balról.) A fővárosban mindig sok az ügyvéd és a sok közt mindig van sok jó is, sok rossz is. Ugyanígy vagyunk körülbelül a közjegyzői kérdéssel is, a melyre egy kissé kitérek, bár nem tartozik ide. A közjegyzőségről azt hiszik ma Magyarországon, hogy az aranybánya, politikai és más érdemekés összeköttetések jutalmául szolgáló maj orátus és ha valakit közjegyzőnek neveznek ki, azt hiszik róla, hogy az tejben-vajban fog fürdeni. Méltóztassék elhinni, — a t. minister ur épen ugy tudja, mint én — hogy a közjegyzőknek majdnem fele úgyszólván nyomorog, (Ellenmondósok.) segédszemélyzet nélkül dolgozik, egy esztendőben 1200—1500—2000 frtot alig tud megkeresni. (EUenmo?idás.) E mellett igen sok közfunkcziót teljesít, nyugdija ellenben nincsen. Tekintélyt, megbízhatóságot ily viszonyok között nem lehet feltétlenül megkívánni. Átnéztem egy statisztikát, — sajnos, nem hoztam el magammal — hogy mennyi egy-