Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-39

132 39. országos ülés 1910 november 19-én, szombaton. rom azt mondani, hogy az ügyvédek talán rosszakaratuak lennének a békéltetéseknél, de igen feszélyezik jelenlétük a feleket. Nagyon helyénvaló lenne az, hogy a felek a békéltetésnél maguk személyesen legyenek jelen és senki más. Erre is tudnék példát idézni, még pedig a képviselőház köréből, nemrég előfordult élő példát, de most az általános vitánál nem látom szükségét annak, hogy ilyen példát felhozzak, majd a részleteknél, ha szükségét látom, meg fogom tenni. Ha az ügyvédi kar — megengedem — vészit is az által, hogy az ügyvédi kényszer nem lesz a végletekig kiterjesztve, hanem csak azon mérvig, a mint azt a jogszolgáltatás és jogvédelem biztonsága, az igazság győzelemre vitele feltétlenül megkívánja, az nem olyan nagy baj, mert meg vagyok róla győződve, hogy az ügyvédi kar gerinczét képező, személyükben és jellemükben megbízható és tehetséges ügyvédeink meg fognak tovább is élni és odaadással fogják teljesíteni jogvédő feladatukat és nemes hivatásukat, mig ha a megbizhatlan, tehetségtelen elemek ez által leszorulnak az ügyvédi pályáról és esetleg más pályára kényszeríttetnek, ez csak az ügyvédi karnak fog javára szolgálni, mert ez által az ügyvédi kar régi tekintélyét, súlyát, azon dicsőséges helyzetét, a melylyel dicsőségének zenitjén birt, csak annál hamarább, s annál biztosabban fogja újra visszaszerezni teljes tisztaságában. De egy rekompenzáczió is foglaltatik ebben a javaslatban az ügyvédi kar részére, nevezetesen azon intézkedésében, hogy mig eddig a járásbíróságoknál folyó pereknél ügyvédi kényszer tekintet nélkül az értékhatárra, eg}^általán nem volt, addig most az 1000 koronán felüli ügyekben meg van állapítva az ügyvédi kényszer ; ebben az irányban tehát bizonyos rekompenzáczió jut az ügyvédi karnak. Még csak két rövid megjegyzést óhajtok tenni. Az egyik az, hogy mivel a társasbiróságok dolgában is fejeztek ki aggályokat, szükségét érzem a magam álláspontja jelzésének. (Halljuk ! Halljuk!) Én az ülésben résztvevő tanácstagok létszámának leszállítását örömmel üdvözlöm, mert több tekintetben czélszerűbb a csekélyebb számú tanács, és a hol három ember nem fog jól ítélni, ott öt ember sem tudna jobban. Három ember figyelme jobban meg van kötve, minthogy kevesen vannak, mintha öt vagy épen hét bíró van jelen. Másrészt jobban lehet kímélni és jobban lehet kihasználni a bírói erőt, és sokkal kevésbbé lesz szükség létszámszaporitásra, mint ha a tanácsok nagyobb számú taggal alakulnak. Magam részéről tehát örömmel üdvözlöm és a legmelegebben pártolom a javaslatnak ezt az intézkedését. (Helyeslés baljelöl.) Még egy utolsó pontra van megjegyzésem, és "ez az ügyésznek a házassági perben való részvételére vonatkozik. (Halljuk ! Halljuk !) Ez egy oly j)ont, a hol nem értek teljesen egyet a javaslat szövegezésével. Nem abban az irányban, hogy az ügyésznek közreműködését teljesen ki akarnám zárni, a mint itt hangoztatták. Mert hiszen a házasság intézménye erkölcsi alapját képezi a társadalomnak, alapkövét magának az államnak, az állami jogrendnek, nem lehet tehát azt pusztán magánjogi szempontból magánjogi vonatkozásban elbírálni, ott a köz szempontjának is figyelembe kell jönnie. Az állam a nagyon könnyelmű, elhirtelenkedett, meggondolatlan házasságfelbontásokat nem istápolhatja, és minthogy a házasságvédő intézménye elejtetett a javaslatban, a mit nem diffikultálok, az állami érdek szempontjából más közreműködésről kell gondoskodni, legyen az királyi ügyész, vagy más, — arról nem beszélek — de ha királyi ügyész van kijelölve, az ellen sincs kifogásom, csak hogy a királyi ügyész oly mélyreható beavatkozási joggal ne birjon, mint a hogy itt kontempláltatik. Csak a szükségesség azon határáig kellene elmenni a beavatkozási jog terén, a mely határt a köz szempontjának figyelembe vétele okvetlen megkíván, (Helyeslés balról.) de azon túl ne menjünk. A mennyiben tehát fentartatik a közreműködés, azt szorosan kell körülhatárolni, hogy meddig terjedhet az, de azon túl messzebbmenőleg a felek érdekeit ne koczkáztathassa az ügyész beavatkozása. (Helyeslés.) Ezeket óhajtottam általánosságban megjegyezni, s csak újból kijelenthetem, hogy miként az a párt, a melyhez szerencsém van tartozni, ugy a magam részéről is teljes megelégedéssel, megnyugvással fogadom el a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, és csak azt a hő óhajomat fejezem ki, hogy a jogszolgáltatás érdekeinek és igényeinek megfelelő szerkezetben e javaslat mielőbb legyen átvihető a gyakorlati életbe. (Általános, élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra következik ? Rudnyánszky György jegyző: Lengyel; Zoltán ! Lengyel Zoltán : T. ház ! Az előttem felszólalt összes szónokok osztoznak az elismerés kifejezésében, a melylyel mindannyian tartozunk az igen t. előadó urnak, talán egyelőre, nem mint előadónak, de mint a javaslat szerzőjének és magam is azzal kezdem beszédemet. Hiszen éveken keresztül nekem igen alapos és közvetlen tudomásom volt arról, hogy a t. előadó ur mint dolgozott éjjel-nappal, mint fáradt e javaslatért, és létrehozott egy olyan javaslatot, mely Magyarországon a perrendet végre európai nívóra emeli, a különféle eljárásokat kiküszöböli, és megteremtett egymaga egy olyan javaslatot, a melyre talán egy egész nemzedék és a munkásoknak egy egész sorozata lett volna szükséges. (Felkiáltások balfelőí : Éljen Plósz ! Éljenzés jobbfelöl.) En részemről régóta sürgettem ezt a javaslatot, valamint egyéb javaslatokat is, és ezért nem habozom a t. igazságügyminister úrral szemben sem az elismeréssel. Mert az igazságügy ebben a házban hosszú esztendőkön keresztül mostohagyermek volt, a politikai és egyéb kérdések mindig előtérbe jutottak, ez a javaslat is esztendők