Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-22

:ÍH8 22. országos ülés 1910 Julius 25-én, hétfőn. nt'k. Milyen törpék az ellenzéki képviselők a kormánypárti képviselőkhöz az ígéretek terén. Ott van Mártonffy Márton t. képviselőtársam, ő tudja, hogy mit csináltak az orosházi kerületben. Mártonffy Márton : Azt tudom, hogy ti mit csináltatok ott! Bíkádi Antal; Nem volt olyan tanító, a kinek igazgató-tanítóságot nem Ígértek volna. Mártonffy Márton : Ki ? Bikádi Antal: Nem volt olyan polgári tanitó, a kinek szintén valami ilyen igazgatói állást ne helyeztek volna kilátásba. Mártonffy Márton : Ki ígérte ? Bikádi Antal: Maga a jelölt. (Ellenmondás jobbfelól. Zaj.) Az egyes egyházaknak már előre meghatározott összegben ígéreteket tett, hogy ilyen és ilyen összegeket tesz le egyházi czélokra ; ugy a katholikus, mint a református egyház részére bizonyos meghatározott összegeket igéit arra az esetre, ha megválasztatik képviselővé. Maga a plébános korteskedett ezzel az eszközzel. (Zaj. Elnök csenget.) Az egyes községeknek is tett Ígéreteket. így Orosháza részére mértékhitelesitési állomást ígért. Mártonffy Márton; És ez baj ? Bikádi Antal: T. képviselőtársam is, azt hiszem, ludas volt ebben, mert ugy hallottam, hogy segített ezen ígéret megtételében. Mártonffy Márton : Majd megmondom. Bikádi Antal: Gádoros részére legelőt, Sámson részére vásárteret, Öcsöd részére vasutat ígért, szóval mindenkinek mindent ígért, pedig tudta, hogy igéretét egyáltalában nem tarthatja meg. Még arra is vetemedett, hogy a kereskedelemügyi és a földmivelésügyi ministeriumtól eredő sürgönyöket mutogatott, a melyek ezen ígéretének beváltását biztosítják, azonban kisült, hogy ezek vagy hamisak voltak, vagy a leadott tartalmuk volt hamis. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, szíveskedjék szorosabban a tárgyhoz szólni. Eitner Zsigmond: A kormánypárt volt kíváncsi ! Egy hang (a szélsőbaloldalon): Provokálva lett! (Zaj.) Elnök: Kérem, én a szónokot nyugodtan meghallgatom, de kötelességem figyelmeztetni arra, hogy az indemniti tárgyalásakor ilyen részletkérdésekbe nem mehetünk bele. (Helyeslés jobbfelél.) Eitner Zsigmond : Mindent lehet! Elnök: Kérem, méltóztassék előadott kérésemhez illedelemmel alkalmazkodni és a bizalmatlanságot megindokolni; azonban ilyen részletekbe, a választási visszaélések ilyen tüzetes tárgyalásába belemenni nem lehet. Eitner Zsigmond : Ez is hozzá tartozik a bizalmatlanság megokolásához. Elnök : Nekem kötelességem volt ezt a figyelmeztetést megtenni, én csak e szerint járhatok el. Kérem tehát tessék figyelmeztetésemhez alkalmazkodni. Bikádi Antal: Tisztelettel meghaj lom az elnöki figyelmeztetés előtt. Magam sem akartam az említett dolgokra kitérni, de miután a t. túloldal provokált erre, azért tértem ki tisztán és kizárólag azokra. Én azt hiszem, hogy mindegyikünknek éreznünk kell azt, hogy a kormánypárt visszaélések és törvénytelenségek árán jutott be a képviselőházba. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ha ismert gavallérságuk daczára nem vonják le ebből a konzekvencziát, ezt kizárólag annak tulaj donithatoni, hogy hosszabb megfontolás után az a komoly meggyőződés vezeti őket, hogy itt rettenetes nagy, elkerülhetetlen szüksége van az országnak az ő törvényhozási munkálataikra. Ha a t. ministerelnök ur ebből a szempontból akart volna fátyolt vetni a vesztegetésekre, még lehetne talán szó arról, hogy • ezt komolyan lehet-e venni, vagy nem ? Azonban a t. ministerebiök ur nem ezt az álláspontot foglalta el, hanem egészen mást. Azt mondotta, hogy az, hogy a kormánypárt óriási többségben jutott ide, a nemzet lelkiismeretének ébredése (Felkiáltások jobbfelól: Igaza volt!) és remény van arra nézve, hogy ezen' az alapon a kormánypárt még meg is fog szaporodni. Gr. Batthyány Pál: Természetes ! Bikádi Antal : Én azt hiszem, hogy a mikor ezt a ministerelnök ur mondotta, — én ugyan nem voltam itt — mosolygott, mert a mikor én olvastam ezt az újságokból, azt láttam, hogy a betűk mind mosolyognak, magam is mosolyra derültem és mindenki, a ki e kérdésről hallott, mosolylyal beszélt róla és az a gondolat támadt fel benne, hogy nini, a kormányelnök ur a nemzet lelkiismeretével akar barátkozni. Szegény lelkiismeret, mily keveset adtak rá a választások alkalmával! Nem is hiszem, hogy akadt volna valaki, a ki ezt olvasva, nem mondta volna, hogy ha a választások alkalmával a nemzet lelkiismerete törvénytelen befolyásolás nélkül nyilatkozhatott volna meg, bizony édes-kevés kormánypárti jelölt jutott volna be. (ügy van ! a, szélsőbaloldalon.) Hiszen ha csak arról volna szó, hogy e czudar választási vesztegetések folytán mások ülnek itt, mint a kik azelőtt ültek, mások viszik a kormányt, mint azelőtt, de egyformán biztosítva van a nemzet gazdasági előrehaladása és önállósága iránt való törekvés, akkor talán elitélő szavunk nem volna oly erős, oly elkeseredett. De nemcsak erről van szó, és nem is erről, mert Íriszen ez a kormány és annak pártja programm nélkül áll, illetőleg az a parancsa, az a meghagyása van, hogy a nemzet törvényes jogai érvényesítésének és önállóságának útjában álljon, és pedig egyenesen a király és Ausztria óhajára ; és ezt teszik oly módon, hogy a nemzet ideáljait lerántják, a nemzet önérzetét, politikai meggyőződését és erkölcsét megmételyezik, a minek káros hatása bizonyára nemzedékekre fog kihatni. Láng Lajos t. képviselő ur hangsúlyozta a felirati vita kapcsán, hogy a szabadéivűség a magyar nemzet életének egyik legfontosabb tényezője. Azt hiszem, hogy ezzel azt akarta mondani, hogy a