Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-39

39. országos ülés 1910 november 19-én, szombaton. 133 óta fekszik a ház előtt, közszükségletet képez, teljesen ki van dolgozva, majdnem az egész vonalon egyetértettek vele, és mégis mennyi időbe került, mig a ház elé volt hozható ! A t. minister urat még most is bántják azért, hogy ezt az időt miért szorította ki ennek a javaslatnak. Én azonban arra kérem, hogy ne méltóztassék az erélylyel takarékoskodni, méltóztassék a többi javaslatokra is időt szorítani, mert méltóztassék meggyőződve lenni, hogy több és jobb munkát végzünk a nemzet részére, ha az igazságszolgáltatást szedjük rendbe, mintha politikai kérdéseket tárgyalunk. (Élénk helyeslés jóbbfelól.) indemnitással és más javaslatokkal foglalkozunk; mert konstatálni kivánom, hogy mióta szerencsés vagyok, hogy e ház tagja lehetek, az összes költségvetési beszédek nem változtattak a költségvetésen sem a kiadásban, sem a bevételben egy kraj czárnyit sem, sőt igen sok felszólalás inkább ahhoz járult, hogy az az üdvös javaslat ne létesüljön. Ne higyje senki, t. ház, hogy ezzel azután elvégeztük a munkát és hogy a perrendtartás megcsinálásával, az életbeléptetési javaslat elfogadásával, sőt keresztülvitelével igazságszolgáltatásunk rendben van. Szerintem egészen ellenkezőleg van. Ha a perrendtartást megcsináljuk és egyebet nem, akkor jobb lenne, ha ezt sem csinálnók meg. Mert modern perrendtartást csinálni, mikor anyagi jogunk sincs szabályozva, olyan, mintha a gyermekszobát berendezzük ahhoz a gyermekhez, mely egyáltalában nincs és nem is lesz. (Derültség.) Igazságszolgáltatásunknak előbbre való dolga lett volna az anyagi jogot megcsinálni, különösen pedig az osztrák jogot küszöbölni; de ha nem igy tettünk is, azért én örömmel fogadom ezt a javaslatot annak reményében, hogy az anyagi jogot is megteremtjük, életbeléptetjük és ezenkívül a szervezet is megfelelőleg lesz megváltoztatva. Székely Ferencz igazságügymintster: Az még előbb lesz ! Lengyel Zoltán: T. minister ur, hiszen ha még ötven évig készítik az igazságügyministeriumban azt a magyar polgári törvénykönyvet és ha az ott szereplő külső és belső szakemberek még annyit tanácskoznak is rajta, konstatálni kívánom, hogyha életbei éjitetjük is 50 év múlva, öt évvel utóbb mégis reformálni kell. Inkább csináljuk meg tehát, gyorsan, mert 40 esztendő elég volt már az előmunkálatokra. Székely Ferencz igazságügyminister: Rajtam nem fog múlni. Lengyel Zoltán : Lökjük ki végre az osztrák polgári törvénykönyvet Magyarország területéről. Minden kódex, akármennyi ideig készül is, kénytelen hozzásimulni az élet viszonyaihoz, ne várjunk hát rá sokáig. Egy esztendő alatt, ha semmi sem volna még belőle, akkor is meg lehet a magánjogi kódexet csinálni ; mikor jpedig már egész könyvtárakra való előtanulmány van, nincs szükség a várakozásra. Az igazságszolgáltatás egész szervezetét modernizálni kell, és hozzá kell alakítani ehhez a javaslathoz. A javaslat kitűnő, de az egész igazságszolgáltatás nincs ehhez berendezkedve. Újra egy hasonlatot vagyok kénytelen használni, ha megengedi a t. ház. A mai igazságszolgáltatás anyagi jog nélkül, a kereskedelmi jog túltengésével, a formalizmus és a statisztika-rendszer teljes uralmával ugy fest, mint egy madárijesztő, a mely uj ruhát kap, frakkba, klakkba kiöltöztetjük és ott hagyjuk a szalmabubon, hogy a vihar, a szél és az eső tegye ismét a toalettjét olyanná, a milyen azelőtt volt. Ha az egész igazságügyet nem rendezzük, akkor az ellentét még nagyobb lesz egy tökéletes, tiszta és modern jierrendtartás után, mint azelőtt volt. T. képviselőház ! Bíráink tul vannak terhelve, ítéleteket hoznak, mert Ítélkezni kénytelenek és az ügyeket agyonmészárolják. Ezen a téren rekordokat teremtenek ; ezer és ezer Ítéletet tud kimutatni a biró, de az az anyagi igazságnak és a jogbiztonságnak nem válik javára. Méltóztassék egyszer statisztikát csinálni nemcsak az évi forgalomról, hanem a deczemberi Ítéletekről, (ügy van!) azokról az Ítéletekről, a melyeknek meg kell lenniök, hogy restanczia egy törvényszéknél és egy járásbíróságnál se legyen. Az Ítéletek áttolódnak a másik bírósághoz és a tábla és a Curia kénytelen azután restancziát felmutatni. És nemcsak az ítéletek rosszak, hanem túl vannak e mellett terhelve az ügyvédek és a jogkereső közönség is. Nincs karácsonyi ünnepünk, nincs január elseje, nincs örömünk az ujesztendőbe való átmenetben, mert naponként 20—30—50 Ítéletet kapunk. Székely Ferencz igazságügyminister: Ha megnyerik az Ítéletet, akkor van öröm. Lengyel Zoltán : Akkor sincs belőle haszon. Mert mi haszna van a jogszolgáltatásnak abból, ha tizenegy hónapon keresztül megy az erőltetett munka, a tizenkettedik hónapban pedig lehetetlenné válik a túlterheltség, csak azért, hogy minden január elsején megcsaljuk a világot ós kimutassuk, hogy a bíróságnak restancziája nincs. Hiszen az igazságszolgáltatás a nemzetért van és épen azért azt elsőrendűen kell ellátni, nemcsak személyzettel, de azzal is, hogy megadjuk neki a módot arra, hogy az ügyeket a jogbiztonság és az anyagi igazság érdekei szerint bonyolíthassa le. Már most nines nekünk arra semmi szükségünk, hogy épen a január elseji nap legyen az, a melyben látszólag restanczia nincs. És nincs semmi szükségünk arra, hogy biráinkat a szerint Ítéljék meg, a mint azok számokat tudnak feltüntetni. Mert kitűnő biró írem is lehet az, a ki ezer és ezer Ítéletet tud hozni, de az ítéletek rosszak, vagy az ügyek olyanok, hogy azokkal nem is kell sokat foglalkozni. A másik baj, a mely ezzel összefügg, a kereskedelmi jognak teljes túltengése és uralma. Ne panaszkodjanak a kereskedők a 32. §. ellen, még a 31. §. ellen se. Hiszen most nem könyvkivonati illetékesség az egyetlen fórjuk, hanem a kereske-