Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-22

22. országos ülés 1910 Julius 25-én, hétfőn. 389 szabadelvűség a kormányt és pártját áthatja, és hogy működését ily irányban fejti ki. A mit Láng Lajos t. képviselő ur a szabadelvűségről elmondott, azt én magamévá teszem, ahhoz sem hozzátenni valóm nincs, abból semmi elvenni valóm nincs ; bölcsen, jól és szépen mondta, engedjék meg azonban, hogy kétségem van az iránt, hogy a kormányt és pártjának minden tagját áthatná a szabadelvűség gondolata és működését ez fogja minden téren irányitani. A szabadelvűség egyik követelménye az, hogy az 1848: XX. t.-czikk megvalósíttassák, végrehajtassák. (Ugy van ! a szäsőbaloldalon.) Hatvankét esztendővel ezelőtt hozatott meg ez a törvény, elég régen türelemmel várjuk annak végrehajtását és még ma sincs végrehajtva, a kormány semmiféle nyilatkozatot nem tett, a mely arra engedne következtetni, hogy ennek a törvénynek végrevalahára foganatot szerez. Mindössze az van a felirat szövegében, hogy a kongruát fejleszteni és a törvényesen bevett egyházak szükségleteinek fedezésére eddig juttatott segélyeket fokozatosan emelni szándékozik. Szóval csak az anyagi térre gondol és ott is rendkívül szerény lépést akar előre tenni. Pedig az 1848: XX. t.-czikk 2. §-a azt foglalja magában, hegy e hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetre nézve tökéletes egyenlőség és viszonosság állapittatik meg. Ott van magának a katholikus egyháznak az autonómia iránti törekvése. De ott van a többi vallásfelekezeteknek rendkívül sok sérelme anyagi téren; ezekkel a katholikus vallásfelekezetekkel szemben sok-sok viszonylatban nem áll fenn az egyenjogúság. Nem akarok most azokra a sérelmekre kitérni, a melyek itt fennállanak, csak azt konstatálom, hogy a kormány arra nézve semmi reményt nem nyújt, semmi intézkedést nem helyez kilátásba, hogy a vallásfelekezetek egyenjogúságát előbbre vinni iparkodik. Csak példaképen hozom fel, milyen visszás állapot az, hogy a főrendiházban a katholikus egyház négyszer-ötször nagyobb számban van képviselve hivatalos állásánál fogva azok a lelkészek köréből, mint a mennyi a számaránynál fogva a többi vallásfelekezetekkel szemben megilletné. Köztudomású dolog, hogy a főrendiház elavult, czéljának meg nem felelő intézmény, a mely reformálásra szorul, a melynek reformálását régóta követeljük és sürgetjük. Mégis nincs a kormánynak semmiféle intézkedése és nyilatkozata, a mely a sérelmek orvoslását e téren kilátásba helyezné. A szabadelvűség követelménye, hogy nemzeti ideáljainkat szolgáljuk, polgártársaink politikai meggyőződését tiszteljük, mások tisztességét, becsületét le ne rontsuk. Kérdezem, vájjon a t. kormány és pártj a eleget tesz ennek a kívánalomnak ? Nem tesz eleget. Első ténye, a választási eljárás, épen ennek ellenkezőjét bizonyítja, mert oly képen vitte azt keresztül, hogy nemzeti ideáljainkat meglehetősen lerángatta, a polgárokat,, azoknak tisztességét, becsületét pedig vásári áruvá aljasitotta. Várhatunk-e tehát ettől a kormánytól és pártjától a jövőre nézve a szabadelvűség terén valamit ? Nem várhatjuk ettől a kormánytól azt sem, hogy a nemzeti állam kiépítésére törekszik. Nem említi ezt a kormánypárt válaszfelirati javaslata sem. Talán nincs ezen a téren teendő ? Talán minden rendben van ? Bakonyi Samu : Dehogy van! Bikádi Antal: Nézetem szerint sok minden nincs még rendben és sok a teendőnk ezen a téren. Es megerősít ebben a nézetemben Tisza István t. képviselőtársam felszólalása, a mely rámutatott arra, hogy még sok a sürgős teendő, a melyet mentől tovább halasztunk, annál nehezebb lesz a helyzetünk. A nemzeti állam kiépítésében a népoktatási törvény végrehajtása bizonyos lépést jelent, de azt látjuk, hogy népoktatási törvényeink sincsenek végrehajtva, azok végrehajtásánál nagyon sokszor nem is természetes, hanem mesterséges akadályokra bukkanunk, melyeknek az útból való elhárításánál kormányaink a legnagyobb gyengeséget, mondhatnánk gyávaságot, tanúsítják. Fo\jtonosan kénytelenek vagyunk nemzetiségi kérdésekkel bíbelődni, a mi egyáltalában nem szolgál arra, hogy azokat megszüntessük, hanem ellenkezőleg szarvakat adunk a nemzetiségieknek. És lépten-nyomon találkozunk annak a jelenségeivel, hogy az egyes nemzetiségi izgatók milyen kevésre becsülik a magyar államhatalmat. Az én kerületem ott van a nagy magyar Alföldnek úgyszólván kellő közepén; választókerületemben mindössze két nemzetiségi község van és a választások alkalmával az egyikben, Tótkomlóson, történt meg az, hogy ujjal mutogattak reánk mint magyar pártra a kormánypártiak, a kiknek egyik vezetője egy odavaló tanító volt, de a ki egyúttal oda mutatott, a magyar czimerre is, a mely ki van függesztve az iskola falára és azt mondta : arra a pártra ne szavazzanak, mert annak a pártnak köszönhetjük, hogy iskoláinkra a magyar czimert kiragasztották. Ugyancsak ott az Alföldön, Szarvason történt az, hogy a kormánypárt érdekében azt a körülményt használták fel korteseszközül, hogy az ottani függetlenségi jelölt, Haviár Dániel, keresztülvitte a szarvasi evangélikus egyházban azt, hogy egyik vasárnap magyarul, másik vasárnap tótul tartják a templomokban az istentiszteletet. Eddig az egyik templomban csak tótul tartottak. Ezt felhasználta ellene izgatási szerül az intelligenczia a kormánypárt érdekében. Elég szégyen, hogy a kormánypárt érdekében ilyen eszközök is használtattak. Tűrhetetlennek tartom azt a helyzetet, hogy itt Magyarországon egyes nemzetiségi vidékeken nemzetiségi középiskolák tartatnak fenn, a melyekben tere nyilik a hazafiatlan érzelmű tanároknak — mert ilyenek is vannak — a magyarság, a magyar állameszme elleni gyűlölség magvát hintegetni. "d ' Tisza István képviselőtársam a válassfelirati ' vita során mintegy győztes hadvezér kicsinyléssel