Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-8

8. országos ülés 19Í0 Julius 8-án, pénteken. 51. alább itt e helyen és most — bővebben utalni arra, hogy az a mód, a melyen a t, kormány a mi alkotmányos, garancziális törvényeinket, valamint a választói törvényeket végrehajtotta, nemcsak hogy nem felelt meg a szabadelvüség követelményeinek, hanem ellenkezőleg, egy szélső, reakczionárius irányzatnak adta tanújelét. (Ugy van! a baloldalon.) Ily körülmények között és tekintettel arraj hogy, a mint előttem szólott gr. Ajjponyi Al­bert t. képviselőtársam, gondolom, szintén utalt reá, a mostani t. kormány és a többség tulaj­donképen — legalább egész beállítása és prog­rammja is erre vall — a regi szabadelvű párt­nak felújítására és felélesztéseié törekszik, a régi szabadelvű párt pedig az egyházpolitikai törvé­nyeket kivéve, szabadelvüségének vajmi csekély j elét adta: (Ugy van! a baloldalon.) nem tudok megnyugodni az előadó urnak abban a kijelen­tésében, hogy ez a kormányzat szabadelvű irány­ban fog haladni, hanem mindaddig, mig kézzel­fogható tényekkel az ellenkezőjét nem igazolja, kénytelen vagyok azon álláspontból bírálni a t. kormányt és pártját, hogy a miként ezen hat hónapon belül, ugy a jövőben is a szabadelvű­séinek ellenkezője lesz az ő vezérmotivuma. (Ugy van! a baloldalon.) Az igen t. előadó ur utalt továbbá elő­adásában arra a momentumra is, mely szerint ő, és bizonyára pártja is, a kormány is — tud­juk a választási kampány során elmondott beszédeikből, ismerjük sajtójuk nyilatkozataiból •— a korona és a nemzet közti megértésnek elvét hirdetik, ezt a törekvést vallják egyik leg­főbb kormányzati ós közéleti programúi-pont­juknak. T. képviselőház! Ez a nemzet, a mely daczára annak, hogy miként az előadó ur is utalt arra, évszázadokon át volt kénytelen a dinasztiával is jogaiért erős nemzeti harczot vivni, ez a nemzet igenis lojális és királyim és óhajtja, hogy a király és a nemzet között teljes összhang és egyetértés álljon fenn. Azonban ha azt akarjuk, hogy ez a megértés ne csak látszó­lagos, időleges legyen, a mely időleges és látszó­lagos megnyugvás és megértés egy ujabb nehe­zebb küzdelemnek és mélységes elkeseredésnek legyen csak takarója, ha azt akarjuk, hogy ez a megértés komoly legyen, áthassa az egész nem­zetet, annak minden rétegét, hogy ez a meg­értés igazán az érzelmeken alapuljon, mert csak akkor ér valamit a király és nemzetre nézve egyaránt, ha az érzelmeket is áthatja, akkor nem azon az utón lehet ezt a megértést elérni, a melyen önök programmjuk értelmében azt elérni óhajtják. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mert csak látszólagos megértés az, hogy ha önök ugy járnak el a kormányzat és a tör­vényhozás terén, a mint azt a királyi trón­beszédben és az arra adott válaszokban kifej­tették, és miként azt egész kormányzati poli- / tikájuk mutatja, vagyis kerülik minden oly kér­désben a nemzet jogainak követelését, a mely kérdés feszegetése odafenn tetszésre nem talál. (Ugy van! a baloldalon.) Az ilyen megértést én megértésnek nevezni nem tudom. Egy ilyen megértést, bocsánat a kifejezésért, a nemzet megalázkodásának. meghunyászkodásának tartom (Igás! Ugy van! balfelöl) alkotmányunk másik tényezőjével szemben; ily megértés egészséges állapotoknak állandósitására semmi körülmények között sem alkalmas. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Ha azt akarjuk, — és én biztosithatom a t. házat, hogy ugy magam, mint t. elvbarátaim szivünk egész melegével óhajtjuk ezt — hogy a korona és a nemzet között az igazi megértés terére lépjünk, a kölcsönös bizalom állandósittassék: ennek az az előfeltétele, hogy oly viszonyok teremtessenek ebben az országban a parlamen­táris alkotmányosságnak a terén, a mely viszo­nyok azt mutatják, hogy itt két akarat érvé­nyesül, a királyi akarat a nemzeti akarattal parallel, egyenlő joggal és egyenlő erővel. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hogy pedig az ilyen komoly megértést király és nemzet között elérjük, ennek első fel­tétele, hogy alkotmányunk, alkotmányos törvé­nyeink tiszteletben tartassanak és különösen, hogy a szabad választásokkal latrejött nemzeti akarat tiszteletben tartassák, hogy törvényes jogaink, a melyek királyi szentesítéssel ellátott törvényeinkben le vannak fektetve, ne csak mint papíron nyugvó, állítólagos vagy formai jogok álljanak fenn, hanem hogy ezen jogaink az életbe is átmenjenek. Ezen a téren sajnálattal vagyok kénytelen konstatálni, hogy a t. kormány azon hat hónapos működése során épen az ellen­kező utón indult meg, mint a mely ut az álta­lam jelzett iránynak megfelel. Az igen t. ministerelnök ur, a midőn vállalta a kormány­zást, vállalta a kabinet-alakítást, jól tudta, hogy neki az akkori képviselőházban úgyszól­ván pártja sem volt, még kevésbbé többsége. Maga is sejthette, hogy ex-lex állapot lévén, ha ő itt, mint egy teljesen kívülről jövő, előkelő ur megjelenik, egy kialakult parlamenti többségtől a kormányzáshoz szükséges bizalmat meg nem kaphatja. Gyökere sem volt ebben a parlament­ben, mert hiszen éveken át a közéletben úgy­szólván részt sem vett. Tudjuk azt is, hogy épen az ő személye már két izben szerepelt Magyarországon. Első izben akkor, a mikor a szabadelvüpárt többségének és kormányzatának idején lejött Bécsből kabinetalakitási kísérlet­tel, de a szabadelvüpárt őt el nem fogadta, meghiúsította azt, hogy egyáltalában kormányt vállalhasson. Tudjuk azt is, hogy a mikor másodszor jött ide, az akkori nagy többség őt támogatni volt hajlandó, de az ő politikája olyan nemzet­es alkotmányellenes volt, hogy saját pártja kény­telen volt a legrövidebb időn belül nyilt színen 7*

Next

/
Thumbnails
Contents